2019. június 12. / Pavlovics Ágota
Idén 18. alkalommal rendezik meg június 14-23. között a miskolci Bartók Plusz Operafesztivált. A program pazar, mások mellett látható lesz Eötvös Péter Aranysárkány című operája, amely néhány éve a frankfurti Ensemble Modern felkérésére született. „A jövő kulcsa” Operaíró Verseny
ez évi nyertes pályaművét is itt láthatja első alkalommal teljes terjedelmében a közönség. A művet a bécsi Staatsoperben korrepetitorként működő zeneszerző, Albin Fries jegyzi. A győztes operát Anger Ferenc állítja színpadra, akivel örömünkre az ősbemutatóról, valamint aktuális munkáiról beszélgethettünk.
Kesselyák Gergely kezdeményezésére öt éve indult útjára „A jövő kulcsa” Operaíró Verseny, amelynek célja, hogy olyan új művek kerüljenek a figyelem középpontjába, amelyekkel a közönséget meg lehet nyerni az opera műfajának. Hogy sikerült a verseny?
A. F.: A Bartók Plusz Operafesztivál nemzetközi rangját jól mutatja az érdeklődés, amely az operaíró versenyt övezte. 2018-ban 19 pályaművet nyújtottak be kortárs szerzők a világ számos országából. A magyarok mellett osztrák, brit, spanyol, amerikai/francia, izraeli, cseh, guatemalai, brazil/portugál, lengyel, olasz és orosz zeneszerzők pályáztak. A művek közül az előzsűri négyet juttatott a döntőbe. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hogy kiválassza az első díjra érdemes pályaművet. Az operák jellemző részleteit tavaly december 14-én a Zeneakadémia Solti termében félszcenírozott formában, zongorakísérettel ismerhette meg a hallgatóság. A döntős művek elhangzásuk sorrendjében a következők voltak: Juraj Filas: Jane Eyre, Andorka Péter: Boszorkányvér, Valentin Dubovszkoj: A kőangyal és Albin Fries: Nora. Végül a verseny győztese a Nora lett.
Mit tudunk a zeneszerzőről, milyen történet a Nora?
A. F.: A librettó érdekes. Az 1890 és 1910 között játszódó történet egyszerű, letisztult, ebben látom az értékét. Az 50-es éveiben járó Albin Fries zeneszerzői tanulmányait a világhírű karmester és zeneszerző, Leonard Bernstein támogatásával New Yorkban folytatta, majd Ausztriába visszatérve a Bécsi Állami Operaházban korrepetitor lett. Első operája a Nora, amit bemutatnak, de kapott felkérést a Bécsi Állami Operaháztól a Persinette című romantikus meseopera megírására is, aminek bemutatóját a 2019/20-as évadra tervezik. Úgyhogy az idei, jó éve a maestrónak.
Rendezőként milyen feladat a Nora színpadra állítása? Mi ragadta meg leginkább a pályaműben?
A. F.: Az ősbemutató mindig kihívás, könnyű és nehéz feladat egyszerre. Nehéz, mert új anyag, nincs belőle felvétel, nincs előzménye, könnyű, mert az összehasonlítás ódiuma nélkül lehet hozzányúlni. Ami pedig a történetet illeti, napjainkban arra törekszünk, hogy minél gyorsabban érjenek bennünket impulzusok, élmények. Ezzel a gyakorlattal szembemegy az opera története, filozofikus, elgondolkodtató, önreflexiót igénylő alkotás. Ad időt rá, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a szerelem és a halál milyen viszonyban van egymással. Mindez a színházban triviális módon kapcsolódik össze a zenével. A történet egy zeneszerzőről szól, aki a szerelem dallamát keresi egész életében. A halálos ágyán hallja meg a keresett dallamot, de már nem tudja leírni. A történet gondolkodásra késztet, színpadra állításánál a lelki tényezők nagyon fontosak. A mű teret és időt hagy rá, hogy elgondolkodhassunk. Javaslom a nézőknek is, hogy hagyjanak maguknak időt rá, hogy gondolkodhassanak rajta. A szöveg egyszerűsége is erre vezet. A Nora zenéjében a Richard Strauss-i hagyományok folytatódnak, késő romantikus, posztmodern, tonális zene hihetetlen színekkel. Az operát teljes egészében a miskolci nyári fesztiválon ismerheti meg a nagyközönség.
Kik az alkotótársai, és kik éneklik az opera főbb szerepeit?
