2019. február 22. / Pavlovics Ágota
2009-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-szaxofon szakán. 2008. január 1. óta a Modern Art Orchestra tenorszaxofonosa, zeneszerzője és hangszerelője. 2011 januárjában alakította meg az Ávéd János Balance nevű formációt Fenyvesi Mártonnal és Benkó Ákossal.
Néhány éve quartetjével új, stílusfüggetlen zenei nyelv megvalósításán dolgozik. A Bartók Béla Konzervatórium tanára. Örömünkre a folyamatosan új utakat kereső, varázslatos muzsikussal, Ávéd Jánossal beszélgethettünk.
Február 5-én az Opus Jazz Clubban Varga Dániel Quartetjének vendége lesz, aki egyik példaképnek tartja önt, milyen a kapcsolat önök között?
Á. J.: Varga Danit néhány éve ismertem meg, Fenyvesi Marci barátomon keresztül. Követtem a munkáit, a szimpátia kölcsönös. Gyönyörű lemezeket is kaptam tőle, követem a munkásságát. Egyéni, karakteres, útkereső muzsikus, aki saját zenét ír, több saját zenekart is vezet, még big bandet is, ami nagyon ritka. Nagyszerű komponista és hangszerelő. Egyik alkalommal zsűriztem a Magyar Jazz Szövetség zeneszerző-versenyén, ahol darabja a harmadik helyen szerepelt. Ezúton is gratulálok neki! Legutóbb egy kötetlen zenélés (egy session) során is találkoztunk, amikor mindenki hozott saját szerzeményeket, és a magunk szórakoztatására játszottunk. A február 5-i koncert után turnéra megyünk, Nagykanizsán és Zágrábban is fogunk játszani, én tenorszaxofonon, Dani alton. A quartet tagja Fenyvesi Márton gitáros, a horvát Ivar Krizic bőgős és a brazil Matheus Jardim dobos. Izgalmas számomra az európai jazz-zenei színtér vérkeringése. Nagyon örömmel fogadtam el Dani meghívását.
Február 17-én a BMC Koncerttermében szerzői estje lesz The Fruit Of The Spirit címmel, a Modern Art Orchestra előadásában.
Á. J.: A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – a cím Pál apostol galatákhoz írt leveléből származik. Mostanában is fontos kérdés számomra, hogyan tud az ember az életében gyümölcsöt teremni. Nem kívánok a szakralitás farvizén „evickélni”, ugyanakkor nem szeretném eltitkolni, hogy ezek az inspirációk vezettek a darab megírására. Fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy a Lélek gyümölcsét szeretném zenében megalkotni, kiábrázolni. A The Fruit Of The Spirit kilenc rövid tétel, amelyekkel külön is lehet foglalkozni, de együtt alkotnak egy gyümölcsöt, mint a szőlőszemek a fürtön. A darab ősbemutatója 2015-ben volt, melynek felvételéből a Tom-Tom Records gondozásában jelenhet meg a legújabb Modern Art Orchestra lemez. A koncerten vendégeink is lesznek: néhány szerzeményemben Scott Robinson amerikai szaxofonos, multiinstrumentalista fog játszani, illetve Fenyvesi Márton barátom is csatlakozik a zenekarhoz második gitárosként. A est karmestere, ahogy korábban, most is Fekete-Kovács Kornél lesz.
Március 1-én Fenyvesi Mártonnal és Benkó Ákossal a második lemezük nyilvános felvételére készülnek az Opus Jazz Clubban. Mit jelent az ön számára az egyensúly? Hogy éri el?
Á. J.: A szó tíz éve még nem volt elkoptatva, de ma már a joghurtos doboz oldalán is ez szerepel. Talán nem is jó szó az egyensúly. Pontosabb a bizalom, amely olyan értékrendből meríthető, ami tértől és időtől független. A hit a nem látott dolgokban való meggyőződés. A Balance ennek egy modellje. A koncerteken felszabadítjuk a zenei formákat. Összerakjuk a dallamokat és azok között, mint főtémák között szabadon vándorolunk. Az első Balance lemez témáit jobban sűrítettem és az improvizáció kötetlenebb volt, az új lemezanyagban az improvizációval szemben a kompozíció nagyobb szerepet kap. Novemberben volt már egy koncertünk a BMC-ben, abból és a márciusi koncertből keverünk egy válogatást, ami a lemez anyagát adja majd.
Igaz, hogy az olyan különleges terekhez, mint például a kelenföldi hőerőmű, személyes viszony fűzi?
