2019. május 22. / Pavlovics Ágota
63-ban alakult Liszt Ferenc Kamarazenekart (LFKZ) jó másfél évtizedig a világ legjobb zenekarai között jegyezték. Ma sem cseng rosszul a neve, mégis alapvető változásra szorul. Tagsága az évtizedek alatt kicserélődött, mára egy új generáció vette át a régiek helyét. Ezzel egyidejűleg
felmerült a megújulás igénye, ami az új ügyvezető igazgatóval, Bolyki Györggyel vette kezdetét. A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál igazgatójaként, a Bolyki Brothers a capella együttes tagjaként ismert művész célja, hogy visszavezesse az együttest a világ élvonalába. A novemberben kinevezett igazgatót a részletekről faggattuk.
Az ön nevét jól ismerjük, elég, ha csak a Kaposfestre, vagy a Bolyki Brothers produkcióira gondolunk. Hogy találtak egymásra a Liszt Ferenc Kamarazenekarral?
B. Gy.: Lassan 35 éve alakult meg az Erkel Ferenc Kamarazenekar, és az első 15 évben a Liszt Ferenc Kamarazenekar összes koncertjén ott voltunk. Mindent tőlük tanultunk, ezzel a zenekarral nőttem föl, mindenkit ismerek, nagyon jó kapcsolatban vagyok a zenekar tagjaival. Amikor a felkérést megkaptam, kértem egy hét gondolkodási időt, hogy átgondoljam, ki tudok-e találni a zenekar számára egy elfogadható jövőképet. Nagyon hamar megfogalmazódott bennem, egyetlen választható út van, a zenekarnak vissza kell kerülnie a világ öt legjobb produkciója közé. Nem tehetjük meg, hogy erodáljuk elődeink nevét.
Milyen út vezet vissza a világ legjobbjai közé?
B. Gy.: A 21. századi közönség ingerküszöbe sokkal magasabb, mint a húsz-harminc évvel ezelőttié volt. Erre a kihívásra kell választ adni. Röviden: a legfontosabb munkánk, amit el kell végeznünk, egy új előadói attitűd kialakítása, amiből a közönség is egyre többet láthat a koncertjeinken. Amikor színpadon van egy zenész, nem ülhet szomorú arccal az előtte lévő gombócokat figyelve, érzékelhetően be kell mutatnia, mekkora élmény számára a játszott zene. Aki nem adja ki magából az összes előadói energiáját – és nem arról van szó, hogy eljátssza-e pontosan a darabot, mert ez alap –, az nem is előadóművész. Az előadóművésznek akkora élményt kell jelentsen a zene, hogy azt hallva a közönség ne tudjon kívülálló maradni. Őszintének, nyitottnak kell lenni a színpadon.
Mit kell a zenekarnak másként tennie, mint eddig?
B. Gy.: Tény, hogy kamarazenekarban játszani a világ egyik legnehezebb dolga. A csellószólamban két négyzetméteren hárman vagyunk. Mutasson nekem még egy munkahelyet, ahol két négyzetméteren belül dolgozik együtt három ember évtizedeken keresztül. Csak az tudja, aki csinálja, mennyire nehéz ilyen szoros közelségben együtt rezdülni a másikkal. Nem csoda, ha az emberek néhány év alatt falat húznak maguk köré. A Liszt Ferenc Kamarazenekarban folyamatos és tudatos munka kell ahhoz, hogy ez a fal ne épüljön föl, vagy ha van, omoljon le. Hogy ne magának zenéljen minden muzsikus, hanem Tfirst Péter koncertmester vezetésével összefogva, egymásra figyelve, mert csak így lehetséges, hogy az egyéni energiák megsokszorozzák egymást. Ez az, ami a közönséget már biztosan nem hagyja lelkileg érintetlenül.
De hogyan lehet ezt elérni?
B. Gy.: Tudatos szakmai munkával és egyéni személyiségformálással. Tizenhét érzékeny ember lelki rezdüléseit kell összehangolni és közösen megmutatni. Ahhoz, hogy célba érjünk, elengedhetetlen a magabiztos, fölényes műismeret. A kotta csak a kiindulási alap, természetesen kívülről kell tudni a saját szólamokat, de a többit is. Ez adja meg a szabadságot ahhoz, hogy az előadásba tehessük az energiát. Így születnek az előadó és a befogadó számára is fantasztikus élmények. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, 2019 az alapozás éve.
