2019. Április 05. / Pavlovics Ágota
Bacsó Kristóf a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazztanszakán szerzett diplomát, majd a Conservatoire de Paris-ban és Bostonban, a Berklee College of Musicon tökéletesítette tudását. Számos zenei formációban játszik, szakmai alázat vezeti, ugyanakkor ahogy fúj, az maga az
érzelem. Triad nevű zenekarával jelentős sikereket arat, a Modern Art Orchestra (MAO) big band tagja, zeneszerzője és szólistája. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban jó humora van, műveiben gyakran érezhető irónia. Ahogy a zenéje, úgy a vele való beszélgetés is napokra bearanyozza az ember életét.
2017-ben Az év magyar jazzlemeze kategória díjával ismerték el Pannon Blue című lemezüket. A lemez a 2015 decemberében, az Opus Jazz Clubban adott koncertjüket rögzíti, és a BMC Records gondozásában jelent meg. Áprilisban két koncertet is adnak az Opusban, kezdjük az elsővel.
B. K.: Április 4-én az Opusban Francesco Guaiana gitárossal, Ajtai Péter nagybőgőssel és Sárvári Kovács Zsolt dobossal fogunk játszani. A palermói születésű Francesco Olaszországban tanult jazz- és klasszikus gitárt, majd a bostoni Berklee College of Musicon tanult. Európába visszatérve több saját lemezt is megjelentetett, koncertezett világszerte. Számos jazz workshopot tartott, jelenleg koncertezik és jazzgitárt oktat az A. Sontontino Zenei Konzervatóriumban, a szicíliai Trapaniban. Az ezredforduló táján ismerkedtünk meg a Berklee-n, és az együttműködésünk egy calabriai turnén folytatódott 2007-ben. Francesco néhány napra tanítani jön Budapestre, majd én viszonzom a látogatást Palermóban, én is tanítani fogok, és koncertezünk is. Szép számokat, izgalmas zenét fogunk játszani, a budapesti és a palermói koncerttel a régi szálat erősítjük tovább. Francesco kérése volt, pontosabban együtt gondoltuk ki, hogy legyen a társunk a sokáig Olaszországban élt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-dob szakán végzett Sárvári Kovács Zsolt, akivel ők ketten már számos projektben működtek együtt. Ebből a hármas ismeretségből jött az ötlet, hogy az elmúlt évek tapasztalatait egy új, közös zenei hangzásban formáljuk meg. Negyedik társnak Ajtai Péter nagybőgőst kértük fel, akivel több közös produkcióban vettünk már részt. Nem mainstream zenét játszunk, hanem kísérletező, szabad elemeket is tartalmazó zenét, meglepetést szerző utakat szeretnénk bejárni.
Április 11-én immár évek óta legfontosabb saját zenekarával, a Triaddal lép fel a BMC-ben.
B. K.: A zenésztársaimmal, ahogy mindig, a megszokottól eltérő zenei megoldásokat keresünk. Tzumo Árpád hangszere a zongora, de szívesen játszik Fender zongorán is, az együttes másik tagja a számos stílusban otthonosan mozgó dobos, Juhász Márton, aki jelenleg Bázelben él. A Triad zenéjének forrása a jelen és a közép-kelet-európai zenei tradíciók, a darabok előadása során fontos szerepet kapnak a közös improvizációk is. Az Opus-beli koncerten új szerzeményeim is elhangzanak majd.
Az UNESCO és Herbie Hancock által kezdeményezett Nemzetközi Jazznapot április 30-án szinte az egész világon megünneplik. Önök mivel ünneplik a jazz világnapját?
B. K.: A jazz világnapját egy, a szívemhez nagyon közel álló mű előadásával fogjuk ünnepelni. A Magyar Rádió Márványtermében a Modern Art Orchestra Bartók 15 magyar parasztdal című lemezének anyagát fogja előadni. A Bartók-gyűjtésekből származó zongora-feldolgozásokat Ávéd Jánossal, Subicz Gáborral és Fekete-Kovács Kornéllal írtuk át nagyzenekarra. A tételek között kötött improvizációk hangzanak el, amelyek a kortárs zene, a jazz és a népzene elemeit használva kommentálják az eredeti bartóki gondolatokat. A BMC Records gondozásában megjelent 15 magyar parasztdal című albumon Harcsa Veronika énekel, Gőz László basszustrombitán, Dresch Mihály fuhunon, David Liebman tenor- és szopránszaxofon, valamint furulyán játszik. Izgalmas zene született, a lemez és a lemezbemutató koncert elnyerte a 2019-es Artisjus-díjat az Év produkciója kategóriában, és a külföldi fogadtatása is nagyon jó.
