2019. december 22. / Kovács Gellért
A musicalek lovaggá ütött királya természetesen Hollywood számára is csábító figura. Most épp az egyik legnagyobb sikerének adaptációját küldik harcba a Star Wars hónapjában: a Macskák (bemutató: december 26.) még úgy is megúszhatja a csúfos bukást,
hogy az előzeteseit látva sokan az év egyik legnagyobb égését jósolják neki. Mert hát Webber mégiscsak Webber.
Jézus Krisztus Szupersztár
A musical: Mint több alkotásuk, a régi harcostárssal, Tim Rice szövegíróval közös darab is először concept albumként jelent meg – a mű 1970-ben látott napvilágot, s egy évvel később kapott bemutatót a Broadwayn. Aztán persze szinte mindenhol játszották a világon (már ahol engedélyezték, persze). A rockopera (később már simán csak musicalnek hívták) friss, elektromos gitáros szemlélete, hippis hozzáállása Jézus utolsó hetéhez egészen forradalminak hatott annak idején – ha valamire, a Szupersztárra aztán tényleg elmondhatjuk, hogy popkulturális mérföldkő.
A film: Norman Jewison filmje 1973-ban már ott is volt a mozikban, s az Izraelben forgatott produkciónak remekül állt az „előadás a filmben” koncepció: közvetlenséget sugároztak a vásznon ismeretlen, fiatal arcok, a stílus lendületes és drámai – a minimális dialógot tartalmazó Jézus Krisztus Szupersztár érzékletesen demonstrálta azt is, hogy az új generáció miféle választ képes adni az ötvenes-hatvanas évek megalomán hollywoodi Biblia-filmjeire.
Evita
A musical: Webberék tán legmerészebb témájú musicalje 1978-ban debütált a West Enden, s amiről szólt, az negyed századdal Eva Perón halála után még nem számított nosztalgiának. Eleve ritkán készülnek hasonló produkciók politikusokról, de az argentin „anyuska” kacskaringósan drámai sztorija elbírta a webberi megközelítést. Őrült siker is lett belőle, természetesen.
A film: Andy Vajna szívügye volt az Evita mozifilmes adaptációja, sokat küzdött érte, hogy megvalósíthassa. Előtte számosan megpróbálkoztak vele, de nekik nem jött össze. Emlékezetes, hogy bár Alan Parker 1996-os filmjében Madonna végül Buenos Airesben kérleli Argentínát, hogy ne sírjon érte, számos grandiózus jelenetet Budapesten forgattak. Antonio Banderas nem, a díva viszont Golden Globe-ot kapott alakításáért – a külön a filmhez írt új dal, a You Must Love Me pedig Oscart ért.
József és a színes, szélesvásznú álomkabát
A musical: Nem a Jézus Krisztus Szupersztár volt a páros első biblikus műve. Webber és Tim Rice a bátran könnyed, meseszerű darab első, alig negyedórás változatát már a hatvanas évek végén megírta – ez volt az egyik első szárnypróbálgatásuk. A későbbi változat aztán már kényelmesen illeszkedett az életműbe – és a mai napig műsoron van rengeteg zenés színpadon, így Magyarországon is.
A film: Ha minden igaz, hamarosan mozifilm is készül a József alapján, de addig is ott van nekünk a Pinewood stúdióban készült, házimozira szánt változat Donny Osmond, Maria Friedman és Richard Attenborough szereplésével, amely elégségesen visszaadja a musical rikító-harsány varieté-hangulatát.
Az Operaház Fantomja
A musical: A nagyon romantikus, immáron Tim Rice nélkül készült (rém)történet 1986-os bemutatója után olyan karriert futott be, hogy 20 esztendővel később még az a bravúr is sikerült neki, hogy előadásszámban megelőzte a Macskákat a Broadwayn. Elérte a 10 000-ik előadást, ami egészen példátlan tett az egyetemes színháztörténetben.
