2019. február 20. / Liska Enikő
A DLRM együttes 2015-ben alakult, ennek ellenére több nyugat-európai turnét tudhat már maga mögött. Január közepén jelent meg a második nagylemezük, a SuckerPunch, amely az elmúlt másfél év élményeit tömöríti. Az együttes részese a Hangfoglaló Program Induló Előadói
Alprogramjának, így több fesztiválfellépés és év végén egy újabb lemezmegjelenés vár rájuk. Petróczi-Farkas Ádám gitárossal beszélgettünk.
Minek a rövidítése a DLRM?
P.-F. Á.: A DLRM elődje egy hobbizenekar volt, a Delírium. Amikor rájöttünk, hogy komolyan szeretnénk foglalkozni a zenéléssel, nagy átalakuláson ment keresztül a banda. Elváltak útjaink azoktól, akik hobbizenészek szerettek volna maradni, új tagjaink lettek, a zenekar nevéből pedig eltűntek a magánhangzók.
A napokban jelent meg a második nagylemezetek, a SuckerPunch.
P.-F. Á.: Pont a szülinapomon, január 16-án jelent meg a lemez. Az eddigi leghosszabb anyagunkról, egy tizenkét számos LP-ről van szó, belesűrítettünk minden benyomást és inspirációt, ami az elmúlt másfél évben ért bennünket. Rengeteget koncerteztünk ez alatt az időszak alatt, sokat fejlődtünk, amit szerettük volna visszaadni a lemezen.
Inkább a hazai vagy a külföldi piacon szeretnétek érvényesülni?
P.-F. Á.: Azt tapasztaltuk, hogy ez a két dolog egymást erősíti. Itthon komolyabban vesznek bennünket, több helyre hívnak, ha sikeres külföldi turnék vannak a hátunk mögött, viszont a jobb külföldi klubok elvárják, hogy stabil bázisunk legyen itthon. Talán a budapesti közönségnek szeretünk a legjobban játszani, és itt is ismernek bennünket a legjobban.
Milyen koncertekre készültök mostanában?
P.-F. Á.: Február 6-án lesz a lemezbemutató koncertünk az A38 Hajón, többször megyünk vidékre a Firkin zenekar vendégeként, a nyár elejére pedig egy újabb nagyszabású európai turnét tervezünk.
November végén zúzós klippel léptetek a közönség elé. Hogyan készült, mi a története?
P.-F. Á.: A Should története júniusig nyúlik vissza, amikor a németországi Ulm városában összebarátkozunk egy román zenekarral és a videósukkal, Iustin Surpaneluval. Később Iustin igent mondott a megkeresésünkre, átjött Bukarestből, így vele forgattuk a klipet, amelyben szimbolikusan elpusztítjuk a káros gondolatokat. Valóban zúzós videóról van szó, törünk benne tv-t, gitárokat, de a legzúzósabb maga a zene.
A Hangfoglaló Program ötödik évadának támogatott zenekarai közé kerültetek. Mit vártok az Induló Előadói Alprogramtól?
P.-F. Á.: Leginkább talán a fesztiválszerepléseket várjuk, amiket a Program biztosít az induló előadóknak. Az is nagy előny, hogy a mentortalálkozókon rendszeresen találkozhatunk a másik húsz zenekarral, látjuk, ki hogy halad, és ezzel is húzzuk egymást előre.
Alprogramjának, így több fesztiválfellépés és év végén egy újabb lemezmegjelenés vár rájuk. Petróczi-Farkas Ádám gitárossal beszélgettünk.
Minek a rövidítése a DLRM?
P.-F. Á.: A DLRM elődje egy hobbizenekar volt, a Delírium. Amikor rájöttünk, hogy komolyan szeretnénk foglalkozni a zenéléssel, nagy átalakuláson ment keresztül a banda. Elváltak útjaink azoktól, akik hobbizenészek szerettek volna maradni, új tagjaink lettek, a zenekar nevéből pedig eltűntek a magánhangzók.
A napokban jelent meg a második nagylemezetek, a SuckerPunch.
P.-F. Á.: Pont a szülinapomon, január 16-án jelent meg a lemez. Az eddigi leghosszabb anyagunkról, egy tizenkét számos LP-ről van szó, belesűrítettünk minden benyomást és inspirációt, ami az elmúlt másfél évben ért bennünket. Rengeteget koncerteztünk ez alatt az időszak alatt, sokat fejlődtünk, amit szerettük volna visszaadni a lemezen.
Inkább a hazai vagy a külföldi piacon szeretnétek érvényesülni?
P.-F. Á.: Azt tapasztaltuk, hogy ez a két dolog egymást erősíti. Itthon komolyabban vesznek bennünket, több helyre hívnak, ha sikeres külföldi turnék vannak a hátunk mögött, viszont a jobb külföldi klubok elvárják, hogy stabil bázisunk legyen itthon. Talán a budapesti közönségnek szeretünk a legjobban játszani, és itt is ismernek bennünket a legjobban.
Milyen koncertekre készültök mostanában?
P.-F. Á.: Február 6-án lesz a lemezbemutató koncertünk az A38 Hajón, többször megyünk vidékre a Firkin zenekar vendégeként, a nyár elejére pedig egy újabb nagyszabású európai turnét tervezünk.
November végén zúzós klippel léptetek a közönség elé. Hogyan készült, mi a története?
P.-F. Á.: A Should története júniusig nyúlik vissza, amikor a németországi Ulm városában összebarátkozunk egy román zenekarral és a videósukkal, Iustin Surpaneluval. Később Iustin igent mondott a megkeresésünkre, átjött Bukarestből, így vele forgattuk a klipet, amelyben szimbolikusan elpusztítjuk a káros gondolatokat. Valóban zúzós videóról van szó, törünk benne tv-t, gitárokat, de a legzúzósabb maga a zene.
A Hangfoglaló Program ötödik évadának támogatott zenekarai közé kerültetek. Mit vártok az Induló Előadói Alprogramtól?
P.-F. Á.: Leginkább talán a fesztiválszerepléseket várjuk, amiket a Program biztosít az induló előadóknak. Az is nagy előny, hogy a mentortalálkozókon rendszeresen találkozhatunk a másik húsz zenekarral, látjuk, ki hogy halad, és ezzel is húzzuk egymást előre.