2019. május 31. / Bóta Gábor
Mind nagyobb emberkavalkád a Gourmet Fesztivál május 16-19. között. Lehet, hogy perverzió, de imádom nézni, ahogy sok-sok ember állva, ülve eszik-iszik, és közben dumál és dumál. Temérdek ismerőssel lehet találkozni, de az is remek, hogy se perc alatt a világ legtermészetesebb módján
ismerkedhetünk is. Kicsit hasonló ez ahhoz, mint ahogy a kutyások az utcán általában meglehetősen könnyen összehaverkodnak, mert rögtön ott a közös téma, a hőn szeretett házi kedvencük. Nekünk meg ismerkedésre ott a kaja, hogy akár hobbi szinten is szeretünk finomakat enni, különlegességeket, netán „agyamentségeket” megkóstolni. Hajt bennünket a felfedezési vágy, hogy ebből és ebből a nyersanyagból még mit lehet kihozni, netán olyat is, amit el sem tudtunk volna képzelni. Vannak olyan séfek, akikben szinte vakon bízunk, drukkolunk nekik, mint mások a kedvenc focicsapatuknak, figyelemmel és ízlelőbimbókkal követjük nyomon, mit csinálnak, milyen újdonsággal rukkolnak elő. Persze ilyen helyen nem illetlenség megbámulni, mit eszik a másik, sőt, normálisnak számít, ha erre rá is kérdezünk, ahogy arra is, hogyan ízlik, és kölcsönösen kicseréljük a tapasztalatainkat, ki hol evett, ivott jót, mit ajánl.
Bizony sikerélmény, ha azok, akiket éppen az imént ismertünk meg, mert a közelben már nem volt máshol hely, és odakéredzkedtünk az asztalukhoz, a javaslatunkra hamarosan elmennek csontvelőt venni, és visszatérve hozzánk jókora élvezettel behabzsolják. Ez a velő a La Perle Noire Restaurant and Lounge standjánál volt kapható. Az volt benne a pazar, hogy kihoztak egy füstölőt is, és igencsak ízesre füstölték. Ezt tették a hozzáadott kenyérrel, így aztán harmonikus egységbe kerültek. Egyébként idén a fő „téma” a paprika, a sercli és a sör volt. Ezeket ajánlották belekomponálni az ételekbe. No jó, nem adtak azért kenyérvéget mindenütt, de kétségtelen, hogy a kenyér átlagon felül főszerephez jutott. Az előbbi helyen például bundás kenyér formájában is megjelent, omlós, sült sertésszűz tanyázott rajta, és a paprika sem maradt ki ebből a jó kis fogásból.
[kep3]
Sörből egyébként a legjópofábbat a Larus étteremnél ittam. Itt sok összetevőjű zöldséglevest csináltak, lehűtötték, szénsavat eresztettek bele, hogy látványosan pezsegjen. Zöldségsörnek titulálva árulták. Kinézetre tényleg olyan volt, mint a valódi, ízre pedig kellemes, üdítő. A kenyér leginkább a kiváló veszprémi Villa Medici étterem képviseleténél tetszett. Volt többféle, és a különböző tészták tetszetősen ott keltek az orrunk előtt. Kis labdacsokat formáltak belőlük, ízre valóban hasonlítottak a fenségesen ropogó serclihez. Az előételként szolgáló sörös, préselt malachoz abszolút passzoltak. A lefegyverzően puha borjúpofához már kiváló dödölle dukált. Érdekes ötlet, hogy nem a borjúhús szaftja volt a tányéron, hanem körömpörkölté. Díszítésként pedig abszolút megtette hozzá a remek fantáziáról tanúskodó paprikás krumpli chips. Az epres, csokis kekszes desszertet pedig izgalmas vajsörfagyi dobta fel.
Az Arany Kaviár rendszeresen fantáziadús ételekkel rukkol elő. A paprikát ezúttal kecsegével töltötték, és vöröslazac-kaviárral adták meg a módját. A jellegzetes orosz tésztába, a pelmenyibe pedig vaddisznóoldalas került. Sör helyett az arra hasonlító, szintén közismerten orosz, alkoholmentes kvászt használták. A gasztronómiai élbolyba gyors iramban feltörő St. Andrea Restaurant szintén először tette tiszteletét a fesztiválon. Báránykolbász, paprika és málna közösködött például teljes egyetértésben a tányérjaikon. De kapható volt olyan marhapörkölt is, amilyet otthon garantáltan nem tudunk csinálni. És még egy első fesztiválozó, az Aum étterem. Mivel néhány hónapos, de már komoly hírnévre tett szert, ezért tavaly még nem képviseltethette magát a Millenáris Parkban. A tésztával is dúsított, vörös currys kacsaleves annyira gazdag volt, és roppant ízes, hogy már-már egytálételnek is beillett. A préselt csülökhöz kimcsi és papaysaláta társult.
Késő estefelé eljön az az időszak, amikor már mindent a szemnek, de semmit a szájnak, mert úgy érezzük, hogy egy falat nem fér belénk. Bámuljuk még például a Beefbar Budapest gyönyörűséges, vitrinekben nyersen is látható húsait, a vágyakozás megvan bennünk, de tudjuk, hogy hiába, ha bármibe beleharapnánk, abból még akár baj is lehetne. Azért a kijárat közelében, lazításként még némi remek belga barna sört hörpintünk, de aztán tényleg uccu haza.
