2019. szeptember 04. / Pavlovics Ágota
Azok a szerencsések, akik a tavaszi 100 napos próbaüzem idején elmentek az épülő Eiffel Műhelyházba operát nézni, képet alkothattak róla, milyen csodás építkezés folyik Kőbányán. Az ország legnagyobb ipari műemléképületéből folyamatosan formálódik valami, amihez fogható
nem sok akad a világon. A beruházás során a MÁV Északi Főműhelye, a KÖZTI Marosi Stúdió tervei alapján, az Operaház komplex háttérintézményévé alakul át. A 130 éves mozdonyszerelő üzem területén megvalósult és megvalósulásra váró tervekről Marosi Miklós Széchenyi-, Ybl- és Pro Architectura-díjas építészt, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökét kérdeztük.
Beszélgetésünk napján adták át a 13. kerületben, az ön által vezetett iroda által megálmodott és az építészszakma részéről már a tervezéskor ikonikusnak tartott minivárost, a Klapka Központot. A Média Építészeti Díjjal elismert komplexum látványos megoldása a zöld domb, ami alatt üzletek kaptak helyet. Az épület szeretni való, ahogy máris a szívünkbe zártuk a káprázatos Eiffel-csarnokot, pedig messze még az idő, amikorra teljesen elkészül.
M. M.: Az Ybl Miklós tervezte Operaház állapota fokozatosan romlott, a gyönyörű ház egyre kopott, technológiai berendezései elavultak. Raktárai, műhelyei sem voltak képesek megfelelően kiszolgálni. A helyzet az Erkel Színház újbóli megnyitása óta tovább romlott. A Hajós utcai tömb próbatermei is elavultak, röviden: az intézmény minden helyiségét kinőtte. És akkor még nem beszéltünk az Operához közeli utcákban lévő raktárak, műhelyek magas bérleti díjairól. Az Ybl-palota felújítása mellett hosszú távú megoldást kellett keresni. Közelsége miatt az egyik lehetőség, a BVSC uszoda melletti MÁV-telep volt, a másik az Eiffel-csarnok, végül az utóbbi győzött. Ami pedig a nevet illeti, Eiffel nem tervezőként köthető a csarnokhoz, nevét az acélszerkezet itt is alkalmazott szegecselt szerkesztése adta.
Milyen gondolatok mentén fog neki egy építész, nevezetesen ön, az ország legnagyobb ipari műemlékének fizikai és funkcionális átalakításához?
M. M.: A csarnok az acélszerkezeteket tervező Feketeházy János munkáját dicséri, akinek számos épület, híd viseli a kéznyomát Budapesten. Mások mellett olyan épületek tetőszerkezete kötődik a nevéhez, mint a Keleti pályaudvar, az Operaház, a Szabadság híd. Az Eiffel-csarnok 214 m hosszú, 96 m széles, acélszerkezetes, téglafalas épület, ami 5 hajóra oszlik. Működése során számos réteg rakódott az épületre, toldalékokkal bővült, környezetébe különálló épületeket húztak fel. A méretek érzékeltetésére elég annyit mondani, hogy a főműhelyben 90 gőzmozdony és 455 személykocsi számára volt fedett hely. A csarnok közepén végigfutó vágányon mozgó tolópad segítségével a munkaállomások egyikének mellékvágányára lehetett tolni a szerelésre váró járművet. A főműhely környezete a II. világháború után súlyos károkat szenvedett, de csodával határos módon maga a csarnok épen vészelte át a német és orosz bombázást. Az Északi Főműhelyt 2009-ben zárták be, funkcióit és dolgozóit pedig Szolnokra telepítették. Később meghatározó épületeit műelmékké nyilvánították. Az Eiffel-projekt kiindulási alapja az volt, hogy legyen minden egy helyen. Az általam kidolgozott építészeti koncepció az épület gyökereihez tér vissza úgy, hogy megtisztítja a rárakódó rétegektől, és a teljes funkcióváltás ellenére kiemeli az ipari arculatot. A belső terek anyaga a falon és a padlón a beton, amely kiemeli az acélszerkezet szépségét. Nem szeretnék márványt, gránitot, arany cicomát látni itt.
Mi kap helyet a főműhelyben és kerül azon kívülre?
