2019. augusztus 13. / Jónás Ágnes
A Zagar együttes nyitva hagyja a képzeletbeli kapukat tudatos és tudattalan között, s bátran kalandozik különféle zenei világokban. Az alternatív-elektronikus-pszichedelikus zenét játszó formáció augusztus 23-án ad koncertet a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, melynek fontos
pillérei a vizualitás, a természet, a kiváló külföldi és hazai vendégművészek, na meg az új, Woods, Spirits & Sorcery című album számai, melyek gombafonalak és „troll” orchideák univerzumába kalauzolják a közönséget. A hazai elektronikus zenei paletta vezető egyéniségével, billentyűs-dalszerzőjével, Zságer Balázzsal beszélgettünk.
Azt olvastam rólad valahol, hogy az elektronikus zenéhez egy Commodore 64 számítógép vezetett el téged. Hogy is volt ez?
Zs. B.: Ha közvetlenül az elektronikus zenéhez nem is a C64 vezetett, de igen, tizenévesen Basicben kezdtem zenét programozni, aztán hamar zongorázni tanultam autodidakta módon. Egészen a Jazz Tanszak felvételiig jutottam. Akkoriban kizárólag a jazz, a hangszeres előadásmód érdekelt, de jött egy pont, amikor azt éreztem, hogy a jazz elvesztette a progresszivitását, s némileg bezáródott. Az elektronikus zenében találtam otthonra – úgy érzem, hogy ma ez a legnyitottabb, a legképlékenyebb műfaj, mely a legkülönfélébb hatásokat képes magába szippantani.
Arra nem gondoltál, hogy bebiztosítsd magad egy másik hivatással?
Zs. B.: Átlag polgári családban nőttem fel, ahol nemigen hittek abban, hogy a zenéből meg lehet élni. Apám szerette volna, hogy mindenképp legyen egy rendes, polgári diplomám – informatikus végzettségem van, de szinte sosem dolgoztam a szakmában, átlagos felhasználó vagyok zenészként és magánemberként is. De szerencsére körülbelül húsz éve már csak a zenéből élek.
Hat év után új stúdióalbummal jelentkezett a Zagar, a címe Woods, Spirits & Sorcery. Van különösebb oka a Light Leaks utáni többéves csendnek?
Zs. B.: Számomra ez a hat év nem igazán csendben telt. Folyamatosan koncerteztünk, a lemezanyag egy része is az utóbbi évek koncertanyagából állt össze. Időközben kiadtunk dupla vinylen egy évfordulós remix-gyűjteményt is, mellyel 15 éves fennállásunkat ünnepeltük, és amelyre neves hazai és külföldi producerek készítettek átiratokat. Emellett írtam zenét egy nagyjátékfilmhez is, de ami a lényeg, hogy addig nem szerettem volna új albumot, amíg nincs mit mondanom, szóval mostanra állt össze egy olyan koncepció, hogy érdemesnek láttam kiadni.
Woods, Spirits & Sorcery – a cím nekem valamiért a rousseau-i „vissza a természethez” romantikus gondolatot juttatja eszembe.
Zs. B.: Jó asszociáció, de sajnos a romantika helyett inkább az erdők, az ökoszisztéma és bolygónk aggasztó helyzete teszi inkább aktuálissá. Ezen a lemezen megpróbáltunk olyan témákhoz nyúlni, amik a természet bizonyos aspektusait világítják meg. Valóban a természethez szerettünk volna kapcsolódni egyrészt fikciós szinten, illetve saját inspirációkon alapuló kis sztorikkal. A Waterproof Trees című szám ötlete például egy évekkel ezelőtti élményből jött – egy haverommal a Normafa Open Airen a vihar elől kénytelenek voltunk beállni egy fa alá, ami szinte egyáltalán nem engedte át az esőt, meg is jegyeztük, hogy úgy látszik, léteznek még vízhatlan fák. A Ghost Orchid című dal meg olyan troll orchideákról szól, amelyek meghekkelik az erdők föld alatti hálózatát, a Wood Wide Webet. De van számunk éneklő gombákról is, amik nélkül például nem működhetne ez a hálózat.
Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, a te életednek a spiritualitás és az ösztönösség alappillérei?
Zs. B.: Szeretek úgy tekinteni magamra, mint spirituális és megérzéseire hallgató emberre, de a nap nagy részében inkább racionális vagyok, habár ezt az utóbbi időben elkezdtem kicsit elengedni. Ez talán a korral is jár, de néha talán jobb, ha szinte csak külső szemlélőként hagyjuk megtörténni a dolgokat. Jó néhány olyan dolog ért az elmúlt fél évtized alatt, melyek segítettek ebben, és megmozgatták a tudatalattim eddig nem ismert rétegeit is – az utóbbi évek zenei termése talán ennek a személyiségfejlődésnek is a lenyomata.
Mire számíthatunk majd az augusztus 23-i, a Budapesti Nyári Fesztivál keretében megrendezett Electric Rituals című fellépéseteken?
Zs. B.: Főleg az új lemezről játszunk, de hallhatók lesznek olyan számok is, melyek még soha sehol nem jelentek meg. Erre a különleges alkalomra egyrészt meghívtuk azokat a művészeket, akik az albumon is szerepelnek: ott lesz velünk Gozlán Fatima, aki nyugat-afrikai ütőhangszerek mellett arab és ázsiai fúvósokon is játszik, Barabás Lőrinc trombitál majd, és a nigériai származású Bukky énekel pár számban. Emellett ott lesz velünk még két olyan művész is, akik igazán mesterei a hangszerüknek: Bakai Márton öthúros hegedűn játszik, a szenegáli Ibro Fall pedig a balafon és a djembe igazi mestere. Ezek az egzotikus hangszerek remélhetőleg megidézik majd az esőerdők világát, amelyhez igyekszünk egy látványos vizuális hátteret is összehozni Biljarszki Maxim médiaművész segítségével. Az új lemezünkhöz készült 360 fokos videók is megelevenednek majd – szeretnénk, ha tényleg egy izgalmas rituálé lenne ez az augusztusi este.
Van mottód?
Zs. B.: Egy Peter Greenaway-idézet jut eszembe: Remind yourself of the ecstasy of living, vagyis valami olyasmi, hogy ne feledkezz meg az élet adta eksztázisról.
pillérei a vizualitás, a természet, a kiváló külföldi és hazai vendégművészek, na meg az új, Woods, Spirits & Sorcery című album számai, melyek gombafonalak és „troll” orchideák univerzumába kalauzolják a közönséget. A hazai elektronikus zenei paletta vezető egyéniségével, billentyűs-dalszerzőjével, Zságer Balázzsal beszélgettünk.
Azt olvastam rólad valahol, hogy az elektronikus zenéhez egy Commodore 64 számítógép vezetett el téged. Hogy is volt ez?
Zs. B.: Ha közvetlenül az elektronikus zenéhez nem is a C64 vezetett, de igen, tizenévesen Basicben kezdtem zenét programozni, aztán hamar zongorázni tanultam autodidakta módon. Egészen a Jazz Tanszak felvételiig jutottam. Akkoriban kizárólag a jazz, a hangszeres előadásmód érdekelt, de jött egy pont, amikor azt éreztem, hogy a jazz elvesztette a progresszivitását, s némileg bezáródott. Az elektronikus zenében találtam otthonra – úgy érzem, hogy ma ez a legnyitottabb, a legképlékenyebb műfaj, mely a legkülönfélébb hatásokat képes magába szippantani.
Arra nem gondoltál, hogy bebiztosítsd magad egy másik hivatással?
Zs. B.: Átlag polgári családban nőttem fel, ahol nemigen hittek abban, hogy a zenéből meg lehet élni. Apám szerette volna, hogy mindenképp legyen egy rendes, polgári diplomám – informatikus végzettségem van, de szinte sosem dolgoztam a szakmában, átlagos felhasználó vagyok zenészként és magánemberként is. De szerencsére körülbelül húsz éve már csak a zenéből élek.
Hat év után új stúdióalbummal jelentkezett a Zagar, a címe Woods, Spirits & Sorcery. Van különösebb oka a Light Leaks utáni többéves csendnek?