A. F.: Állandó alkotótársam, Zöldi Z Gergely készíti a díszletet és jelmezt, Cser Ádám karmester vezényli a Miskolci Szimfonikusokat, a főbb szerepekben: Sonnenfels – Pedro Velázquez Díaz, Arthur – Valentina Pluzsnyikova, Nora, Desirée – Sylwia Olszynska , Andre – Morten Frank Larsen lép színpadra.
Mi mindenre hívná fel a miskolci Operafesztivál programjából a figyelmet?
A. F.: A miskolci Bartók Plusz Operafesztivál programja mindig izgalmas és progresszív. Várom nagyon az Eötvös-opera bemutatóját, az „Operát mindenkinek!” jegyében készülő Ezrek operája programot, amely keretében egy közkedvelt Mascagni-darab, a Parasztbecsület lesz műsoron. Egy másik Mascagni-mű, az Iris a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában lesz látható a plzeni Josef Kajetán Tyl Színház vendégjátékában. Azt remélem, hogy amikor nem fogok próbálni, több előadást is meg tudok majd nézni.
Mi mindennel foglalkozik mostanában, milyen feladatok varázsolják el?
A. F.: A rendező felkérést kap, ritkán választhat, de nekem nagy szerencsém volt, mert két olyan opera rendezésére is kaptam felkérést, amelyek nagyon közel állnak hozzám. Az egyik a Nora, a másik A fecske, utóbbi Puccini lírai operája, amelyet két hete mutattunk be a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera együttműködésében. A cselekmény a századforduló világába visz vissza bennünket, különösen színes zenei világgal. Az operát 1927-ben mutatták be a Városi Színházban, de az Operaház most először mutatja be. Most fejeztem be a Poppea megkoronázása magyarul énekelhető fordítását a Magyar Állami Operaház felkérésére. Most kezdtem el a Bánk bán szövegének olasz nyelvű fordítását. Az olasz fordítás két okból is fontos számomra, egyrészt Erkel Ferenc is az olasz hagyományok mentén írta zenéjét, másrészt szeretném, ha az operát népszerűsítenénk Magyarország határain túl is. Tavaly egy operaházi koncerten elhangzott már néhány részlet olaszul az én fordításomban. A szöveg könnyebben adta magát, mint a munka kezdetén gondoltam. Az év vége is tartogat izgalmas munkát számomra. Decemberben a Magyar Állami Operaház mutatja be az egyik Händel-oratórium operaváltozatát az én rendezésemben.
ez évi nyertes pályaművét is itt láthatja első alkalommal teljes terjedelmében a közönség. A művet a bécsi Staatsoperben korrepetitorként működő zeneszerző, Albin Fries jegyzi. A győztes operát Anger Ferenc állítja színpadra, akivel örömünkre az ősbemutatóról, valamint aktuális munkáiról beszélgethettünk.
Kesselyák Gergely kezdeményezésére öt éve indult útjára „A jövő kulcsa” Operaíró Verseny, amelynek célja, hogy olyan új művek kerüljenek a figyelem középpontjába, amelyekkel a közönséget meg lehet nyerni az opera műfajának. Hogy sikerült a verseny?
A. F.: A Bartók Plusz Operafesztivál nemzetközi rangját jól mutatja az érdeklődés, amely az operaíró versenyt övezte. 2018-ban 19 pályaművet nyújtottak be kortárs szerzők a világ számos országából. A magyarok mellett osztrák, brit, spanyol, amerikai/francia, izraeli, cseh, guatemalai, brazil/portugál, lengyel, olasz és orosz zeneszerzők pályáztak. A művek közül az előzsűri négyet juttatott a döntőbe. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hogy kiválassza az első díjra érdemes pályaművet. Az operák jellemző részleteit tavaly december 14-én a Zeneakadémia Solti termében félszcenírozott formában, zongorakísérettel ismerhette meg a hallgatóság. A döntős művek elhangzásuk sorrendjében a következők voltak: Juraj Filas: Jane Eyre, Andorka Péter: Boszorkányvér, Valentin Dubovszkoj: A kőangyal és Albin Fries: Nora. Végül a verseny győztese a Nora lett.
Mit tudunk a zeneszerzőről, milyen történet a Nora?
