2020. január 04. / Jónás Ágnes
Az idén 13 éves, Fonogram-díjas Group’n’Swing zenekar mindig kiemelkedő helyet foglalt el a magyar zenei palettán, koncertjeikről kizárólag pozitív kritikák születnek, rajongóik minden korosztályból akadnak szép számmal, és rendszeresen telt házak előtt lépnek fel. Előadásaikat a
kiemelkedő zenei minőség, sodró lendületű koreográfiák, felhőtlen jókedv és pozitív energia jellemzi. Nem lesz ez másképp a szilveszteri koncerten sem, melynek a Pesti Vigadó Díszterme ad otthont, és amelyről a zenekar énekesnőjével, Mihályi Rékával beszélgettünk.
Mire számíthat az, aki ellátogat a Group’n’Swing szilveszteri koncertjére a Pesti Vigadóba?
M. R.: A Group’n’Swing minden alkalommal a szórakoztatást és vidámságot tűzi zászlajára, kiváltképp igaz lesz ez a szilveszteri koncertre. Nagylemezeink zenei anyagán kívül a swing-korszak legnagyobb slágerei is felcsendülnek majd. A színpadkép a koncert alatt folyamatosan változik: fúvósaink kilépnek a kottatartó mögül és interakcióba lépnek a közönséggel, illetve az együttes tagjaival is. Sőt, a zongoristánk is mikrofont ragad majd egy-két dal erejéig.
Mujahid Zoltán, a közismert énekes tavaly augusztusban mutatkozott be a zenekar férfi frontembereként az oldaladon. Miért lehet ő jó szakmai partner?
M. R.: Zoliról köztudott, hogy nagyon erős, ha pop és soul dalokról van szó, de csak kevesen tudják róla, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének előadóművészi és tanári szakán diplomázott. Igazán komoly kaliber áll tehát mellettem, akivel remekül kiegészítjük egymást, emellett pedig szoros barátságot is ápolunk. Ismeretségünk régre nyúlik vissza – többször énekeltünk együtt különféle eseményeken vagy formációban.
Ha választania kellene egy-egy dalt a koncertrepertoárból, ami a kedvence, melyik lenne az és miért?
M. R.: A saját dalaink felé húz a szívem, ami érthető, hiszen a készítésükben alkotóként és szerzőként is részt vettem. Nagyon kedvelem az Elfelejtett dallam című számot, melynek zenéjét Romhányi Áron szerezte, szövegét Födő Sándor írta. A Szeretni fáj című dal (Romhányi Áron és Orbán Tamás dalszövegíró, zenei producer és jómagam írtuk) is kedves a szívemnek. A dalban zeneileg és szövegben is egy erősen felfokozott lelkiállapotot, rettegést, reményt, dühöt, valamint az ezekkel való szembenézést igyekeztünk lefesteni. De itt van a nagy sikerű Retikül című dalunk is, ami pedig a Ridikül című tévéműsor főcímzenéje lett.
Zenei általános iskolába járt, kórusban énekelt, hosszú ideig csellózott, később felvették a Balettintézetbe és ezzel egy időben a jogra is. Hogyhogy mégis a swing lett élete útja?
M. R.: Végigjártam a zenei ranglétrát, a vendéglátóhelyeken való énekléstől kezdve a külföldi turnékig minden volt a palettámon, ekkoriban azonban csak kellemes kalandozásként tekintettem a zenére. 2009-ben kedves barátom, Pély Barnabás jelezte, hogy a Group’n’Swing zenekar élére énekeseket keresnek. Bátorított, hogy jelentkezzem. Mondtam neki, hogy a swing tőlem nagyon távol áll, de ő erősködött, hogy legalább a zenekar koncertjére látogassak el. Kissé unottan elmentem egy koncertjükre, és már a kezdetekkor belém hasított: „Te jó ég! Ez nagyon jó! Nekem itt a helyem a Group’n’Swingben!”
Koncertjeikről kizárólag pozitív kritikák születnek. Rajongóik minden korosztályból akadnak szép számmal, rendszeresen telt házak előtt lépnek fel, számos fesztivál, exkluzív klub és rendezvény vendégei voltak már. Mi lehet a zenekar sikerének a titka?