Á. J.: Gábor András operatőr keresett meg azzal, hogy egy hangszeres szólistáról kell vizsgafilmet készítenie, és nagy örömömre rám gondolt. Felmerült rögtön, mi lenne a megfelelő helyszín. Számomra nem volt kérdés, hogy a hőerőmű. Évekkel ezelőtt egy vezetett sétán jártam és játszottam is a kelenföldi hőerőmű gyönyörű ipari műemlék épületében, ami úgy tudom, sajnos már nem látogatható. Az irányítóterem egyedülálló art deco stílusú üvegteteje, alatta a kapcsolók, kijelzők, mutatók, nyomógombok tömege lenyűgöző látvány volt. Olyan, mintha nem is ezen a bolygón lenne. A látvány az elkészült videóban mindent vitt. Keresem a lehetőséget, mikor csinálhatok valami hasonlót.
Május 1-én a Budapest Jazz Clubban találkozhatunk önnel és kvartettjével, akikkel közösen készített lemeze, a Hunnia Records gondozásában 2016-ban megjelent Have News, ötcsillagos kritikát kapott a Gramofon magazinban.
Á. J.: 2013-ban jött létre a zenekar, társaim Horváth Balázs (nagybőgő), Sárvári Kovács Zsolt (dob) és Fassang László orgonaművész. Az orgonisták az improvizáció „dinoszauruszai”, hiszen az ő hagyományaikból sohasem veszett ki az improvizáció. A kottaírás fejlődésével a kadenciák megkomponálásával néhány száz évre elvesztettük az improvizáció mindennapi zenei hagyományát. Ezt a praktikumot a jazz hozta vissza a 20. században. Egy mai rockgitárszóló a rádióban most meg sem szólalhatna, ha nem lett volna Louis Armstrong. Az improvizáció egyetemességét kutatom. Az orgonistáknál absztraktabb az eszköztár, nem tapad olyan szorosan a zenei stílus a hangzáshoz, mint a jazznél. Ez a tapasztalás új, eddig ismeretlen dolgok felé repít.
Dióhéj
Pátkai Rozina most megjelent Taladim című lemezén Ávéd János a tenor- és szopránszaxofon mellett zongorázik is. Az énekesnő szerint a felkészülés legizgalmasabb momentuma Verlaine Őszi chanson című versének születése volt. Ávéd János először a magyar szöveget harmonizálta meg, majd erre a harmóniasorra énekelte Rozina a francia eredetit.
Néhány éve quartetjével új, stílusfüggetlen zenei nyelv megvalósításán dolgozik. A Bartók Béla Konzervatórium tanára. Örömünkre a folyamatosan új utakat kereső, varázslatos muzsikussal, Ávéd Jánossal beszélgethettünk.
Február 5-én az Opus Jazz Clubban Varga Dániel Quartetjének vendége lesz, aki egyik példaképnek tartja önt, milyen a kapcsolat önök között?
Á. J.: Varga Danit néhány éve ismertem meg, Fenyvesi Marci barátomon keresztül. Követtem a munkáit, a szimpátia kölcsönös. Gyönyörű lemezeket is kaptam tőle, követem a munkásságát. Egyéni, karakteres, útkereső muzsikus, aki saját zenét ír, több saját zenekart is vezet, még big bandet is, ami nagyon ritka. Nagyszerű komponista és hangszerelő. Egyik alkalommal zsűriztem a Magyar Jazz Szövetség zeneszerző-versenyén, ahol darabja a harmadik helyen szerepelt. Ezúton is gratulálok neki! Legutóbb egy kötetlen zenélés (egy session) során is találkoztunk, amikor mindenki hozott saját szerzeményeket, és a magunk szórakoztatására játszottunk. A február 5-i koncert után turnéra megyünk, Nagykanizsán és Zágrábban is fogunk játszani, én tenorszaxofonon, Dani alton. A quartet tagja Fenyvesi Márton gitáros, a horvát Ivar Krizic bőgős és a brazil Matheus Jardim dobos. Izgalmas számomra az európai jazz-zenei színtér vérkeringése. Nagyon örömmel fogadtam el Dani meghívását.
Február 17-én a BMC Koncerttermében szerzői estje lesz The Fruit Of The Spirit címmel, a Modern Art Orchestra előadásában.
