2020. január 21. / Pavlovics Ágota
A CLARA – Rotschild Klára – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rotundájában és a közelmúltban kibővített, valamikori Kertészházban, mai nevén Geraldine-házban látható 2020. április 30-ig. A CLARA szalon gyönyörű ruháit és néhány sokat látott
bútorát is felvonultató tárlat kortársak beszámolóival, gazdag kép- és hanganyaggal mutatja be, hogy költözött be Párizs a Váci utcába, Rotschild Klára senkihez sem hasonlítható tehetségének köszönhetően. Simonovics Ildikó divattörténésszel, a kiállítás kurátorával, a most megjelent, Rotschild Klára életéről szóló Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyv szerzőjével beszélgettünk.
Sokéves kutatómunkája eredménye a kiállítás. Hogy látja, milyen személyiség volt Rotschild Klára?
S. I.: Nagyon erős asszony volt, akit belülről fakadó magabiztosság jellemezett. Szangvinikus természetének köszönhetően előfordult, hogy nemcsak ruhaujjakat tépett le a próba során, de akár szék is repült a műhelyben. A zsenikre jellemző a hangulatingadozás, amennyire tudott dühös lenni, annyira tudott lelkesedni és örülni is. A munkatársait, akik jól dolgoztak, családtagként kezelte, a fűtőtől a varrónőkön, szabászokon át a direktriszekig mindenkit elhalmozott kisebb-nagyobb figyelmességekkel.
Minek köszönhette, hogy a múlt század harmincas évei közepén a divatvilág csúcsára került?
S. I.: Szülei szabók voltak, a szabás-varrás tudományát otthon tanulta, húszas évei második felében pedig direktrisz volt az apjánál, így az eladás, a kliensekkel való foglalkozás titkait is megtanulta. A mamájánál is dolgozott, minden részét megtapasztalta a szakmának. Ez is része a sikertörténetnek, és persze nagyon tehetséges volt. Rendkívüli üzletasszony, jó szemmel választott modelleket, amit Párizsban látott. Zseniális érzékének köszönhetően a divat nyelvét és a kliensek igényeit össze tudta simítani. Sikeréhez az is hozzájárult, hogy jó kapcsolatott tartott fenn a sajtóval. Guthy Böskét, a Színházi Élet Divat mellékletének szerkesztőjét állította maga mellé, aki imádta az 1934-ben megnyílt szalont. Guthy az ország legbefolyásosabb divatszakértőjeként a párizsi szalonokba ugyanúgy bejáratos volt, mint a pestiekbe. Ő csinált szenzációs hírt a Szent Péter esernyője című filmmel kapcsolatos rekordból is. Gervay Marica a forgatás előtti este érkezett meg Amerikából, akinek a Rotschild szalon egy éjszaka alatt készítette el mind az öt toalettjét. Klára önmenedzsmentben is zseniális volt.
Miért nem hagyta el az országot 1945 után? Férjét elveszítette a holokausztban, gyereke nem született, és abban sem bízhatott, hogy hamarosan eljön a divatipar aranykora.
S. I.: Miért ment volna el? Itt élt a családja, itt volt az üzlete, és habár 1945-ben komoly anyaghiánnyal küzdöttek, júniusban mégis bemutatót tartott, 1947-re pedig visszaépítette az üzletét. Pontosan tudta, kit kell meghívni a bemutatóira, tudta, hogy a mindenkori elit, a befolyásos emberek asszonyait kell megnyernie. 40 éven keresztül öltöztette őket. Szalonja készítette vitéz nagybányai Horthy István felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona menyasszonyi ruháját. 1956-ban pedig a belkereskedelmi miniszterrel kötött megállapodás értelmében nyílhatott meg a Váci utca 12. alatti szalon.
Tervezőként hogy dolgozott Klára?
S. I.: A szalon kliensei eredeti párizsi modellekre vágytak, ezért évente kétszer kiutazott a divat fővárosába, megnézte a vezető házak bemutatóit, vásárolt snitteket, anyagokat, kellékeket, amelyekből meg tudta varrni a modellek pontos mását. A megvett szabásminták és a divatbemutatón látottak alapján készített többféle adaptációt, illetve tervezett saját kreációkat is. Ebből a három típusból állt össze a százdarabos kollekció.