M. R.: Az önazonosság. Annyira magával ragadó ez a zenei stílus és az, ahogy a színpadon él ez a tíz ember, hogy a néző akaratlanul is a részese akar lenni. Óriási energiák cserélődnek színpad és nézőtér között. Mi egymást is szórakoztatjuk a színpadon, összenevetünk, jót mulatunk egy-egy baklövésen, és büszkék vagyunk, ha valaki egy igazán jót szólózott. Ezt a közvetlenséget és szeretetet érzi és értékeli a közönség. Mindenkinek benne van a lelke, és ez a hosszú távú munkánkon látszik meg leginkább. Ezt a műfajt akkor lehet jól csinálni, ha zsigerből jön. A swingre jellemző elegancia és a finomság is mindig ott van bennünk, és imádjuk azt a miliőt, ami társul hozzá. Ráadásul a közönségnek is van igénye erre: szeretnek időnként kiöltözni, örömmel szakadnak ki a mindennapokból, mernek táncra perdülni és „játszani” velünk.
Gyermeke születése hogyan változtatta meg a „munkához való viszonyát” és az időbeosztását?
M. R.: Én alapvetően egy mindent pontosan megtervezni szerető, eltervező ember vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy egy gyermek tökéletesen képes felborítani ezt a rendszert. Sok mindent kellett átszerveznem, és ahhoz, hogy tartalmasan tudjam az időt a kislányommal eltölteni, szükségem van a „magammal töltött időre”, amit az éneklés ad nekem. A fellépések után sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, még így is, hogy hónapok óta nem alszom az anyaság miatt, és a színpadon is letisztultabb, koncentráltabb vagyok a kislányommal töltött idő után. A kettő remekül kiegészíti egymást.
Lassan vége 2019-nek. Milyen volt ez az év a Group’n’Swing számára?
M. R.: Kalandos év volt. Énekes fronton – mint azt korábban említettem – változás állt be, majd nem sokkal később életet adtam a kislányomnak, rengeteg fellépés van a hátunk mögött, nemrég jelent meg a negyedik nagylemezünk Játszom tovább címmel. Klipet is forgattunk hozzá, és december 4-én került sor a lemezbemutatóra az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az év zárásként pedig december 31-én a Pesti Vigadóban lépünk fel. Őrületes tempóban haladtunk, ahhoz képest, hogy azt mondtuk, lazább évünk lesz.
kiemelkedő zenei minőség, sodró lendületű koreográfiák, felhőtlen jókedv és pozitív energia jellemzi. Nem lesz ez másképp a szilveszteri koncerten sem, melynek a Pesti Vigadó Díszterme ad otthont, és amelyről a zenekar énekesnőjével, Mihályi Rékával beszélgettünk.
Mire számíthat az, aki ellátogat a Group’n’Swing szilveszteri koncertjére a Pesti Vigadóba?
M. R.: A Group’n’Swing minden alkalommal a szórakoztatást és vidámságot tűzi zászlajára, kiváltképp igaz lesz ez a szilveszteri koncertre. Nagylemezeink zenei anyagán kívül a swing-korszak legnagyobb slágerei is felcsendülnek majd. A színpadkép a koncert alatt folyamatosan változik: fúvósaink kilépnek a kottatartó mögül és interakcióba lépnek a közönséggel, illetve az együttes tagjaival is. Sőt, a zongoristánk is mikrofont ragad majd egy-két dal erejéig.
Mujahid Zoltán, a közismert énekes tavaly augusztusban mutatkozott be a zenekar férfi frontembereként az oldaladon. Miért lehet ő jó szakmai partner?
M. R.: Zoliról köztudott, hogy nagyon erős, ha pop és soul dalokról van szó, de csak kevesen tudják róla, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének előadóművészi és tanári szakán diplomázott. Igazán komoly kaliber áll tehát mellettem, akivel remekül kiegészítjük egymást, emellett pedig szoros barátságot is ápolunk. Ismeretségünk régre nyúlik vissza – többször énekeltünk együtt különféle eseményeken vagy formációban.
Ha választania kellene egy-egy dalt a koncertrepertoárból, ami a kedvence, melyik lenne az és miért?