M. M.: Megtartottuk a csarnokkal egyidős, szintén védett targoncajavítót és a kovácsműhelyt, valamint a hagyományos MÁV típusmodell szerint épített állomásépületet. Az előtérbe egy felújított MÁVAG 301-es gőzmozdony állít majd emléket az épület eredeti funkciójának, a hozzá kapcsolódó, teakfa borítású étkezőkocsiban pedig büfé lesz. Az előtérből nyílik a próbaszínpad, amelynek színpadtechnikája és süllyeszthető zenekari árka az Operaház és az Erkel Színház játszó tereivel megegyezik. A zenekari árok nagyobb lesz, mint az Operaházban, mert az Ybl tervezte épület átadása után a vájt fülűek azt mondták, bödönhang jön belőle. A nézőtér mobil lesz, összetolásával és a zenekari árok felemelésével a terem szintkülönbség nélkül egybenyitható, az így kapott 5000 m2 tér operabálok megrendezésére is alkalmas lesz. A mobil nézőteret már szerelik. A csarnok oldalhajóiban lesznek a kiszolgáló helyiségek, rendezői szobák, sztáröltözők, a középső tengelyen pedig négyszáz ember részére készülnek öltözők, zuhanyozók és WC-k. Nagy belmagasságú, felülvilágított rekreációs csarnokot is építünk az intézmény mintegy 1000 dolgozója számára. A középső tengelyen végigfutó üvegtetők alá üvegházként működő tetőkertet tervezünk. Az előcsarnokból indulnak majd azok a séták, amelyek az érdeklődők számára bepillantást engednek a műhelyekben folyó munkára, persze nem zavarva az ott dolgozókat. A középső és a hátsó részen nagyterű raktárak és műhelyek lesznek. Épül kamionbeállóval és darupályával ellátott konténer díszletraktár, mögötte díszletépítő, asztalos-, festő- és összeszerelő műhelyek. Ezek nagy belmagassága lehetővé teszi a két játszóhely terveinek, alaprajzainak földre vetített élethű modellezését. Ha az Eiffel Műhelyházban összeállt a produkció, kamionra rakják, és beviszik az Operaházba, ahol színpadra állítják, és a főpróba után mehet az előadás. A kalapos- és a cipészműhelyt a targoncaműhely épületében helyezzük el. Ugyanitt lesz a jelmezek és kellékek tárolására kialakított raktár és a jelmeztisztító. A kovácsműhelybe költözik az üzemeltetés, a karbantartó részleg és az anyagraktár.
Nyilván zöld lesz a Műhelyház környezete.
M. M.: A háromhektárnyi nyitott parkot tájépítész alakítja ki, a területen szőlőültetvény is lesz, egy olyan fajtával, amelyet Kodály Zoltánnak ajánlottak egykor. A zöldülő környezetben néhány vágány járdaként fog szolgálni, és váltók, szemaforok is maradnak.
nem sok akad a világon. A beruházás során a MÁV Északi Főműhelye, a KÖZTI Marosi Stúdió tervei alapján, az Operaház komplex háttérintézményévé alakul át. A 130 éves mozdonyszerelő üzem területén megvalósult és megvalósulásra váró tervekről Marosi Miklós Széchenyi-, Ybl- és Pro Architectura-díjas építészt, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökét kérdeztük.
Beszélgetésünk napján adták át a 13. kerületben, az ön által vezetett iroda által megálmodott és az építészszakma részéről már a tervezéskor ikonikusnak tartott minivárost, a Klapka Központot. A Média Építészeti Díjjal elismert komplexum látványos megoldása a zöld domb, ami alatt üzletek kaptak helyet. Az épület szeretni való, ahogy máris a szívünkbe zártuk a káprázatos Eiffel-csarnokot, pedig messze még az idő, amikorra teljesen elkészül.
M. M.: Az Ybl Miklós tervezte Operaház állapota fokozatosan romlott, a gyönyörű ház egyre kopott, technológiai berendezései elavultak. Raktárai, műhelyei sem voltak képesek megfelelően kiszolgálni. A helyzet az Erkel Színház újbóli megnyitása óta tovább romlott. A Hajós utcai tömb próbatermei is elavultak, röviden: az intézmény minden helyiségét kinőtte. És akkor még nem beszéltünk az Operához közeli utcákban lévő raktárak, műhelyek magas bérleti díjairól. Az Ybl-palota felújítása mellett hosszú távú megoldást kellett keresni. Közelsége miatt az egyik lehetőség, a BVSC uszoda melletti MÁV-telep volt, a másik az Eiffel-csarnok, végül az utóbbi győzött. Ami pedig a nevet illeti, Eiffel nem tervezőként köthető a csarnokhoz, nevét az acélszerkezet itt is alkalmazott szegecselt szerkesztése adta.
Milyen gondolatok mentén fog neki egy építész, nevezetesen ön, az ország legnagyobb ipari műemlékének fizikai és funkcionális átalakításához?