A film: Joel Schumacher 2004-ben bemutatott, szélesvásznú, igencsak giccses változata végül jóval kisebbet szólt, mint amit elvártak tőle. A rendezőre úgy általában jellemző, hogy a nagyobb költségvetésű filmekkel nem igazán tud mit kezdeni, s itt is ez történt: igaz ez úgy is, hogy a Fantom szerepére hosszas casting után (és Webber szorgos közreműködésével) kiválasztott Gerard Butler tulajdonképpen megbirkózott a feladattal.
Macskák
A musical: Íme, a magyarok kedvenc Webber-darabja, amelyet a nemzetközi ősbemutató után két évvel, 1983-ban kezdett játszani a fővárosi Madách Színház –
a T. S. Eliot versciklusa alapján íródott musicalt azóta is műsoron tartják, hisz a közönség nem akarja elengedni. A tulajdonképpen történet nélküli cicashow szövegkönyvét a legendás Romhányi József fordította, s a macskák karaktereinek bájos nevei (Gastrofar George, Grizabella, Mefisztulész, Old Csendbelenn stb.) is az ő zsenijét dicsérik.
A film(ek): 1998-ban kiadtak egy igényes, de mégiscsak videóra készült felvételt a Macskákból (iszonyatos mennyiségben ment el VHS-en, majd DVD-n is), s maga Steven Spielberg is szeretett volna belőle egy drága animációs filmet. Aztán a jogok végképp a Universalhoz vándoroltak, ők pedig idén karácsonyra készültek el az egyesek szerint 300 millió dollárból (mások szerint kevesebből) készült mozifilmmel, amely a trailereinek köszönhetően hatalmas felzúdulást keltett már jóval a premier előtt – de nem feltétlenül olyat, amilyet a gyártók szerettek volna. A hatalmas sztárokkal (Taylor Swift, Idris Elba, Judi Dench, Ian McKellen és így tovább) s Tom Hooper (A király beszéde, A nyomorultak) rendezésében készült Macskákhoz vegyes technikával álmodták meg a szereplőket, ami annyit jelent, hogy a színészek szinte ki sem látszanak a CGI alól, vagy nem úgy, ahogy kellene nekik: az előzeteseket látva valóban félelmetes a hatás. Nem véletlen hát, hogy a fogadtatás hatására a stúdió visszaküldte a filmet a szakembereknek, akik az utolsó pillanatig dolgoztak a végeredményen: hogy mekkora sikerrel, hamarosan megláthatjuk a moziban.
hogy az előzeteseit látva sokan az év egyik legnagyobb égését jósolják neki. Mert hát Webber mégiscsak Webber. Jézus Krisztus Szupersztár
A musical: Mint több alkotásuk, a régi harcostárssal, Tim Rice szövegíróval közös darab is először concept albumként jelent meg – a mű 1970-ben látott napvilágot, s egy évvel később kapott bemutatót a Broadwayn. Aztán persze szinte mindenhol játszották a világon (már ahol engedélyezték, persze). A rockopera (később már simán csak musicalnek hívták) friss, elektromos gitáros szemlélete, hippis hozzáállása Jézus utolsó hetéhez egészen forradalminak hatott annak idején – ha valamire, a Szupersztárra aztán tényleg elmondhatjuk, hogy popkulturális mérföldkő.
A film: Norman Jewison filmje 1973-ban már ott is volt a mozikban, s az Izraelben forgatott produkciónak remekül állt az „előadás a filmben” koncepció: közvetlenséget sugároztak a vásznon ismeretlen, fiatal arcok, a stílus lendületes és drámai – a minimális dialógot tartalmazó Jézus Krisztus Szupersztár érzékletesen demonstrálta azt is, hogy az új generáció miféle választ képes adni az ötvenes-hatvanas évek megalomán hollywoodi Biblia-filmjeire.
Evita
A musical: Webberék tán legmerészebb témájú musicalje 1978-ban debütált a West Enden, s amiről szólt, az negyed századdal Eva Perón halála után még nem számított nosztalgiának. Eleve ritkán készülnek hasonló produkciók politikusokról, de az argentin „anyuska” kacskaringósan drámai sztorija elbírta a webberi megközelítést. Őrült siker is lett belőle, természetesen.