Á. J.: A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – a cím Pál apostol galatákhoz írt leveléből származik. Mostanában is fontos kérdés számomra, hogyan tud az ember az életében gyümölcsöt teremni. Nem kívánok a szakralitás farvizén „evickélni”, ugyanakkor nem szeretném eltitkolni, hogy ezek az inspirációk vezettek a darab megírására. Fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy a Lélek gyümölcsét szeretném zenében megalkotni, kiábrázolni. A The Fruit Of The Spirit kilenc rövid tétel, amelyekkel külön is lehet foglalkozni, de együtt alkotnak egy gyümölcsöt, mint a szőlőszemek a fürtön. A darab ősbemutatója 2015-ben volt, melynek felvételéből a Tom-Tom Records gondozásában jelenhet meg a legújabb Modern Art Orchestra lemez. A koncerten vendégeink is lesznek: néhány szerzeményemben Scott Robinson amerikai szaxofonos, multiinstrumentalista fog játszani, illetve Fenyvesi Márton barátom is csatlakozik a zenekarhoz második gitárosként. A est karmestere, ahogy korábban, most is Fekete-Kovács Kornél lesz.
Március 1-én Fenyvesi Mártonnal és Benkó Ákossal a második lemezük nyilvános felvételére készülnek az Opus Jazz Clubban. Mit jelent az ön számára az egyensúly? Hogy éri el?
Á. J.: A szó tíz éve még nem volt elkoptatva, de ma már a joghurtos doboz oldalán is ez szerepel. Talán nem is jó szó az egyensúly. Pontosabb a bizalom, amely olyan értékrendből meríthető, ami tértől és időtől független. A hit a nem látott dolgokban való meggyőződés. A Balance ennek egy modellje. A koncerteken felszabadítjuk a zenei formákat. Összerakjuk a dallamokat és azok között, mint főtémák között szabadon vándorolunk. Az első Balance lemez témáit jobban sűrítettem és az improvizáció kötetlenebb volt, az új lemezanyagban az improvizációval szemben a kompozíció nagyobb szerepet kap. Novemberben volt már egy koncertünk a BMC-ben, abból és a márciusi koncertből keverünk egy válogatást, ami a lemez anyagát adja majd.
Igaz, hogy az olyan különleges terekhez, mint például a kelenföldi hőerőmű, személyes viszony fűzi?
Á. J.: Gábor András operatőr keresett meg azzal, hogy egy hangszeres szólistáról kell vizsgafilmet készítenie, és nagy örömömre rám gondolt. Felmerült rögtön, mi lenne a megfelelő helyszín. Számomra nem volt kérdés, hogy a hőerőmű. Évekkel ezelőtt egy vezetett sétán jártam és játszottam is a kelenföldi hőerőmű gyönyörű ipari műemlék épületében, ami úgy tudom, sajnos már nem látogatható. Az irányítóterem egyedülálló art deco stílusú üvegteteje, alatta a kapcsolók, kijelzők, mutatók, nyomógombok tömege lenyűgöző látvány volt. Olyan, mintha nem is ezen a bolygón lenne. A látvány az elkészült videóban mindent vitt. Keresem a lehetőséget, mikor csinálhatok valami hasonlót.
Május 1-én a Budapest Jazz Clubban találkozhatunk önnel és kvartettjével, akikkel közösen készített lemeze, a Hunnia Records gondozásában 2016-ban megjelent Have News, ötcsillagos kritikát kapott a Gramofon magazinban.
Á. J.: 2013-ban jött létre a zenekar, társaim Horváth Balázs (nagybőgő), Sárvári Kovács Zsolt (dob) és Fassang László orgonaművész. Az orgonisták az improvizáció „dinoszauruszai”, hiszen az ő hagyományaikból sohasem veszett ki az improvizáció. A kottaírás fejlődésével a kadenciák megkomponálásával néhány száz évre elvesztettük az improvizáció mindennapi zenei hagyományát. Ezt a praktikumot a jazz hozta vissza a 20. században. Egy mai rockgitárszóló a rádióban most meg sem szólalhatna, ha nem lett volna Louis Armstrong. Az improvizáció egyetemességét kutatom. Az orgonistáknál absztraktabb az eszköztár, nem tapad olyan szorosan a zenei stílus a hangzáshoz, mint a jazznél. Ez a tapasztalás új, eddig ismeretlen dolgok felé repít.
Dióhéj
Pátkai Rozina most megjelent Taladim című lemezén Ávéd János a tenor- és szopránszaxofon mellett zongorázik is. Az énekesnő szerint a felkészülés legizgalmasabb momentuma Verlaine Őszi chanson című versének születése volt. Ávéd János először a magyar szöveget harmonizálta meg, majd erre a harmóniasorra énekelte Rozina a francia eredetit.