2019. május 14. / Szalóky Bálint
Az idén 55 éves Keanu Reeves karrierje nemrég új lendületet vett a John Wick akciófilm-sorozatnak köszönhetően. A széria harmadik része (John Wick: 3. felvonás – Parabellum) május 16-tól látható a hazai mozikban. Mindez jó apropó, hogy sorra vegyük a színész – szerintünk – legmenőbb filmjeit.
Veszedelmes viszonyok (1988)
Choderlos de Laclos szerelmi cselszövésekkel teli klasszikusa számos rendezőt (például Milos Formant és Roger Vadimot) megihletett, ám alighanem Stephen Frears feldolgozása a legnépszerűbb. A karrierje csúcsán lévő Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer mellett az olyan fiataloknak, mint Reeves és Uma Thurman egyelőre csak másodhegedűs szerep jutott, de Frears filmje kiváló belépőnek bizonyult az A-ligás filmek világába.
Bill és Ted zseniális kalandja (1989)
A két együgyű rockrajongó telefonfülkés időutazása már csak a speciális effektusok miatt is megmosolyogtató produkció, de kétségtelen, hogy van benne valami a korszellemből. A mostanra kultstátuszba került filmnek rögvest készült folytatása (Bill és Ted haláli túrája), Reeves és egykori színészpartnere, Alex Winter pedig mostanra kötélnek álltak a harmadik részhez. Harminc évvel az eredeti után a két főhős immár középkorú apuka, akik még mindig azzal próbálkoznak, hogy berobbanjanak a rockiparba – jövőre kiderül, mekkora sikerrel.
Holtpont (1991)
A kilencvenes években Reeves akciósztárként is bemutatkozott. Kathryn Bigelow Holtpont című filmjében egy szörfös bandába beépülő FBI-ost alakít. Az ügynökség feltételezése szerint ők állnak egy bankrablás-sorozat hátterében. A szörfösök karizmatikus vezetője (Patrick Swayze) nagy hatást gyakorol a zöldfülűre. Bigelow mozija nemcsak a nagy sikerű Halálos iramban sorozatot inspirálta, de sokáig egy folytatás is tervbe volt véve, ám ez – részben Swayze halála miatt – nem készült el. Ellenben 2015-ben készült egy harmatgyenge remake a Swayze-nél jóval kevésbé karizmatikus Edgar Ramírez főszereplésével.
[kep3]
Otthonom, Idaho (1991)
A bevállalósabb filmek közé tartozik Gus Van Sant mozija, amelyben Reeves a fiatalon elhunyt River Phoenix partnereként prostituáltat játszik. A karakterek nyíltan vállalt homoszexualitása és a film markáns stílusa is hozzájárult ahhoz, hogy az Otthonom, Idaho az akkoriban éledező queer cinema jelentős darabja lett. A két színész két évvel később újra együtt dolgozott a rendezővel, de a Néha a csajok és úgy vannak már egyáltalán nem tűnt ki a kor független filmjei közül. Ebben Reevesnek csak egy mellékszerep, a premier előtt drogtúladagolásban elhunyt Phoenixnek pedig egy cameo jutott.
Drakula (1992)
Francis Ford Coppola feldolgozása egyszerre nyúlik vissza Bram Stoker regényéhez és a német expresszionista remekműhöz, Murnau Nosferatujához. Lenyűgöző látványvilágú filmjében Coppola mégsem annyira a horrort, mint inkább a tragikus románcot domborítja ki: a Reeves által játszott fiatal ügyvéd, Jonathan Harker kétségbeesve próbálja kiszabadítani menyasszonyát (Winona Ryder) a halhatatlan gróf karmai közül. A film a klasszikus horrorok újraértelmezésének hullámát indította el – a Frankenstein (1994) és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetet felelevenítő A gonosz csábítása (1996) után a sorozat megszakadt, mivel utóbbiaknak nem sikerült felnőniük Coppola filmjéhez.
Féktelenül (1994)
Újabb akciófilm, egyben a lehető legtipikusabb példája a ’90-es évek blockbustereinek. A Drágán add az életed és a Halálos fegyver 3. operatőrének rendezői bemutatkozásában egy utasokkal tömött busz sebessége nem csökkenhet 50 mérföld alá, máskülönben bomba robban rajta. A film nemcsak Reevest tette egyértelműen szupersztárrá a nagyközönség körében, de Sandra Bullock karrierjén is hatalmasat lendített. A két színész tizenkét évvel később, a Ház a tónál című romantikus drámában dolgozott újra együtt.