A. F.: A librettó érdekes. Az 1890 és 1910 között játszódó történet egyszerű, letisztult, ebben látom az értékét. Az 50-es éveiben járó Albin Fries zeneszerzői tanulmányait a világhírű karmester és zeneszerző, Leonard Bernstein támogatásával New Yorkban folytatta, majd Ausztriába visszatérve a Bécsi Állami Operaházban korrepetitor lett. Első operája a Nora, amit bemutatnak, de kapott felkérést a Bécsi Állami Operaháztól a Persinette című romantikus meseopera megírására is, aminek bemutatóját a 2019/20-as évadra tervezik. Úgyhogy az idei, jó éve a maestrónak.
Rendezőként milyen feladat a Nora színpadra állítása? Mi ragadta meg leginkább a pályaműben?
A. F.: Az ősbemutató mindig kihívás, könnyű és nehéz feladat egyszerre. Nehéz, mert új anyag, nincs belőle felvétel, nincs előzménye, könnyű, mert az összehasonlítás ódiuma nélkül lehet hozzányúlni. Ami pedig a történetet illeti, napjainkban arra törekszünk, hogy minél gyorsabban érjenek bennünket impulzusok, élmények. Ezzel a gyakorlattal szembemegy az opera története, filozofikus, elgondolkodtató, önreflexiót igénylő alkotás. Ad időt rá, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a szerelem és a halál milyen viszonyban van egymással. Mindez a színházban triviális módon kapcsolódik össze a zenével. A történet egy zeneszerzőről szól, aki a szerelem dallamát keresi egész életében. A halálos ágyán hallja meg a keresett dallamot, de már nem tudja leírni. A történet gondolkodásra késztet, színpadra állításánál a lelki tényezők nagyon fontosak. A mű teret és időt hagy rá, hogy elgondolkodhassunk. Javaslom a nézőknek is, hogy hagyjanak maguknak időt rá, hogy gondolkodhassanak rajta. A szöveg egyszerűsége is erre vezet. A Nora zenéjében a Richard Strauss-i hagyományok folytatódnak, késő romantikus, posztmodern, tonális zene hihetetlen színekkel. Az operát teljes egészében a miskolci nyári fesztiválon ismerheti meg a nagyközönség.
Kik az alkotótársai, és kik éneklik az opera főbb szerepeit?
A. F.: Állandó alkotótársam, Zöldi Z Gergely készíti a díszletet és jelmezt, Cser Ádám karmester vezényli a Miskolci Szimfonikusokat, a főbb szerepekben: Sonnenfels – Pedro Velázquez Díaz, Arthur – Valentina Pluzsnyikova, Nora, Desirée – Sylwia Olszynska , Andre – Morten Frank Larsen lép színpadra.
Mi mindenre hívná fel a miskolci Operafesztivál programjából a figyelmet?
A. F.: A miskolci Bartók Plusz Operafesztivál programja mindig izgalmas és progresszív. Várom nagyon az Eötvös-opera bemutatóját, az „Operát mindenkinek!” jegyében készülő Ezrek operája programot, amely keretében egy közkedvelt Mascagni-darab, a Parasztbecsület lesz műsoron. Egy másik Mascagni-mű, az Iris a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában lesz látható a plzeni Josef Kajetán Tyl Színház vendégjátékában. Azt remélem, hogy amikor nem fogok próbálni, több előadást is meg tudok majd nézni.
Mi mindennel foglalkozik mostanában, milyen feladatok varázsolják el?
A. F.: A rendező felkérést kap, ritkán választhat, de nekem nagy szerencsém volt, mert két olyan opera rendezésére is kaptam felkérést, amelyek nagyon közel állnak hozzám. Az egyik a Nora, a másik A fecske, utóbbi Puccini lírai operája, amelyet két hete mutattunk be a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera együttműködésében. A cselekmény a századforduló világába visz vissza bennünket, különösen színes zenei világgal. Az operát 1927-ben mutatták be a Városi Színházban, de az Operaház most először mutatja be. Most fejeztem be a Poppea megkoronázása magyarul énekelhető fordítását a Magyar Állami Operaház felkérésére. Most kezdtem el a Bánk bán szövegének olasz nyelvű fordítását. Az olasz fordítás két okból is fontos számomra, egyrészt Erkel Ferenc is az olasz hagyományok mentén írta zenéjét, másrészt szeretném, ha az operát népszerűsítenénk Magyarország határain túl is. Tavaly egy operaházi koncerten elhangzott már néhány részlet olaszul az én fordításomban. A szöveg könnyebben adta magát, mint a munka kezdetén gondoltam. Az év vége is tartogat izgalmas munkát számomra. Decemberben a Magyar Állami Operaház mutatja be az egyik Händel-oratórium operaváltozatát az én rendezésemben.