A kulturális tao-támogatás megszüntetése milyen akadályokat gördít a zenekar elé?
B. Gy.: A zenekar finanszírozási hátterét újra kell gondolni. Évi 46 millió forintnyi állami támogatással – amit idén 70 millió forintra emelt a kulturális kormányzat –, koncertenként átlagosan 25 fős előadói apparátussal csak úgy tudott a zenekar életben maradni, hogy minden felkérést elvállalt. Tavaly kb. hatvan koncertet adtunk, több mint 45 műsorral, közben a zenekari tagok hakniztak, hogy a megélhetésükhöz elég pénzt tudjanak keresni. Így nem volt mód megfelelően próbálni, ami egyet jelentett a produkciók színvonalának folyamatos csökkenésével. A zenekar és a kulturális kormányzat közös szándéka, hogy az együttes visszatérhessen az egyszer már elfoglalt méltó helyére a nemzetközi zenei életben, és ehhez biztosítva legyenek a szükséges források. A szakmai anyagot elkészítettem és átadtam, a többi már a kulturális kormányzaton múlik.
Hamarosan indul a bérletértékesítés, a zenekar 2019/20-as évadjának programját ön állította össze, vagy készen kapta?
B. Gy.: Érkezésemkor közösen alakítottunk a korábban elkészült terveken. Azt gondolom, hogy szeptembertől már markáns változást láthatnak a koncertjeinkre érkezők. Szeptemberben Balázs János zongoraművésszel adunk koncertet a Vigadóban. Októberben Alban Gerhardt csellóművész lesz az est szólistája, aki a Bachtracken, a világ legnagyobb komolyzenei adatbázisában rendszeresen szerepel a világ tíz legfontosabb csellistája között. Decemberben a csodálatos Martha Argerich zongoraművésszel lép színpadra a zenekar. Februárban Eric Terwilliger, a Berlini és Müncheni Szimfonikusok szólókürtöse érkezik hozzánk, áprilisban pedig Henning Kraggerud hegedűművésszel játszunk. Jöjjenek el, hallgassák, nézzék meg, milyen élményt nyújt a megújult Liszt Ferenc Kamarazenekar a közönségnek! Kellemes meglepetésben lesz részük!
felmerült a megújulás igénye, ami az új ügyvezető igazgatóval, Bolyki Györggyel vette kezdetét. A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál igazgatójaként, a Bolyki Brothers a capella együttes tagjaként ismert művész célja, hogy visszavezesse az együttest a világ élvonalába. A novemberben kinevezett igazgatót a részletekről faggattuk.
Az ön nevét jól ismerjük, elég, ha csak a Kaposfestre, vagy a Bolyki Brothers produkcióira gondolunk. Hogy találtak egymásra a Liszt Ferenc Kamarazenekarral?
B. Gy.: Lassan 35 éve alakult meg az Erkel Ferenc Kamarazenekar, és az első 15 évben a Liszt Ferenc Kamarazenekar összes koncertjén ott voltunk. Mindent tőlük tanultunk, ezzel a zenekarral nőttem föl, mindenkit ismerek, nagyon jó kapcsolatban vagyok a zenekar tagjaival. Amikor a felkérést megkaptam, kértem egy hét gondolkodási időt, hogy átgondoljam, ki tudok-e találni a zenekar számára egy elfogadható jövőképet. Nagyon hamar megfogalmazódott bennem, egyetlen választható út van, a zenekarnak vissza kell kerülnie a világ öt legjobb produkciója közé. Nem tehetjük meg, hogy erodáljuk elődeink nevét.
Milyen út vezet vissza a világ legjobbjai közé?
B. Gy.: A 21. századi közönség ingerküszöbe sokkal magasabb, mint a húsz-harminc évvel ezelőttié volt. Erre a kihívásra kell választ adni. Röviden: a legfontosabb munkánk, amit el kell végeznünk, egy új előadói attitűd kialakítása, amiből a közönség is egyre többet láthat a koncertjeinken. Amikor színpadon van egy zenész, nem ülhet szomorú arccal az előtte lévő gombócokat figyelve, érzékelhetően be kell mutatnia, mekkora élmény számára a játszott zene. Aki nem adja ki magából az összes előadói energiáját – és nem arról van szó, hogy eljátssza-e pontosan a darabot, mert ez alap –, az nem is előadóművész. Az előadóművésznek akkora élményt kell jelentsen a zene, hogy azt hallva a közönség ne tudjon kívülálló maradni. Őszintének, nyitottnak kell lenni a színpadon.