Az ördög ügyvédje (1997)
Remek döntésnek bizonyult, hogy Reeves nem vállalta el a Féktelenül folytatását. Helyette inkább egy thrillerben tűnt fel, és rögtön el is adta a lelkét az Ördögnek – ami ez esetben szó szerint értendő. Taylor Hackford filmje Roman Polanski klasszikusát, a Rosemary gyermekét értelmezi újra az akkoriban – John Grisham regényadaptációinak köszönhetően – népszerű tárgyalótermi közegben. Reeves egy fiatal ügyvédet játszik, partnere egy igazi legenda: Al Pacino.
Mátrix (1999)
A Wachowski testvérek sci-fije az évtized egyik, ha nem a legmeghatározóbb hollywoodi filmje, s egyben Reeves karrierjének talán legfontosabb munkája. Lenyűgöző speciális effektusaival, a japán animék filozófiai hátterével és a kort jellemző félelmek (például az ezredforduló és a digitális átállás körüli paranoiák) tárházával a Mátrix ma is megállja a helyét. Nem így a két teljesen felesleges folytatás: az egyidejűleg forgatott Újratöltve és a Forradalmak kétes dicsősége (az anyagi sikeren túl), hogy ráállította a stúdiókat a nem önálló alkotásokban, hanem a franchise-okban való gondolkodásra.
Kamera által homályosan (2006)
Richard Linklater közönségfilmekben és artmozikban egyaránt otthonosan mozgó, rendkívül izgalmas alkotó. Philip K. Dick sci-fijének feldolgozása az utóbbi vonalat erősíti, és követi korábbi rendezése, Az élet nyomában technikai megoldását: a filmet először sztárokkal (Reeves mellett Winona Ryderrel, Robert Downey Jr.-ral és Woody Harrelsonnal) forgatta le, majd a végeredményt a rotoszkóp-technika segítségével animációvá dolgozta át.
John Wick (2014)
Az elmúlt évtized nem kedvezett Reevesnek, az élvonalból fokozatosan kicsúszva egyre felejthetőbb produkciókat vállalt. A John Wick azonban visszahelyezte a térképre: az Elrabolva nyomvonalán haladó történetben az egykori bérgyilkos kénytelen visszatérni a munkájához, miután egy orosz gengszter elkényeztetett fiacskája ellopja az autóját és megöli a kutyáját. Wick kegyetlen bosszúhadjáratba kezd, a folytatásban pedig leszámol mindenkivel, aki a fejére kitűzött vérdíjra pályázik. Ha hihetünk a hollywoodi statisztikáknak, az első részben 84 emberrel, a másodikban ennek másfélszeresével végzett, így könnyen lehet, hogy a harmadik epizódra átlépjük a 200-as határt.
Veszedelmes viszonyok (1988)
Choderlos de Laclos szerelmi cselszövésekkel teli klasszikusa számos rendezőt (például Milos Formant és Roger Vadimot) megihletett, ám alighanem Stephen Frears feldolgozása a legnépszerűbb. A karrierje csúcsán lévő Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer mellett az olyan fiataloknak, mint Reeves és Uma Thurman egyelőre csak másodhegedűs szerep jutott, de Frears filmje kiváló belépőnek bizonyult az A-ligás filmek világába.
Bill és Ted zseniális kalandja (1989)
A két együgyű rockrajongó telefonfülkés időutazása már csak a speciális effektusok miatt is megmosolyogtató produkció, de kétségtelen, hogy van benne valami a korszellemből. A mostanra kultstátuszba került filmnek rögvest készült folytatása (Bill és Ted haláli túrája), Reeves és egykori színészpartnere, Alex Winter pedig mostanra kötélnek álltak a harmadik részhez. Harminc évvel az eredeti után a két főhős immár középkorú apuka, akik még mindig azzal próbálkoznak, hogy berobbanjanak a rockiparba – jövőre kiderül, mekkora sikerrel.
Holtpont (1991)
A kilencvenes években Reeves akciósztárként is bemutatkozott. Kathryn Bigelow Holtpont című filmjében egy szörfös bandába beépülő FBI-ost alakít. Az ügynökség feltételezése szerint ők állnak egy bankrablás-sorozat hátterében. A szörfösök karizmatikus vezetője (Patrick Swayze) nagy hatást gyakorol a zöldfülűre. Bigelow mozija nemcsak a nagy sikerű Halálos iramban sorozatot inspirálta, de sokáig egy folytatás is tervbe volt véve, ám ez – részben Swayze halála miatt – nem készült el. Ellenben 2015-ben készült egy harmatgyenge remake a Swayze-nél jóval kevésbé karizmatikus Edgar Ramírez főszereplésével.
