Minden múlt a múltam
2020. január 06. /

A Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos vá­lo­ga­tást a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása – a gyűjtemény 110 ezernél is több fényképét két kö­zépis­ko­lai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdték el gyűjteni még az 1980-as években.
A kidobált, ócskapiacokon felbukkanó amatőr fotók és negatívok rendszeres, de esetleges gyűjtögetése után 2010-ben indították el internetes oldalukat 5000 digitalizált fotó közzétételével. Hamarosan sok magánember és közintézmény is csatlakozott a mára 600 fősre dagadt adományozói körhöz, akiknek képeivel havonta bővül az archívum. ­
[kep3]
A kiállításon szereplő képek mindegyikéhez tartozik történet, melyek egy része visszaidézhető, a leg­több­ször azonban a látogató képzeletére van bízva, hogy milyen sztorit lát a fénykép mögé. A tárlat több mint 150 olyan fotót is bemutat, melyek egyértelműen körülírható konkrétumokról mesélnek. Például a II. vi­lág­há­bo­rú frontjairól – ahogyan azt egy haditudósító látta; a vidéki élet idilljéről egy fényképező festőművész szemével; a magyar holokauszt alig fotózott történetéről, az életről Erdélyben az 1980-as évek diktatúrája alatt, vagy egy első világháborús hadifogoly hétköznapjairól Szibériában. Külön történetet képeznek a há­bo­rú­ban szétlőtt Budapest képei, a hidegháborús évek honvédelmi tartalmú ifjúsági sportjai, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben készült sztereofotók.
A tárlat egy évszázadnyi közös múltban kalandozva frissíti fel memóriánkat a közvetve-közvetlenül hozzánk kötődő emlékekről, pontosan úgy, ahogyan Rakovszky Zsuzsa fogalmaz Fortepan című verseskötetében: „minden múlt a múltam”.

Magyar Nemzeti Galéria, A épület
08. 25-ig