Zs. B.: Számomra ez a hat év nem igazán csendben telt. Folyamatosan koncerteztünk, a lemezanyag egy része is az utóbbi évek koncertanyagából állt össze. Időközben kiadtunk dupla vinylen egy évfordulós remix-gyűjteményt is, mellyel 15 éves fennállásunkat ünnepeltük, és amelyre neves hazai és külföldi producerek készítettek átiratokat. Emellett írtam zenét egy nagyjátékfilmhez is, de ami a lényeg, hogy addig nem szerettem volna új albumot, amíg nincs mit mondanom, szóval mostanra állt össze egy olyan koncepció, hogy érdemesnek láttam kiadni.
Woods, Spirits & Sorcery – a cím nekem valamiért a rousseau-i „vissza a természethez” romantikus gondolatot juttatja eszembe.
Zs. B.: Jó asszociáció, de sajnos a romantika helyett inkább az erdők, az ökoszisztéma és bolygónk aggasztó helyzete teszi inkább aktuálissá. Ezen a lemezen megpróbáltunk olyan témákhoz nyúlni, amik a természet bizonyos aspektusait világítják meg. Valóban a természethez szerettünk volna kapcsolódni egyrészt fikciós szinten, illetve saját inspirációkon alapuló kis sztorikkal. A Waterproof Trees című szám ötlete például egy évekkel ezelőtti élményből jött – egy haverommal a Normafa Open Airen a vihar elől kénytelenek voltunk beállni egy fa alá, ami szinte egyáltalán nem engedte át az esőt, meg is jegyeztük, hogy úgy látszik, léteznek még vízhatlan fák. A Ghost Orchid című dal meg olyan troll orchideákról szól, amelyek meghekkelik az erdők föld alatti hálózatát, a Wood Wide Webet. De van számunk éneklő gombákról is, amik nélkül például nem működhetne ez a hálózat.
Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, a te életednek a spiritualitás és az ösztönösség alappillérei?
Zs. B.: Szeretek úgy tekinteni magamra, mint spirituális és megérzéseire hallgató emberre, de a nap nagy részében inkább racionális vagyok, habár ezt az utóbbi időben elkezdtem kicsit elengedni. Ez talán a korral is jár, de néha talán jobb, ha szinte csak külső szemlélőként hagyjuk megtörténni a dolgokat. Jó néhány olyan dolog ért az elmúlt fél évtized alatt, melyek segítettek ebben, és megmozgatták a tudatalattim eddig nem ismert rétegeit is – az utóbbi évek zenei termése talán ennek a személyiségfejlődésnek is a lenyomata.
Mire számíthatunk majd az augusztus 23-i, a Budapesti Nyári Fesztivál keretében megrendezett Electric Rituals című fellépéseteken?
Zs. B.: Főleg az új lemezről játszunk, de hallhatók lesznek olyan számok is, melyek még soha sehol nem jelentek meg. Erre a különleges alkalomra egyrészt meghívtuk azokat a művészeket, akik az albumon is szerepelnek: ott lesz velünk Gozlán Fatima, aki nyugat-afrikai ütőhangszerek mellett arab és ázsiai fúvósokon is játszik, Barabás Lőrinc trombitál majd, és a nigériai származású Bukky énekel pár számban. Emellett ott lesz velünk még két olyan művész is, akik igazán mesterei a hangszerüknek: Bakai Márton öthúros hegedűn játszik, a szenegáli Ibro Fall pedig a balafon és a djembe igazi mestere. Ezek az egzotikus hangszerek remélhetőleg megidézik majd az esőerdők világát, amelyhez igyekszünk egy látványos vizuális hátteret is összehozni Biljarszki Maxim médiaművész segítségével. Az új lemezünkhöz készült 360 fokos videók is megelevenednek majd – szeretnénk, ha tényleg egy izgalmas rituálé lenne ez az augusztusi este.
Van mottód?
Zs. B.: Egy Peter Greenaway-idézet jut eszembe: Remind yourself of the ecstasy of living, vagyis valami olyasmi, hogy ne feledkezz meg az élet adta eksztázisról.