Budapest Bár koncert a Margitszigeten
2019. július 23. / Jónás Ágnes
Egyedi hangkép, minőségi szórakoztatás, korok és kultúrák keveredése, műfaji és stílusbeli sokszínűség – röviden így lehet jellemezni a Budapest Bárt, mely tizenkét éve a hazai zenei élet megkerülhetetlen zenekara. Ügyelnek arra, hogy minden egyes fellépésükbe csempésszenek
valami különlegeset – nem lesz ez másképp augusztus 25-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon sem. A koncertről a zenekar alapítója, Farkas Róbert mesélt lapunknak.
Szinte minden koncertetekre hívtok elismert előadóművészt, ily módon is színezve a zenekarotok sokszínű profilját. Az augusztus 25-i koncerten Oláh Vilmos Liszt Ferenc-díjas, világhírű hegedűművész lesz a vendégetek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Miért épp őrá esett most a választásotok?
F. R.: Nagy öröm számunkra, hogy egy olyan kiváló hegedűművésszel léphetünk fel, mint amilyen Oláh Vilmos. Jó ideje figyelemmel kísérem a munkásságát, boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a főszereplésével készült The Violin Alone című dokumentumfilmet hat Emmy-díjjal jutalmazták, ráadásul mindketten Dénes László professzor tanítványai voltunk. Régóta vágytam arra, hogy együtt dolgozhassunk, most végre elérkezett az alkalom; mindannyian nagy izgalommal várjuk a június végén kezdődő próbákat. Sok egyéb között két igazán különleges zenei csemegével is készülünk: Paganini ötödik Capriccióját játsszuk el (Farkas Mihály cimbalmosunk írta át a művet két hegedűre és zenekarra), valamint felcsendül Bartók Béla Román népi táncok című alkotása is. Gyakorlatilag mindkettő ősbemutató lesz. Oláh Vilmos mellett olyan kiváló énekeseket láthat-hallhat a közönség a színpadon, mint például Mező Misi, Lovasi András, Németh Juci, Rutkai Bori, Frenk, Keleti András, Szűcs Krisztián és Behumi Dóri.
Az előadásmódotokba mindig igyekeztek egy kis színészkedést, intelligens humort, egyedi képi világot csempészni.
F. R.: Ez már szinte a Budapest Bár védjegyévé vált. Azzal, hogy bárhangulat lengi be a fellépést, nemcsak a közönséget, hanem egymást is kiválóan elszórakoztatjuk.
A pop és a rock műfajában is otthonosan mozogtok, de előszeretettel dolgoztok fel filmslágereket, kuplékat vagy épp klezmer dalokat, hangszerelt cigányzene kíséretében. Elképzelhető, hogy klezmer zenét is hallhat majd a közönség?
F. R.: A Klezmer albumunkon vannak olyan számok, amelyeket koncertről koncertre kikövetel tőlünk a közönség, ilyen például a Misirlou, mely egy, a húszas, harmincas években íródott klezmer dal (Dick Dale dolgozta át egy kicsit ütősebbre az 1960-as években, ezt követően lett a Ponyvaregény és a Taxi című filmek betétdala). A koncerten az eredeti és a rockosabb verzióját is eljátsszuk.
A Budapest Bár eredetileg egyetlen lemez erejéig állt össze, de aztán a csapat együtt maradt, a karrieretek 2007 óta folyamatosan ível felfelé hazánkban és külföldön egyaránt. Hogy kezeled a népszerűséget? Zavar, ha felismernek, vagy ha odaszaladnak hozzád szelfit készíteni?
F. R.: Ha ezt kedvesen, jó ízléssel teszik, akkor nagyon jólesik. A rajongók igénylik a közvetlenséget, én pedig szeretek velük beszélgetni, érdekel a véleményük, próbálunk építkezni a meglátásaikból. Nem lehet elszeparálódni azoktól, akik megtisztelnek bennünket és eljönnek a koncertjeinkre. Sokat jelent, amikor elmesélik, hogy a zenénk hetekre ellátja őket energiával, és hogy kiszakítja őket a hétköznapok szürkeségéből, a fájdalmakból.
A koncerteken mindig kifogástalanul néztek ki. Van stylistotok?
F. R.: Időnként segítségül hívunk stylistot, igen, de a kezdetekkor csak simán leültünk és megbeszéltük egymással, hogy milyen színek domináljanak az öltözékünkben. A zenekarunkat a műfaji és a személyiségbeli sokszínűség egyaránt jellemzi, éppen ezért kerüljük az egyenruhát. Mindenki abban lép színpadra, amiben jól érzi magát, és ami közel áll az egyéniségéhez.
Megfigyeltem, hogy minden koncerteteknek más a hangulata.
F. R.: Ügyelünk arra, hogy minden egyes fellépésünkbe csempésszünk valami különlegeset. A Budapest Bár sajátos hangképpel rendelkezik, fontosnak tartjuk, hogy ez is felismerhető legyen. Minőségi szórakoztatást hozunk tető alá, jó muzsikával, kiváló előadókkal, szórakoztató hangvételben. Korok és kultúrák találkoznak a produkcióinkban, előadásainkat a könnyedség miatt nem megterhelő zeneileg végigkövetni, ugyanakkor figyelünk arra, hogy megtartsuk a ránk jellemző eleganciát. Az emberek szeretik újrahallani, velünk énekelni azokat a dalokat, amelyeken felnőttek, ugyanakkor értékelik a megújulásra való képességünket, hiszen a visszajelzések azt mutatják, hogy saját dalainkat is nagyon szeretik.
valami különlegeset – nem lesz ez másképp augusztus 25-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon sem. A koncertről a zenekar alapítója, Farkas Róbert mesélt lapunknak.