Jó ideje már nem az alt-, hanem a tenorszaxofon a fő hangszere. Mi volt az oka a váltásnak?
B. K.: Korábban főleg altón játszottam, és a szopránszaxofon volt a váltóhangszerem, de már 8-10 éve a tenorszaxofon a fő hangszerem. A MAO-ban viszont a szaxofon szólamvezetője vagyok, ami elsősorban az alt- és szopránszaxofon használatát jelenti, ez egy teljesen más jellegű feladat – azonban egy idő után rájöttem, hogy a saját zenémben és formációimban nekem sokkal természetesebben jön belülről a tenorszaxofon hangszíne.
Ön híres arról, hogy szeret új utakon elindulni, kísérletezni, zenéjének egyik erénye, hogy a járt utakat rendre járatlanokra cseréli. Hogy áll most ezzel?
B. K.: Változatlanul keresem az új utakat, lehetőségeket. Március 29-én az iF kávézóban fogunk játszani, ami egy kicsi, intim hely, éppen alkalmas a kísérletezésre. Általában trióban játszunk, korábban több ilyen is volt már, például Dés Andrissal és Fenyvesi Marcival, most pedig Szakcsi Lakatos Bélával és Orbán György bőgőssel fogok játszani. Szakcsival mindig ünnep a közös zenélés.
Az ön édesapja Bacsó Péter filmrendező, akinek a nevéhez olyan ma is nagyon népszerű dalok szövege kötődik, mint a Rejtély vagy a Te szeress legalább. Gondolkodik ezeknek a daloknak az átdolgozásában?
B. K.: Szeretem ezeket a szövegeket és dallamokat, Szalóki Áginak úgy tíz éve sokat hangszereltem ilyen dalokat. Dédelgetett tervem, hogy csináljak ezekből egy albumot, de pillanatnyilag a tervlistámban meglehetősen hátul szerepel. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyszer majd szeretnék édesapám dalaiból átdolgozásokat készíteni.
érzelem. Triad nevű zenekarával jelentős sikereket arat, a Modern Art Orchestra (MAO) big band tagja, zeneszerzője és szólistája. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban jó humora van, műveiben gyakran érezhető irónia. Ahogy a zenéje, úgy a vele való beszélgetés is napokra bearanyozza az ember életét.
2017-ben Az év magyar jazzlemeze kategória díjával ismerték el Pannon Blue című lemezüket. A lemez a 2015 decemberében, az Opus Jazz Clubban adott koncertjüket rögzíti, és a BMC Records gondozásában jelent meg. Áprilisban két koncertet is adnak az Opusban, kezdjük az elsővel.
B. K.: Április 4-én az Opusban Francesco Guaiana gitárossal, Ajtai Péter nagybőgőssel és Sárvári Kovács Zsolt dobossal fogunk játszani. A palermói születésű Francesco Olaszországban tanult jazz- és klasszikus gitárt, majd a bostoni Berklee College of Musicon tanult. Európába visszatérve több saját lemezt is megjelentetett, koncertezett világszerte. Számos jazz workshopot tartott, jelenleg koncertezik és jazzgitárt oktat az A. Sontontino Zenei Konzervatóriumban, a szicíliai Trapaniban. Az ezredforduló táján ismerkedtünk meg a Berklee-n, és az együttműködésünk egy calabriai turnén folytatódott 2007-ben. Francesco néhány napra tanítani jön Budapestre, majd én viszonzom a látogatást Palermóban, én is tanítani fogok, és koncertezünk is. Szép számokat, izgalmas zenét fogunk játszani, a budapesti és a palermói koncerttel a régi szálat erősítjük tovább. Francesco kérése volt, pontosabban együtt gondoltuk ki, hogy legyen a társunk a sokáig Olaszországban élt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-dob szakán végzett Sárvári Kovács Zsolt, akivel ők ketten már számos projektben működtek együtt. Ebből a hármas ismeretségből jött az ötlet, hogy az elmúlt évek tapasztalatait egy új, közös zenei hangzásban formáljuk meg. Negyedik társnak Ajtai Péter nagybőgőst kértük fel, akivel több közös produkcióban vettünk már részt. Nem mainstream zenét játszunk, hanem kísérletező, szabad elemeket is tartalmazó zenét, meglepetést szerző utakat szeretnénk bejárni.
