2019. június 15. / Liska Enikő
A Terra Profonda zenekar fellépései koncertszínházi előadásoknak is beillenek, amelyek végén a nézők mintha álomból térnének magukhoz. A 2012-ben alakult együttes borongós, balladisztikus számokat játszik, amelyek különböző szimbólumokra, életeseményekre épülnek. Szabó Mátyás basszusgitárossal beszélgettünk.
Különleges, kissé szokatlan hangzásvilágú zenét játszotok. Milyen elemekből építkeztek?
Sz. M.: A zenekar három különböző zenei háttérrel rendelkező tagból áll, a Terra Profonda zenéjében pedig összeolvasztjuk ezeket a stílusokat. A számainkban egyszerre van jelen az amerikai blues, a magyar és a balkáni népzene, de olasz hatások is érvényesülnek benne. A hangszereink sem a legelterjedtebbek, Kiss Krisztián ír buzukin, kobozon és tenorszaxofonon játszik, Vincenzo Lo Buglio énekel és írja a dalszövegeinket, én pedig basszusgitáron, elektroakusztikus bőgőn és akusztikus gitáron játszom.
Miről szólnak a dalaitok?
Sz. M.: A téma sokszor megfoghatatlan. Balladisztikus jellegű dalokat játszunk, amelyekben esős, borongós világképek jelennek meg, és különböző szimbólumok keverednek. Ilyen például az utazás, a veszteség, a szerelem és a különböző életesemények.
Első lemezeteket egy külföldi műteremben vettétek fel.
Sz. M.: Megismerkedtünk egy német szobrászművésszel, Thomas Kühnapfellel, aki bemutatott bennünket egy ottani stúdiótulajdonosnak, és szerzett nekünk egy kiváló német hangmérnököt. Az első nagylemezünk felvételekor két hétre kiköltöztünk Thomashoz Észak-Rajna-Vesztfáliába, és az anyagokat az egyik műtermében vettük fel, amelyet átalakítottunk a célra. A felvételek 2016-ban készültek, a lemez végül 2018-ban jelent meg. 2019 őszére tervezzük a második nagylemezünk megjelenését, amelyeket hasonló körülmények között szeretnénk rögzíteni, azaz elvonulunk egy izgalmas helyszínre. Úgy érezzük, jót tesz a daloknak, ha nem stúdióban vesszük fel őket.
Gondolkoztok külföldi karrierben?
Sz. M.: Egy nagyobb külföldi turné még várat magára, de megfigyeltük, hogy külföldön is nyitottak a zenénkre, különösen Németországban. Kölnben többször megfordultunk már, játszottunk a Római-Germán Múzeumban, legutóbb pedig egy hostel halljában a Melodica fesztiválon. Többször voltunk a Haldern Pop Festivalon, de felléptünk egy lovászfarm kúriájának nappalijában is. Szeretjük a különleges helyszíneket, és meglepően sokan eljönnek az eldugottabb koncertekre is.
Hol láthatunk benneteket legközelebb?
Sz. M.: Ezen a nyáron kifejezetten sok fesztiválra vagyunk hivatalosak, ez részben annak köszönhető, hogy bekerültünk a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogram támogatott zenekarai közé. Ott leszünk a torockói Double Rise Fesztiválon, a Fishing on Orfűn, a Művészetek Völgyében és a vajdasági Dombos Festen. A Múzeumok Éjszakáján pedig a Gödöllői Királyi Kastélyban lépünk fel.
Különleges, kissé szokatlan hangzásvilágú zenét játszotok. Milyen elemekből építkeztek?
Sz. M.: A zenekar három különböző zenei háttérrel rendelkező tagból áll, a Terra Profonda zenéjében pedig összeolvasztjuk ezeket a stílusokat. A számainkban egyszerre van jelen az amerikai blues, a magyar és a balkáni népzene, de olasz hatások is érvényesülnek benne. A hangszereink sem a legelterjedtebbek, Kiss Krisztián ír buzukin, kobozon és tenorszaxofonon játszik, Vincenzo Lo Buglio énekel és írja a dalszövegeinket, én pedig basszusgitáron, elektroakusztikus bőgőn és akusztikus gitáron játszom.
Miről szólnak a dalaitok?
Sz. M.: A téma sokszor megfoghatatlan. Balladisztikus jellegű dalokat játszunk, amelyekben esős, borongós világképek jelennek meg, és különböző szimbólumok keverednek. Ilyen például az utazás, a veszteség, a szerelem és a különböző életesemények.
Első lemezeteket egy külföldi műteremben vettétek fel.
Sz. M.: Megismerkedtünk egy német szobrászművésszel, Thomas Kühnapfellel, aki bemutatott bennünket egy ottani stúdiótulajdonosnak, és szerzett nekünk egy kiváló német hangmérnököt. Az első nagylemezünk felvételekor két hétre kiköltöztünk Thomashoz Észak-Rajna-Vesztfáliába, és az anyagokat az egyik műtermében vettük fel, amelyet átalakítottunk a célra. A felvételek 2016-ban készültek, a lemez végül 2018-ban jelent meg. 2019 őszére tervezzük a második nagylemezünk megjelenését, amelyeket hasonló körülmények között szeretnénk rögzíteni, azaz elvonulunk egy izgalmas helyszínre. Úgy érezzük, jót tesz a daloknak, ha nem stúdióban vesszük fel őket.
Gondolkoztok külföldi karrierben?
Sz. M.: Egy nagyobb külföldi turné még várat magára, de megfigyeltük, hogy külföldön is nyitottak a zenénkre, különösen Németországban. Kölnben többször megfordultunk már, játszottunk a Római-Germán Múzeumban, legutóbb pedig egy hostel halljában a Melodica fesztiválon. Többször voltunk a Haldern Pop Festivalon, de felléptünk egy lovászfarm kúriájának nappalijában is. Szeretjük a különleges helyszíneket, és meglepően sokan eljönnek az eldugottabb koncertekre is.
Hol láthatunk benneteket legközelebb?
Sz. M.: Ezen a nyáron kifejezetten sok fesztiválra vagyunk hivatalosak, ez részben annak köszönhető, hogy bekerültünk a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogram támogatott zenekarai közé. Ott leszünk a torockói Double Rise Fesztiválon, a Fishing on Orfűn, a Művészetek Völgyében és a vajdasági Dombos Festen. A Múzeumok Éjszakáján pedig a Gödöllői Királyi Kastélyban lépünk fel.