M. M.: A csarnok az acélszerkezeteket tervező Feketeházy János munkáját dicséri, akinek számos épület, híd viseli a kéznyomát Budapesten. Mások mellett olyan épületek tetőszerkezete kötődik a nevéhez, mint a Keleti pályaudvar, az Operaház, a Szabadság híd. Az Eiffel-csarnok 214 m hosszú, 96 m széles, acélszerkezetes, téglafalas épület, ami 5 hajóra oszlik. Működése során számos réteg rakódott az épületre, toldalékokkal bővült, környezetébe különálló épületeket húztak fel. A méretek érzékeltetésére elég annyit mondani, hogy a főműhelyben 90 gőzmozdony és 455 személykocsi számára volt fedett hely. A csarnok közepén végigfutó vágányon mozgó tolópad segítségével a munkaállomások egyikének mellékvágányára lehetett tolni a szerelésre váró járművet. A főműhely környezete a II. világháború után súlyos károkat szenvedett, de csodával határos módon maga a csarnok épen vészelte át a német és orosz bombázást. Az Északi Főműhelyt 2009-ben zárták be, funkcióit és dolgozóit pedig Szolnokra telepítették. Később meghatározó épületeit műelmékké nyilvánították. Az Eiffel-projekt kiindulási alapja az volt, hogy legyen minden egy helyen. Az általam kidolgozott építészeti koncepció az épület gyökereihez tér vissza úgy, hogy megtisztítja a rárakódó rétegektől, és a teljes funkcióváltás ellenére kiemeli az ipari arculatot. A belső terek anyaga a falon és a padlón a beton, amely kiemeli az acélszerkezet szépségét. Nem szeretnék márványt, gránitot, arany cicomát látni itt.
Mi kap helyet a főműhelyben és kerül azon kívülre?
M. M.: Megtartottuk a csarnokkal egyidős, szintén védett targoncajavítót és a kovácsműhelyt, valamint a hagyományos MÁV típusmodell szerint épített állomásépületet. Az előtérbe egy felújított MÁVAG 301-es gőzmozdony állít majd emléket az épület eredeti funkciójának, a hozzá kapcsolódó, teakfa borítású étkezőkocsiban pedig büfé lesz. Az előtérből nyílik a próbaszínpad, amelynek színpadtechnikája és süllyeszthető zenekari árka az Operaház és az Erkel Színház játszó tereivel megegyezik. A zenekari árok nagyobb lesz, mint az Operaházban, mert az Ybl tervezte épület átadása után a vájt fülűek azt mondták, bödönhang jön belőle. A nézőtér mobil lesz, összetolásával és a zenekari árok felemelésével a terem szintkülönbség nélkül egybenyitható, az így kapott 5000 m2 tér operabálok megrendezésére is alkalmas lesz. A mobil nézőteret már szerelik. A csarnok oldalhajóiban lesznek a kiszolgáló helyiségek, rendezői szobák, sztáröltözők, a középső tengelyen pedig négyszáz ember részére készülnek öltözők, zuhanyozók és WC-k. Nagy belmagasságú, felülvilágított rekreációs csarnokot is építünk az intézmény mintegy 1000 dolgozója számára. A középső tengelyen végigfutó üvegtetők alá üvegházként működő tetőkertet tervezünk. Az előcsarnokból indulnak majd azok a séták, amelyek az érdeklődők számára bepillantást engednek a műhelyekben folyó munkára, persze nem zavarva az ott dolgozókat. A középső és a hátsó részen nagyterű raktárak és műhelyek lesznek. Épül kamionbeállóval és darupályával ellátott konténer díszletraktár, mögötte díszletépítő, asztalos-, festő- és összeszerelő műhelyek. Ezek nagy belmagassága lehetővé teszi a két játszóhely terveinek, alaprajzainak földre vetített élethű modellezését. Ha az Eiffel Műhelyházban összeállt a produkció, kamionra rakják, és beviszik az Operaházba, ahol színpadra állítják, és a főpróba után mehet az előadás. A kalapos- és a cipészműhelyt a targoncaműhely épületében helyezzük el. Ugyanitt lesz a jelmezek és kellékek tárolására kialakított raktár és a jelmeztisztító. A kovácsműhelybe költözik az üzemeltetés, a karbantartó részleg és az anyagraktár.
Nyilván zöld lesz a Műhelyház környezete.
M. M.: A háromhektárnyi nyitott parkot tájépítész alakítja ki, a területen szőlőültetvény is lesz, egy olyan fajtával, amelyet Kodály Zoltánnak ajánlottak egykor. A zöldülő környezetben néhány vágány járdaként fog szolgálni, és váltók, szemaforok is maradnak.