El lehet telni a jóval is. A Gourmet Fesztiválon most is fenemód jól éreztük magunkat, május 16-19. között a Millenárison.
ismerkedhetünk is. Kicsit hasonló ez ahhoz, mint ahogy a kutyások az utcán általában meglehetősen könnyen összehaverkodnak, mert rögtön ott a közös téma, a hőn szeretett házi kedvencük. Nekünk meg ismerkedésre ott a kaja, hogy akár hobbi szinten is szeretünk finomakat enni, különlegességeket, netán „agyamentségeket” megkóstolni. Hajt bennünket a felfedezési vágy, hogy ebből és ebből a nyersanyagból még mit lehet kihozni, netán olyat is, amit el sem tudtunk volna képzelni. Vannak olyan séfek, akikben szinte vakon bízunk, drukkolunk nekik, mint mások a kedvenc focicsapatuknak, figyelemmel és ízlelőbimbókkal követjük nyomon, mit csinálnak, milyen újdonsággal rukkolnak elő. Persze ilyen helyen nem illetlenség megbámulni, mit eszik a másik, sőt, normálisnak számít, ha erre rá is kérdezünk, ahogy arra is, hogyan ízlik, és kölcsönösen kicseréljük a tapasztalatainkat, ki hol evett, ivott jót, mit ajánl.Bizony sikerélmény, ha azok, akiket éppen az imént ismertünk meg, mert a közelben már nem volt máshol hely, és odakéredzkedtünk az asztalukhoz, a javaslatunkra hamarosan elmennek csontvelőt venni, és visszatérve hozzánk jókora élvezettel behabzsolják. Ez a velő a La Perle Noire Restaurant and Lounge standjánál volt kapható. Az volt benne a pazar, hogy kihoztak egy füstölőt is, és igencsak ízesre füstölték. Ezt tették a hozzáadott kenyérrel, így aztán harmonikus egységbe kerültek. Egyébként idén a fő „téma” a paprika, a sercli és a sör volt. Ezeket ajánlották belekomponálni az ételekbe. No jó, nem adtak azért kenyérvéget mindenütt, de kétségtelen, hogy a kenyér átlagon felül főszerephez jutott. Az előbbi helyen például bundás kenyér formájában is megjelent, omlós, sült sertésszűz tanyázott rajta, és a paprika sem maradt ki ebből a jó kis fogásból.
[kep3]
Sörből egyébként a legjópofábbat a Larus étteremnél ittam. Itt sok összetevőjű zöldséglevest csináltak, lehűtötték, szénsavat eresztettek bele, hogy látványosan pezsegjen. Zöldségsörnek titulálva árulták. Kinézetre tényleg olyan volt, mint a valódi, ízre pedig kellemes, üdítő. A kenyér leginkább a kiváló veszprémi Villa Medici étterem képviseleténél tetszett. Volt többféle, és a különböző tészták tetszetősen ott keltek az orrunk előtt. Kis labdacsokat formáltak belőlük, ízre valóban hasonlítottak a fenségesen ropogó serclihez. Az előételként szolgáló sörös, préselt malachoz abszolút passzoltak. A lefegyverzően puha borjúpofához már kiváló dödölle dukált. Érdekes ötlet, hogy nem a borjúhús szaftja volt a tányéron, hanem körömpörkölté. Díszítésként pedig abszolút megtette hozzá a remek fantáziáról tanúskodó paprikás krumpli chips. Az epres, csokis kekszes desszertet pedig izgalmas vajsörfagyi dobta fel.
Az Arany Kaviár rendszeresen fantáziadús ételekkel rukkol elő. A paprikát ezúttal kecsegével töltötték, és vöröslazac-kaviárral adták meg a módját. A jellegzetes orosz tésztába, a pelmenyibe pedig vaddisznóoldalas került. Sör helyett az arra hasonlító, szintén közismerten orosz, alkoholmentes kvászt használták. A gasztronómiai élbolyba gyors iramban feltörő St. Andrea Restaurant szintén először tette tiszteletét a fesztiválon. Báránykolbász, paprika és málna közösködött például teljes egyetértésben a tányérjaikon. De kapható volt olyan marhapörkölt is, amilyet otthon garantáltan nem tudunk csinálni. És még egy első fesztiválozó, az Aum étterem. Mivel néhány hónapos, de már komoly hírnévre tett szert, ezért tavaly még nem képviseltethette magát a Millenáris Parkban. A tésztával is dúsított, vörös currys kacsaleves annyira gazdag volt, és roppant ízes, hogy már-már egytálételnek is beillett. A préselt csülökhöz kimcsi és papaysaláta társult.
Késő estefelé eljön az az időszak, amikor már mindent a szemnek, de semmit a szájnak, mert úgy érezzük, hogy egy falat nem fér belénk. Bámuljuk még például a Beefbar Budapest gyönyörűséges, vitrinekben nyersen is látható húsait, a vágyakozás megvan bennünk, de tudjuk, hogy hiába, ha bármibe beleharapnánk, abból még akár baj is lehetne. Azért a kijárat közelében, lazításként még némi remek belga barna sört hörpintünk, de aztán tényleg uccu haza.
El lehet telni a jóval is. A Gourmet Fesztiválon most is fenemód jól éreztük magunkat, május 16-19. között a Millenárison.