2019. Április 29. / J. Á.
Az ismeretlen és a Diplomácia után az Amazonok – Három év múlva című előadásban is láthatják a nézők Varga Ádámot a Rózsavölgyi Szalonban. A fiatal színész öt évvel ezelőtt a Viharsarok című mozifilm egyik főszereplőjeként vált országosan ismertté, ezt követően számos szerepre
hívták több budapesti színházba. Játszik A Tanár című televíziós sorozatban is, miközben a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Mikor vált számodra világossá, hogy a színészettel szeretnél foglalkozni?
V. Á.: Már gyerekkoromban, amikor is két dolog érdekelt igazán: a biológia – különösképpen az állatok – és az irodalom. A gimnáziumban végül biológia fakultációra jártam, biológiából is érettségiztem, de közben készültem felvételizni a színművészetire.
A Rózsavölgyi Szalonban jelenleg játszol a Diplomáciában, illetve az Amazonok – Három év múlva című előadásban március eleje óta alakítod Loicot, a meleg díszlettervezőt.
V. Á.: Loic a legőszintébb a színdarab karakterei közül. Tökéletesen tisztában van saját erősségeivel, gyengeségeivel, nem él önhazugságban, egyenes, nyílt kommunikációjú, amilyen egyébként én is vagyok, bár ellentétben vele én nem vagyok féltékeny típus. Pont ezért is izgalmas olyan figurát játszani, aki folyamatosan számon kéri a partnerét – olykor indokolt a bizalmatlansága –, de azt is tudja, hogy le kell győznie magában valahogy a féltékenység elmebaját. Az Amazonok… humorral átszőtt, nagyon mai témákat boncolgató előadás: körbejárja a család és a magány kérdéseit, baráti és párkapcsolati buktatókkal, krízispróbákkal szembesít.
Nemrégiben ismét alkalmad nyílt együttdolgozni Császi Ádámmal, a Viharsarok rendezőjével, ő vitte ugyanis színre az Átriumban Reginald Rose lefegyverző, mára klasszikussá vált művét, a 12 dühös embert. Tizenkét esküdt hivatott dönteni egy kamasz fiú bűnösségéről, aki ellen a vád: apagyilkosság. Ha az esküdtszék bűnösnek találja, a fiút kivégzik – dióhéjban ez a 12 dühös ember kiindulópontja. Mi az általad megformált esküdt igazsága?
V. Á.: Én vagyok az 1-es számú esküdt, aki az elnöke is az ítélőszéknek. Az volt a koncepció az előadásnál, hogy egy fiatal játssza ezt a figurát, akinek semmi tapasztalata nincs, és így teljesen alkalmatlan a tizenkét esküdt irányítására, a viták levezetésére. Nagyon igyekszik jól csinálni a feladatát, de nem megy neki. Görcsösen képviseli azt, hogy minden szabályosan történjen, ám ezzel agyonszabályoz, túlpörgeti magában a felelősséget, még arról is megszavaztatja az esküdttársakat, hogy szavazzanak. Nevetségessé válik, és már rögtön az elején elveszíti elnöki tekintélyét. Az ítélet kapcsán is leginkább az motiválja, melyik csapat fogadja be: akik bűnösnek látják a vádlottat, vagy akik ártatlannak.
A megnyerő, férfias külsőd alapján nekem az volna logikus, ha inkább hősszerelmes vagy szívtipró karaktereket osztanának rád a rendezők.
V. Á.: Eddig inkább a deviáns és a rosszfiú karakterek találtak meg, vegyük például az Equust vagy A Tanár sorozatban Gyulát. Az Amazonok-beli szerepnek azért is örültem, mert idáig ritkán volt lehetőségem vígjátékban játszani, pedig lételemem a humor. Már gyerekként folyamatosan bohóckodtam, szeretek megviccelni és megnevettetni másokat, szóval halálosan komolyan veszem a humort, könnyebb így szembenézni a nehézségekkel is.
Gondolkodtál már azon, hogy társulathoz szerződj?
V. Á.: Ha többször játszom egy helyen, mint például a Rózsavölgyi Szalonban, otthon érzem magam, és olyan, mintha társulatban lennék, érzelmi biztonságot is ad. Szeretek csapathoz tartozni, vágyom „színházi családokra”, ugyanakkor nagyon élvezem a szabadúszást is, mert felfedező típus vagyok.
Hogy felfedező típus vagy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy végigmentél már az El Caminón is.
V. Á.: Háromszor is végigcsináltam, különböző útvonalakon. Először 2012-ben tettem meg a közel ezer kilométeres távot, egyedül. Szerettem volna valami olyasmit csinálni, ami kvázi vízválasztó a gyereklétem és a felnőtté válásom között. Magányos kalandra volt szükségem, amelynek során rátekinthetek az addigi életemre, tanulhatok új dolgokat önmagamról. Azért szeretek menni, új helyeket megismerni, hogy képes legyek más szemmel is nézni a világot. Életre szóló élmény volt a Kilimandzsáró megmászása is. Néha eszembe jut, milyen jó lenne összekötni a valamilyen munka kapcsán a természet szeretetét és a színészetet.
Nemrég az Alvilág című, Ujj Mészáros Károly rendezte televíziós krimisorozatban láthattak a nézők – a főszereplő Schmied Zoltán fiatalkori énjét játszottad. Milyen további munkáid lesznek?