Április 11-én immár évek óta legfontosabb saját zenekarával, a Triaddal lép fel a BMC-ben.
B. K.: A zenésztársaimmal, ahogy mindig, a megszokottól eltérő zenei megoldásokat keresünk. Tzumo Árpád hangszere a zongora, de szívesen játszik Fender zongorán is, az együttes másik tagja a számos stílusban otthonosan mozgó dobos, Juhász Márton, aki jelenleg Bázelben él. A Triad zenéjének forrása a jelen és a közép-kelet-európai zenei tradíciók, a darabok előadása során fontos szerepet kapnak a közös improvizációk is. Az Opus-beli koncerten új szerzeményeim is elhangzanak majd.
Az UNESCO és Herbie Hancock által kezdeményezett Nemzetközi Jazznapot április 30-án szinte az egész világon megünneplik. Önök mivel ünneplik a jazz világnapját?
B. K.: A jazz világnapját egy, a szívemhez nagyon közel álló mű előadásával fogjuk ünnepelni. A Magyar Rádió Márványtermében a Modern Art Orchestra Bartók 15 magyar parasztdal című lemezének anyagát fogja előadni. A Bartók-gyűjtésekből származó zongora-feldolgozásokat Ávéd Jánossal, Subicz Gáborral és Fekete-Kovács Kornéllal írtuk át nagyzenekarra. A tételek között kötött improvizációk hangzanak el, amelyek a kortárs zene, a jazz és a népzene elemeit használva kommentálják az eredeti bartóki gondolatokat. A BMC Records gondozásában megjelent 15 magyar parasztdal című albumon Harcsa Veronika énekel, Gőz László basszustrombitán, Dresch Mihály fuhunon, David Liebman tenor- és szopránszaxofon, valamint furulyán játszik. Izgalmas zene született, a lemez és a lemezbemutató koncert elnyerte a 2019-es Artisjus-díjat az Év produkciója kategóriában, és a külföldi fogadtatása is nagyon jó.
Jó ideje már nem az alt-, hanem a tenorszaxofon a fő hangszere. Mi volt az oka a váltásnak?
B. K.: Korábban főleg altón játszottam, és a szopránszaxofon volt a váltóhangszerem, de már 8-10 éve a tenorszaxofon a fő hangszerem. A MAO-ban viszont a szaxofon szólamvezetője vagyok, ami elsősorban az alt- és szopránszaxofon használatát jelenti, ez egy teljesen más jellegű feladat – azonban egy idő után rájöttem, hogy a saját zenémben és formációimban nekem sokkal természetesebben jön belülről a tenorszaxofon hangszíne.
Ön híres arról, hogy szeret új utakon elindulni, kísérletezni, zenéjének egyik erénye, hogy a járt utakat rendre járatlanokra cseréli. Hogy áll most ezzel?
B. K.: Változatlanul keresem az új utakat, lehetőségeket. Március 29-én az iF kávézóban fogunk játszani, ami egy kicsi, intim hely, éppen alkalmas a kísérletezésre. Általában trióban játszunk, korábban több ilyen is volt már, például Dés Andrissal és Fenyvesi Marcival, most pedig Szakcsi Lakatos Bélával és Orbán György bőgőssel fogok játszani. Szakcsival mindig ünnep a közös zenélés.
Az ön édesapja Bacsó Péter filmrendező, akinek a nevéhez olyan ma is nagyon népszerű dalok szövege kötődik, mint a Rejtély vagy a Te szeress legalább. Gondolkodik ezeknek a daloknak az átdolgozásában?
B. K.: Szeretem ezeket a szövegeket és dallamokat, Szalóki Áginak úgy tíz éve sokat hangszereltem ilyen dalokat. Dédelgetett tervem, hogy csináljak ezekből egy albumot, de pillanatnyilag a tervlistámban meglehetősen hátul szerepel. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyszer majd szeretnék édesapám dalaiból átdolgozásokat készíteni.