M. R.: A saját dalaink felé húz a szívem, ami érthető, hiszen a készítésükben alkotóként és szerzőként is részt vettem. Nagyon kedvelem az Elfelejtett dallam című számot, melynek zenéjét Romhányi Áron szerezte, szövegét Födő Sándor írta. A Szeretni fáj című dal (Romhányi Áron és Orbán Tamás dalszövegíró, zenei producer és jómagam írtuk) is kedves a szívemnek. A dalban zeneileg és szövegben is egy erősen felfokozott lelkiállapotot, rettegést, reményt, dühöt, valamint az ezekkel való szembenézést igyekeztünk lefesteni. De itt van a nagy sikerű Retikül című dalunk is, ami pedig a Ridikül című tévéműsor főcímzenéje lett.
Zenei általános iskolába járt, kórusban énekelt, hosszú ideig csellózott, később felvették a Balettintézetbe és ezzel egy időben a jogra is. Hogyhogy mégis a swing lett élete útja?
M. R.: Végigjártam a zenei ranglétrát, a vendéglátóhelyeken való énekléstől kezdve a külföldi turnékig minden volt a palettámon, ekkoriban azonban csak kellemes kalandozásként tekintettem a zenére. 2009-ben kedves barátom, Pély Barnabás jelezte, hogy a Group’n’Swing zenekar élére énekeseket keresnek. Bátorított, hogy jelentkezzem. Mondtam neki, hogy a swing tőlem nagyon távol áll, de ő erősködött, hogy legalább a zenekar koncertjére látogassak el. Kissé unottan elmentem egy koncertjükre, és már a kezdetekkor belém hasított: „Te jó ég! Ez nagyon jó! Nekem itt a helyem a Group’n’Swingben!”
Koncertjeikről kizárólag pozitív kritikák születnek. Rajongóik minden korosztályból akadnak szép számmal, rendszeresen telt házak előtt lépnek fel, számos fesztivál, exkluzív klub és rendezvény vendégei voltak már. Mi lehet a zenekar sikerének a titka?
M. R.: Az önazonosság. Annyira magával ragadó ez a zenei stílus és az, ahogy a színpadon él ez a tíz ember, hogy a néző akaratlanul is a részese akar lenni. Óriási energiák cserélődnek színpad és nézőtér között. Mi egymást is szórakoztatjuk a színpadon, összenevetünk, jót mulatunk egy-egy baklövésen, és büszkék vagyunk, ha valaki egy igazán jót szólózott. Ezt a közvetlenséget és szeretetet érzi és értékeli a közönség. Mindenkinek benne van a lelke, és ez a hosszú távú munkánkon látszik meg leginkább. Ezt a műfajt akkor lehet jól csinálni, ha zsigerből jön. A swingre jellemző elegancia és a finomság is mindig ott van bennünk, és imádjuk azt a miliőt, ami társul hozzá. Ráadásul a közönségnek is van igénye erre: szeretnek időnként kiöltözni, örömmel szakadnak ki a mindennapokból, mernek táncra perdülni és „játszani” velünk.
Gyermeke születése hogyan változtatta meg a „munkához való viszonyát” és az időbeosztását?
M. R.: Én alapvetően egy mindent pontosan megtervezni szerető, eltervező ember vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy egy gyermek tökéletesen képes felborítani ezt a rendszert. Sok mindent kellett átszerveznem, és ahhoz, hogy tartalmasan tudjam az időt a kislányommal eltölteni, szükségem van a „magammal töltött időre”, amit az éneklés ad nekem. A fellépések után sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, még így is, hogy hónapok óta nem alszom az anyaság miatt, és a színpadon is letisztultabb, koncentráltabb vagyok a kislányommal töltött idő után. A kettő remekül kiegészíti egymást.
Lassan vége 2019-nek. Milyen volt ez az év a Group’n’Swing számára?
M. R.: Kalandos év volt. Énekes fronton – mint azt korábban említettem – változás állt be, majd nem sokkal később életet adtam a kislányomnak, rengeteg fellépés van a hátunk mögött, nemrég jelent meg a negyedik nagylemezünk Játszom tovább címmel. Klipet is forgattunk hozzá, és december 4-én került sor a lemezbemutatóra az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az év zárásként pedig december 31-én a Pesti Vigadóban lépünk fel. Őrületes tempóban haladtunk, ahhoz képest, hogy azt mondtuk, lazább évünk lesz.