[kep3]
Otthonom, Idaho (1991)
A bevállalósabb filmek közé tartozik Gus Van Sant mozija, amelyben Reeves a fiatalon elhunyt River Phoenix partnereként prostituáltat játszik. A karakterek nyíltan vállalt homoszexualitása és a film markáns stílusa is hozzájárult ahhoz, hogy az Otthonom, Idaho az akkoriban éledező queer cinema jelentős darabja lett. A két színész két évvel később újra együtt dolgozott a rendezővel, de a Néha a csajok és úgy vannak már egyáltalán nem tűnt ki a kor független filmjei közül. Ebben Reevesnek csak egy mellékszerep, a premier előtt drogtúladagolásban elhunyt Phoenixnek pedig egy cameo jutott.
Drakula (1992)
Francis Ford Coppola feldolgozása egyszerre nyúlik vissza Bram Stoker regényéhez és a német expresszionista remekműhöz, Murnau Nosferatujához. Lenyűgöző látványvilágú filmjében Coppola mégsem annyira a horrort, mint inkább a tragikus románcot domborítja ki: a Reeves által játszott fiatal ügyvéd, Jonathan Harker kétségbeesve próbálja kiszabadítani menyasszonyát (Winona Ryder) a halhatatlan gróf karmai közül. A film a klasszikus horrorok újraértelmezésének hullámát indította el – a Frankenstein (1994) és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetet felelevenítő A gonosz csábítása (1996) után a sorozat megszakadt, mivel utóbbiaknak nem sikerült felnőniük Coppola filmjéhez.
Féktelenül (1994)
Újabb akciófilm, egyben a lehető legtipikusabb példája a ’90-es évek blockbustereinek. A Drágán add az életed és a Halálos fegyver 3. operatőrének rendezői bemutatkozásában egy utasokkal tömött busz sebessége nem csökkenhet 50 mérföld alá, máskülönben bomba robban rajta. A film nemcsak Reevest tette egyértelműen szupersztárrá a nagyközönség körében, de Sandra Bullock karrierjén is hatalmasat lendített. A két színész tizenkét évvel később, a Ház a tónál című romantikus drámában dolgozott újra együtt.
Az ördög ügyvédje (1997)
Remek döntésnek bizonyult, hogy Reeves nem vállalta el a Féktelenül folytatását. Helyette inkább egy thrillerben tűnt fel, és rögtön el is adta a lelkét az Ördögnek – ami ez esetben szó szerint értendő. Taylor Hackford filmje Roman Polanski klasszikusát, a Rosemary gyermekét értelmezi újra az akkoriban – John Grisham regényadaptációinak köszönhetően – népszerű tárgyalótermi közegben. Reeves egy fiatal ügyvédet játszik, partnere egy igazi legenda: Al Pacino.
Mátrix (1999)
A Wachowski testvérek sci-fije az évtized egyik, ha nem a legmeghatározóbb hollywoodi filmje, s egyben Reeves karrierjének talán legfontosabb munkája. Lenyűgöző speciális effektusaival, a japán animék filozófiai hátterével és a kort jellemző félelmek (például az ezredforduló és a digitális átállás körüli paranoiák) tárházával a Mátrix ma is megállja a helyét. Nem így a két teljesen felesleges folytatás: az egyidejűleg forgatott Újratöltve és a Forradalmak kétes dicsősége (az anyagi sikeren túl), hogy ráállította a stúdiókat a nem önálló alkotásokban, hanem a franchise-okban való gondolkodásra.
Kamera által homályosan (2006)
Richard Linklater közönségfilmekben és artmozikban egyaránt otthonosan mozgó, rendkívül izgalmas alkotó. Philip K. Dick sci-fijének feldolgozása az utóbbi vonalat erősíti, és követi korábbi rendezése, Az élet nyomában technikai megoldását: a filmet először sztárokkal (Reeves mellett Winona Ryderrel, Robert Downey Jr.-ral és Woody Harrelsonnal) forgatta le, majd a végeredményt a rotoszkóp-technika segítségével animációvá dolgozta át.
John Wick (2014)
Az elmúlt évtized nem kedvezett Reevesnek, az élvonalból fokozatosan kicsúszva egyre felejthetőbb produkciókat vállalt. A John Wick azonban visszahelyezte a térképre: az Elrabolva nyomvonalán haladó történetben az egykori bérgyilkos kénytelen visszatérni a munkájához, miután egy orosz gengszter elkényeztetett fiacskája ellopja az autóját és megöli a kutyáját. Wick kegyetlen bosszúhadjáratba kezd, a folytatásban pedig leszámol mindenkivel, aki a fejére kitűzött vérdíjra pályázik. Ha hihetünk a hollywoodi statisztikáknak, az első részben 84 emberrel, a másodikban ennek másfélszeresével végzett, így könnyen lehet, hogy a harmadik epizódra átlépjük a 200-as határt.