V. Á.: Mostanában számos filmes megkeresést kaptam, de ezekről egyelőre nem árulhatok el konkrétumokat. Sűrű évem lesz 2019, nyitottan és kíváncsian várom, tele energiával.
hívták több budapesti színházba. Játszik A Tanár című televíziós sorozatban is, miközben a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Mikor vált számodra világossá, hogy a színészettel szeretnél foglalkozni?
V. Á.: Már gyerekkoromban, amikor is két dolog érdekelt igazán: a biológia – különösképpen az állatok – és az irodalom. A gimnáziumban végül biológia fakultációra jártam, biológiából is érettségiztem, de közben készültem felvételizni a színművészetire.
A Rózsavölgyi Szalonban jelenleg játszol a Diplomáciában, illetve az Amazonok – Három év múlva című előadásban március eleje óta alakítod Loicot, a meleg díszlettervezőt.
V. Á.: Loic a legőszintébb a színdarab karakterei közül. Tökéletesen tisztában van saját erősségeivel, gyengeségeivel, nem él önhazugságban, egyenes, nyílt kommunikációjú, amilyen egyébként én is vagyok, bár ellentétben vele én nem vagyok féltékeny típus. Pont ezért is izgalmas olyan figurát játszani, aki folyamatosan számon kéri a partnerét – olykor indokolt a bizalmatlansága –, de azt is tudja, hogy le kell győznie magában valahogy a féltékenység elmebaját. Az Amazonok… humorral átszőtt, nagyon mai témákat boncolgató előadás: körbejárja a család és a magány kérdéseit, baráti és párkapcsolati buktatókkal, krízispróbákkal szembesít.
Nemrégiben ismét alkalmad nyílt együttdolgozni Császi Ádámmal, a Viharsarok rendezőjével, ő vitte ugyanis színre az Átriumban Reginald Rose lefegyverző, mára klasszikussá vált művét, a 12 dühös embert. Tizenkét esküdt hivatott dönteni egy kamasz fiú bűnösségéről, aki ellen a vád: apagyilkosság. Ha az esküdtszék bűnösnek találja, a fiút kivégzik – dióhéjban ez a 12 dühös ember kiindulópontja. Mi az általad megformált esküdt igazsága?
V. Á.: Én vagyok az 1-es számú esküdt, aki az elnöke is az ítélőszéknek. Az volt a koncepció az előadásnál, hogy egy fiatal játssza ezt a figurát, akinek semmi tapasztalata nincs, és így teljesen alkalmatlan a tizenkét esküdt irányítására, a viták levezetésére. Nagyon igyekszik jól csinálni a feladatát, de nem megy neki. Görcsösen képviseli azt, hogy minden szabályosan történjen, ám ezzel agyonszabályoz, túlpörgeti magában a felelősséget, még arról is megszavaztatja az esküdttársakat, hogy szavazzanak. Nevetségessé válik, és már rögtön az elején elveszíti elnöki tekintélyét. Az ítélet kapcsán is leginkább az motiválja, melyik csapat fogadja be: akik bűnösnek látják a vádlottat, vagy akik ártatlannak.
A megnyerő, férfias külsőd alapján nekem az volna logikus, ha inkább hősszerelmes vagy szívtipró karaktereket osztanának rád a rendezők.
V. Á.: Eddig inkább a deviáns és a rosszfiú karakterek találtak meg, vegyük például az Equust vagy A Tanár sorozatban Gyulát. Az Amazonok-beli szerepnek azért is örültem, mert idáig ritkán volt lehetőségem vígjátékban játszani, pedig lételemem a humor. Már gyerekként folyamatosan bohóckodtam, szeretek megviccelni és megnevettetni másokat, szóval halálosan komolyan veszem a humort, könnyebb így szembenézni a nehézségekkel is.
Gondolkodtál már azon, hogy társulathoz szerződj?
V. Á.: Ha többször játszom egy helyen, mint például a Rózsavölgyi Szalonban, otthon érzem magam, és olyan, mintha társulatban lennék, érzelmi biztonságot is ad. Szeretek csapathoz tartozni, vágyom „színházi családokra”, ugyanakkor nagyon élvezem a szabadúszást is, mert felfedező típus vagyok.
Hogy felfedező típus vagy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy végigmentél már az El Caminón is.
V. Á.: Háromszor is végigcsináltam, különböző útvonalakon. Először 2012-ben tettem meg a közel ezer kilométeres távot, egyedül. Szerettem volna valami olyasmit csinálni, ami kvázi vízválasztó a gyereklétem és a felnőtté válásom között. Magányos kalandra volt szükségem, amelynek során rátekinthetek az addigi életemre, tanulhatok új dolgokat önmagamról. Azért szeretek menni, új helyeket megismerni, hogy képes legyek más szemmel is nézni a világot. Életre szóló élmény volt a Kilimandzsáró megmászása is. Néha eszembe jut, milyen jó lenne összekötni a valamilyen munka kapcsán a természet szeretetét és a színészetet.
Nemrég az Alvilág című, Ujj Mészáros Károly rendezte televíziós krimisorozatban láthattak a nézők – a főszereplő Schmied Zoltán fiatalkori énjét játszottad. Milyen további munkáid lesznek?
V. Á.: Mostanában számos filmes megkeresést kaptam, de ezekről egyelőre nem árulhatok el konkrétumokat. Sűrű évem lesz 2019, nyitottan és kíváncsian várom, tele energiával.