Hogy értett szót Klára olyan megrendelőkkel, mint Reza Pahlavi sah felesége vagy legnagyobb megrendelője, Tito elnök felesége, Jovanka Broz?
S. I.: A direktriszek, mint például Borika, aki a Sorbonne-on tanult, franciául, angolul, németül kitűnően tudott, ő tolmácsolt és utazott vele Párizsba, Hellényi Magdi elsősorban németes volt, ő a bécsi vevőkkel tartotta a kapcsolatot. Rajtuk kívül több fiatal direktrisz is dolgozott a szalonban. A nemzetközi delegációk nőtagjaival tolmácson keresztül beszélt, így Jovanka Brozzal is, akivel közvetlen, jó baráti viszonyt ápolt.
Hogy sikerült összegyűjteni a kiállításon látható pazar ruhákat, a CLARA szalon néhány bútorát? A kiállítás azt jelenti, hogy a végére ért ennek az izgalmas és sokrétű munkának?
S. I.: Nagyon időigényes egy alapos kutatás és a kiállítási tárgyak összegyűjtése. Induláskor közgyűjteményben 3 Rotschild-ruha volt, végül 104 érkezett be, 28-at látunk a kiállításon, februárban pedig 9 bábut öltöztetünk át tavaszi és nyári ruhákba. Közel 100 emberrel vettem fel a kapcsolatot. Az általam felkutatott adatközlők is adtak tippeket, hogy kikkel érdemes beszélnem még. Most jelent meg Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyv, amelyben az életrajzát írtam meg. A kutatásaimnak nincs vége, mert még mindig élnek közöttünk olyanok, akik ismerték a divat koronázatlan királynőjét.
Az egyik tárlón megtapogathatjuk az anyagmintákat, képet kapunk a szalon által használt textíliák minőségéről, mellette három üvegcse rejti a korabeli parfümök illatát. Mindez sokat tesz hozzá a Rotschild Klára világában tett időutazáshoz. Ahogy az a kép is, amely pazar otthona konyhaablakát mutatja, ahonnan kiugorva véget vetett az életének. Nem kevés kurázsi kellett hozzá, tényleg nem maradt más választása?
S. I.: 1930-ban már követett el öngyilkosságot, akkor szégyenében, mert Somogyi Pál Károly fizikailag bántalmazta, amikor váltókat akart Klára rajta behajtani. Elképesztően hiú volt, Hellényi Magdi szerint ez ölte meg. 1974-ben felső fogsor implantátumot ütettek be neki, ez a maiakhoz képest rendkívül kezdetleges és kétséges eljárással készült. A szervezete kilökte a protézist, ki kellett volna venni, de ő nem akarta. Klára fűzőben és Chanel-kosztümben járt, minden reggel a fodrásznál kezdett, franciaparfüm-felhő lengte körül, gyönyörű cipőkben topogott az uszkárjával, akinek a megjelenése a brandje része volt. Ráadásul ekkoriban a CLARA szalonban már kedvenc kolléganője, Sugár Márta tervezte a ruhákat, akit Klára meg is nevezett utódjaként. Egy oroszlán fog nélkül, egy divatkirálynő trón nélkül?
bútorát is felvonultató tárlat kortársak beszámolóival, gazdag kép- és hanganyaggal mutatja be, hogy költözött be Párizs a Váci utcába, Rotschild Klára senkihez sem hasonlítható tehetségének köszönhetően. Simonovics Ildikó divattörténésszel, a kiállítás kurátorával, a most megjelent, Rotschild Klára életéről szóló Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyv szerzőjével beszélgettünk.
Sokéves kutatómunkája eredménye a kiállítás. Hogy látja, milyen személyiség volt Rotschild Klára?
S. I.: Nagyon erős asszony volt, akit belülről fakadó magabiztosság jellemezett. Szangvinikus természetének köszönhetően előfordult, hogy nemcsak ruhaujjakat tépett le a próba során, de akár szék is repült a műhelyben. A zsenikre jellemző a hangulatingadozás, amennyire tudott dühös lenni, annyira tudott lelkesedni és örülni is. A munkatársait, akik jól dolgoztak, családtagként kezelte, a fűtőtől a varrónőkön, szabászokon át a direktriszekig mindenkit elhalmozott kisebb-nagyobb figyelmességekkel.