Mit kell a zenekarnak másként tennie, mint eddig?
B. Gy.: Tény, hogy kamarazenekarban játszani a világ egyik legnehezebb dolga. A csellószólamban két négyzetméteren hárman vagyunk. Mutasson nekem még egy munkahelyet, ahol két négyzetméteren belül dolgozik együtt három ember évtizedeken keresztül. Csak az tudja, aki csinálja, mennyire nehéz ilyen szoros közelségben együtt rezdülni a másikkal. Nem csoda, ha az emberek néhány év alatt falat húznak maguk köré. A Liszt Ferenc Kamarazenekarban folyamatos és tudatos munka kell ahhoz, hogy ez a fal ne épüljön föl, vagy ha van, omoljon le. Hogy ne magának zenéljen minden muzsikus, hanem Tfirst Péter koncertmester vezetésével összefogva, egymásra figyelve, mert csak így lehetséges, hogy az egyéni energiák megsokszorozzák egymást. Ez az, ami a közönséget már biztosan nem hagyja lelkileg érintetlenül.
De hogyan lehet ezt elérni?
B. Gy.: Tudatos szakmai munkával és egyéni személyiségformálással. Tizenhét érzékeny ember lelki rezdüléseit kell összehangolni és közösen megmutatni. Ahhoz, hogy célba érjünk, elengedhetetlen a magabiztos, fölényes műismeret. A kotta csak a kiindulási alap, természetesen kívülről kell tudni a saját szólamokat, de a többit is. Ez adja meg a szabadságot ahhoz, hogy az előadásba tehessük az energiát. Így születnek az előadó és a befogadó számára is fantasztikus élmények. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, 2019 az alapozás éve.
A kulturális tao-támogatás megszüntetése milyen akadályokat gördít a zenekar elé?
B. Gy.: A zenekar finanszírozási hátterét újra kell gondolni. Évi 46 millió forintnyi állami támogatással – amit idén 70 millió forintra emelt a kulturális kormányzat –, koncertenként átlagosan 25 fős előadói apparátussal csak úgy tudott a zenekar életben maradni, hogy minden felkérést elvállalt. Tavaly kb. hatvan koncertet adtunk, több mint 45 műsorral, közben a zenekari tagok hakniztak, hogy a megélhetésükhöz elég pénzt tudjanak keresni. Így nem volt mód megfelelően próbálni, ami egyet jelentett a produkciók színvonalának folyamatos csökkenésével. A zenekar és a kulturális kormányzat közös szándéka, hogy az együttes visszatérhessen az egyszer már elfoglalt méltó helyére a nemzetközi zenei életben, és ehhez biztosítva legyenek a szükséges források. A szakmai anyagot elkészítettem és átadtam, a többi már a kulturális kormányzaton múlik.
Hamarosan indul a bérletértékesítés, a zenekar 2019/20-as évadjának programját ön állította össze, vagy készen kapta?
B. Gy.: Érkezésemkor közösen alakítottunk a korábban elkészült terveken. Azt gondolom, hogy szeptembertől már markáns változást láthatnak a koncertjeinkre érkezők. Szeptemberben Balázs János zongoraművésszel adunk koncertet a Vigadóban. Októberben Alban Gerhardt csellóművész lesz az est szólistája, aki a Bachtracken, a világ legnagyobb komolyzenei adatbázisában rendszeresen szerepel a világ tíz legfontosabb csellistája között. Decemberben a csodálatos Martha Argerich zongoraművésszel lép színpadra a zenekar. Februárban Eric Terwilliger, a Berlini és Müncheni Szimfonikusok szólókürtöse érkezik hozzánk, áprilisban pedig Henning Kraggerud hegedűművésszel játszunk. Jöjjenek el, hallgassák, nézzék meg, milyen élményt nyújt a megújult Liszt Ferenc Kamarazenekar a közönségnek! Kellemes meglepetésben lesz részük!