Szinte minden koncertetekre hívtok elismert előadóművészt, ily módon is színezve a zenekarotok sokszínű profilját. Az augusztus 25-i koncerten Oláh Vilmos Liszt Ferenc-díjas, világhírű hegedűművész lesz a vendégetek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Miért épp őrá esett most a választásotok?
F. R.: Nagy öröm számunkra, hogy egy olyan kiváló hegedűművésszel léphetünk fel, mint amilyen Oláh Vilmos. Jó ideje figyelemmel kísérem a munkásságát, boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a főszereplésével készült The Violin Alone című dokumentumfilmet hat Emmy-díjjal jutalmazták, ráadásul mindketten Dénes László professzor tanítványai voltunk. Régóta vágytam arra, hogy együtt dolgozhassunk, most végre elérkezett az alkalom; mindannyian nagy izgalommal várjuk a június végén kezdődő próbákat. Sok egyéb között két igazán különleges zenei csemegével is készülünk: Paganini ötödik Capriccióját játsszuk el (Farkas Mihály cimbalmosunk írta át a művet két hegedűre és zenekarra), valamint felcsendül Bartók Béla Román népi táncok című alkotása is. Gyakorlatilag mindkettő ősbemutató lesz. Oláh Vilmos mellett olyan kiváló énekeseket láthat-hallhat a közönség a színpadon, mint például Mező Misi, Lovasi András, Németh Juci, Rutkai Bori, Frenk, Keleti András, Szűcs Krisztián és Behumi Dóri.
Az előadásmódotokba mindig igyekeztek egy kis színészkedést, intelligens humort, egyedi képi világot csempészni.
F. R.: Ez már szinte a Budapest Bár védjegyévé vált. Azzal, hogy bárhangulat lengi be a fellépést, nemcsak a közönséget, hanem egymást is kiválóan elszórakoztatjuk.
A pop és a rock műfajában is otthonosan mozogtok, de előszeretettel dolgoztok fel filmslágereket, kuplékat vagy épp klezmer dalokat, hangszerelt cigányzene kíséretében. Elképzelhető, hogy klezmer zenét is hallhat majd a közönség?
F. R.: A Klezmer albumunkon vannak olyan számok, amelyeket koncertről koncertre kikövetel tőlünk a közönség, ilyen például a Misirlou, mely egy, a húszas, harmincas években íródott klezmer dal (Dick Dale dolgozta át egy kicsit ütősebbre az 1960-as években, ezt követően lett a Ponyvaregény és a Taxi című filmek betétdala). A koncerten az eredeti és a rockosabb verzióját is eljátsszuk.
A Budapest Bár eredetileg egyetlen lemez erejéig állt össze, de aztán a csapat együtt maradt, a karrieretek 2007 óta folyamatosan ível felfelé hazánkban és külföldön egyaránt. Hogy kezeled a népszerűséget? Zavar, ha felismernek, vagy ha odaszaladnak hozzád szelfit készíteni?
F. R.: Ha ezt kedvesen, jó ízléssel teszik, akkor nagyon jólesik. A rajongók igénylik a közvetlenséget, én pedig szeretek velük beszélgetni, érdekel a véleményük, próbálunk építkezni a meglátásaikból. Nem lehet elszeparálódni azoktól, akik megtisztelnek bennünket és eljönnek a koncertjeinkre. Sokat jelent, amikor elmesélik, hogy a zenénk hetekre ellátja őket energiával, és hogy kiszakítja őket a hétköznapok szürkeségéből, a fájdalmakból.
A koncerteken mindig kifogástalanul néztek ki. Van stylistotok?
F. R.: Időnként segítségül hívunk stylistot, igen, de a kezdetekkor csak simán leültünk és megbeszéltük egymással, hogy milyen színek domináljanak az öltözékünkben. A zenekarunkat a műfaji és a személyiségbeli sokszínűség egyaránt jellemzi, éppen ezért kerüljük az egyenruhát. Mindenki abban lép színpadra, amiben jól érzi magát, és ami közel áll az egyéniségéhez.
Megfigyeltem, hogy minden koncerteteknek más a hangulata.
F. R.: Ügyelünk arra, hogy minden egyes fellépésünkbe csempésszünk valami különlegeset. A Budapest Bár sajátos hangképpel rendelkezik, fontosnak tartjuk, hogy ez is felismerhető legyen. Minőségi szórakoztatást hozunk tető alá, jó muzsikával, kiváló előadókkal, szórakoztató hangvételben. Korok és kultúrák találkoznak a produkcióinkban, előadásainkat a könnyedség miatt nem megterhelő zeneileg végigkövetni, ugyanakkor figyelünk arra, hogy megtartsuk a ránk jellemző eleganciát. Az emberek szeretik újrahallani, velünk énekelni azokat a dalokat, amelyeken felnőttek, ugyanakkor értékelik a megújulásra való képességünket, hiszen a visszajelzések azt mutatják, hogy saját dalainkat is nagyon szeretik.