2019. február 22. / Bujdosó Bori
Átlagosan havi 30 ezer forintért, próbateremnek lényegében alkalmatlan helyeken gyakorolnak a hazai könnyűzenei formációk. Legalábbis ez derül ki az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program tavaly ősszel végzett, frissen publikált kutatásából.
Az NKA Hangfoglaló Program Jogdíjfizetést Ösztönző Alprogramja keretében, 2018 őszén nem reprezentatív, kérdőíves kutatást végeztetett a Hangfoglaló Programiroda csaknem 700 zenész körében a zenekarok próbatermi körülményeiről. A kérdőíveket könnyűzenei programokon személyesen vagy interneten keresztül lehetett kitölteni. A válaszadók jellemzően 30 év alatti, felsőfokú végzettségű, rockzenekarban játszó zenészek lettek.
Talán nem meglepő, hogy a magyar zenekarok többsége nem luxuskörülmények közt készül a fellépéseire. Az azonban mégis mellbevágó, hogy a megkérdezett zenészeknek kevesebb, mint a kétharmada nyilatkozott úgy, hogy a próbatermükhöz tartozik mosdó vagy fűtés, és csak kicsit több mint a felük említette, hogy a terem szellőzéssel rendelkezne. Olyan speciális szolgáltatásokról, mint a profi hangszigetelés vagy a hangrögzítő eszközök, a válaszadóknak körülbelül a negyede tudott beszámolni, valódi stúdiókörülményeket pedig csak minden hetedik válaszadó élvezhet próba közben.
A felmérésben megjelölt próbahelyiségek jelentős része nagyvárosokban van, a zenészek közel fele Budapesten próbál, legnépszerűbb a 11. kerület, ahol az összes válaszadó körülbelül tizedének a próbaterme található. Egy magyar könnyűzenei formáció havonta átlagosan 30 000 Ft-ot fizet a terembérlésért, és bizony 60%-uk nem kap semmiféle számlát vagy nyugtát, tehát a próbatermek többségét feketén adják ki.
A kutatásban részt vevő zenészek túlnyomó többsége feltételezhetően egyáltalán nem megfelelő körülmények közt próbál. Több mint 40%-uk próbaterme ipari létesítményben található, 20%-uk pedig lakóházban vagy lakásban kerít sort a próbáira. Ehhez képest művelődési házban kevesebb, mint 3%-uknak, más kulturális intézményben pedig nem egészen 5%-uknak van lehetősége próbálni.
Mindezekből következik, hogy a próbatermek szubjektív értékelése nagyon rossz. A felszereltségre 5-ös skálán Budapesten és kistelepüléseken is átlagosan 1,1 pontot ítéltek meg a válaszadók, és ez a vidéki nagyvárosokban is csak 1,8-ig emelkedett.
A kutatással kapcsolatban Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program vezetője is azt emeli ki, hogy „a magyar könnyűzene rendkívül rossz és bizonytalan körülmények között, ugyanakkor a zenészek hatalmas elszántsága mellett marad életben, és jönnek létre új dalok, produkciók. A Program számára a legfontosabb tanulság, hogy meg kell találnunk annak a lehetőségét, miként tudunk a mai a helyzeten változtatni, miként járulhatunk hozzá a magyar próbatermi kultúra megteremtéséhez.”
Az NKA Hangfoglaló Program Jogdíjfizetést Ösztönző Alprogramja keretében, 2018 őszén nem reprezentatív, kérdőíves kutatást végeztetett a Hangfoglaló Programiroda csaknem 700 zenész körében a zenekarok próbatermi körülményeiről. A kérdőíveket könnyűzenei programokon személyesen vagy interneten keresztül lehetett kitölteni. A válaszadók jellemzően 30 év alatti, felsőfokú végzettségű, rockzenekarban játszó zenészek lettek.
Talán nem meglepő, hogy a magyar zenekarok többsége nem luxuskörülmények közt készül a fellépéseire. Az azonban mégis mellbevágó, hogy a megkérdezett zenészeknek kevesebb, mint a kétharmada nyilatkozott úgy, hogy a próbatermükhöz tartozik mosdó vagy fűtés, és csak kicsit több mint a felük említette, hogy a terem szellőzéssel rendelkezne. Olyan speciális szolgáltatásokról, mint a profi hangszigetelés vagy a hangrögzítő eszközök, a válaszadóknak körülbelül a negyede tudott beszámolni, valódi stúdiókörülményeket pedig csak minden hetedik válaszadó élvezhet próba közben.
A felmérésben megjelölt próbahelyiségek jelentős része nagyvárosokban van, a zenészek közel fele Budapesten próbál, legnépszerűbb a 11. kerület, ahol az összes válaszadó körülbelül tizedének a próbaterme található. Egy magyar könnyűzenei formáció havonta átlagosan 30 000 Ft-ot fizet a terembérlésért, és bizony 60%-uk nem kap semmiféle számlát vagy nyugtát, tehát a próbatermek többségét feketén adják ki.
A kutatásban részt vevő zenészek túlnyomó többsége feltételezhetően egyáltalán nem megfelelő körülmények közt próbál. Több mint 40%-uk próbaterme ipari létesítményben található, 20%-uk pedig lakóházban vagy lakásban kerít sort a próbáira. Ehhez képest művelődési házban kevesebb, mint 3%-uknak, más kulturális intézményben pedig nem egészen 5%-uknak van lehetősége próbálni.
Mindezekből következik, hogy a próbatermek szubjektív értékelése nagyon rossz. A felszereltségre 5-ös skálán Budapesten és kistelepüléseken is átlagosan 1,1 pontot ítéltek meg a válaszadók, és ez a vidéki nagyvárosokban is csak 1,8-ig emelkedett.
A kutatással kapcsolatban Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program vezetője is azt emeli ki, hogy „a magyar könnyűzene rendkívül rossz és bizonytalan körülmények között, ugyanakkor a zenészek hatalmas elszántsága mellett marad életben, és jönnek létre új dalok, produkciók. A Program számára a legfontosabb tanulság, hogy meg kell találnunk annak a lehetőségét, miként tudunk a mai a helyzeten változtatni, miként járulhatunk hozzá a magyar próbatermi kultúra megteremtéséhez.”