A film: Andy Vajna szívügye volt az Evita mozifilmes adaptációja, sokat küzdött érte, hogy megvalósíthassa. Előtte számosan megpróbálkoztak vele, de nekik nem jött össze. Emlékezetes, hogy bár Alan Parker 1996-os filmjében Madonna végül Buenos Airesben kérleli Argentínát, hogy ne sírjon érte, számos grandiózus jelenetet Budapesten forgattak. Antonio Banderas nem, a díva viszont Golden Globe-ot kapott alakításáért – a külön a filmhez írt új dal, a You Must Love Me pedig Oscart ért.
József és a színes, szélesvásznú álomkabát
A musical: Nem a Jézus Krisztus Szupersztár volt a páros első biblikus műve. Webber és Tim Rice a bátran könnyed, meseszerű darab első, alig negyedórás változatát már a hatvanas évek végén megírta – ez volt az egyik első szárnypróbálgatásuk. A későbbi változat aztán már kényelmesen illeszkedett az életműbe – és a mai napig műsoron van rengeteg zenés színpadon, így Magyarországon is.
A film: Ha minden igaz, hamarosan mozifilm is készül a József alapján, de addig is ott van nekünk a Pinewood stúdióban készült, házimozira szánt változat Donny Osmond, Maria Friedman és Richard Attenborough szereplésével, amely elégségesen visszaadja a musical rikító-harsány varieté-hangulatát.
Az Operaház Fantomja
A musical: A nagyon romantikus, immáron Tim Rice nélkül készült (rém)történet 1986-os bemutatója után olyan karriert futott be, hogy 20 esztendővel később még az a bravúr is sikerült neki, hogy előadásszámban megelőzte a Macskákat a Broadwayn. Elérte a 10 000-ik előadást, ami egészen példátlan tett az egyetemes színháztörténetben.
A film: Joel Schumacher 2004-ben bemutatott, szélesvásznú, igencsak giccses változata végül jóval kisebbet szólt, mint amit elvártak tőle. A rendezőre úgy általában jellemző, hogy a nagyobb költségvetésű filmekkel nem igazán tud mit kezdeni, s itt is ez történt: igaz ez úgy is, hogy a Fantom szerepére hosszas casting után (és Webber szorgos közreműködésével) kiválasztott Gerard Butler tulajdonképpen megbirkózott a feladattal.
Macskák
A musical: Íme, a magyarok kedvenc Webber-darabja, amelyet a nemzetközi ősbemutató után két évvel, 1983-ban kezdett játszani a fővárosi Madách Színház –
a T. S. Eliot versciklusa alapján íródott musicalt azóta is műsoron tartják, hisz a közönség nem akarja elengedni. A tulajdonképpen történet nélküli cicashow szövegkönyvét a legendás Romhányi József fordította, s a macskák karaktereinek bájos nevei (Gastrofar George, Grizabella, Mefisztulész, Old Csendbelenn stb.) is az ő zsenijét dicsérik. A film(ek): 1998-ban kiadtak egy igényes, de mégiscsak videóra készült felvételt a Macskákból (iszonyatos mennyiségben ment el VHS-en, majd DVD-n is), s maga Steven Spielberg is szeretett volna belőle egy drága animációs filmet. Aztán a jogok végképp a Universalhoz vándoroltak, ők pedig idén karácsonyra készültek el az egyesek szerint 300 millió dollárból (mások szerint kevesebből) készült mozifilmmel, amely a trailereinek köszönhetően hatalmas felzúdulást keltett már jóval a premier előtt – de nem feltétlenül olyat, amilyet a gyártók szerettek volna. A hatalmas sztárokkal (Taylor Swift, Idris Elba, Judi Dench, Ian McKellen és így tovább) s Tom Hooper (A király beszéde, A nyomorultak) rendezésében készült Macskákhoz vegyes technikával álmodták meg a szereplőket, ami annyit jelent, hogy a színészek szinte ki sem látszanak a CGI alól, vagy nem úgy, ahogy kellene nekik: az előzeteseket látva valóban félelmetes a hatás. Nem véletlen hát, hogy a fogadtatás hatására a stúdió visszaküldte a filmet a szakembereknek, akik az utolsó pillanatig dolgoztak a végeredményen: hogy mekkora sikerrel, hamarosan megláthatjuk a moziban.