Minek köszönhette, hogy a múlt század harmincas évei közepén a divatvilág csúcsára került?
S. I.: Szülei szabók voltak, a szabás-varrás tudományát otthon tanulta, húszas évei második felében pedig direktrisz volt az apjánál, így az eladás, a kliensekkel való foglalkozás titkait is megtanulta. A mamájánál is dolgozott, minden részét megtapasztalta a szakmának. Ez is része a sikertörténetnek, és persze nagyon tehetséges volt. Rendkívüli üzletasszony, jó szemmel választott modelleket, amit Párizsban látott. Zseniális érzékének köszönhetően a divat nyelvét és a kliensek igényeit össze tudta simítani. Sikeréhez az is hozzájárult, hogy jó kapcsolatott tartott fenn a sajtóval. Guthy Böskét, a Színházi Élet Divat mellékletének szerkesztőjét állította maga mellé, aki imádta az 1934-ben megnyílt szalont. Guthy az ország legbefolyásosabb divatszakértőjeként a párizsi szalonokba ugyanúgy bejáratos volt, mint a pestiekbe. Ő csinált szenzációs hírt a Szent Péter esernyője című filmmel kapcsolatos rekordból is. Gervay Marica a forgatás előtti este érkezett meg Amerikából, akinek a Rotschild szalon egy éjszaka alatt készítette el mind az öt toalettjét. Klára önmenedzsmentben is zseniális volt.
Miért nem hagyta el az országot 1945 után? Férjét elveszítette a holokausztban, gyereke nem született, és abban sem bízhatott, hogy hamarosan eljön a divatipar aranykora.
S. I.: Miért ment volna el? Itt élt a családja, itt volt az üzlete, és habár 1945-ben komoly anyaghiánnyal küzdöttek, júniusban mégis bemutatót tartott, 1947-re pedig visszaépítette az üzletét. Pontosan tudta, kit kell meghívni a bemutatóira, tudta, hogy a mindenkori elit, a befolyásos emberek asszonyait kell megnyernie. 40 éven keresztül öltöztette őket. Szalonja készítette vitéz nagybányai Horthy István felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona menyasszonyi ruháját. 1956-ban pedig a belkereskedelmi miniszterrel kötött megállapodás értelmében nyílhatott meg a Váci utca 12. alatti szalon.
Tervezőként hogy dolgozott Klára?
S. I.: A szalon kliensei eredeti párizsi modellekre vágytak, ezért évente kétszer kiutazott a divat fővárosába, megnézte a vezető házak bemutatóit, vásárolt snitteket, anyagokat, kellékeket, amelyekből meg tudta varrni a modellek pontos mását. A megvett szabásminták és a divatbemutatón látottak alapján készített többféle adaptációt, illetve tervezett saját kreációkat is. Ebből a három típusból állt össze a százdarabos kollekció.
Hogy értett szót Klára olyan megrendelőkkel, mint Reza Pahlavi sah felesége vagy legnagyobb megrendelője, Tito elnök felesége, Jovanka Broz?
S. I.: A direktriszek, mint például Borika, aki a Sorbonne-on tanult, franciául, angolul, németül kitűnően tudott, ő tolmácsolt és utazott vele Párizsba, Hellényi Magdi elsősorban németes volt, ő a bécsi vevőkkel tartotta a kapcsolatot. Rajtuk kívül több fiatal direktrisz is dolgozott a szalonban. A nemzetközi delegációk nőtagjaival tolmácson keresztül beszélt, így Jovanka Brozzal is, akivel közvetlen, jó baráti viszonyt ápolt.
Hogy sikerült összegyűjteni a kiállításon látható pazar ruhákat, a CLARA szalon néhány bútorát? A kiállítás azt jelenti, hogy a végére ért ennek az izgalmas és sokrétű munkának?
S. I.: Nagyon időigényes egy alapos kutatás és a kiállítási tárgyak összegyűjtése. Induláskor közgyűjteményben 3 Rotschild-ruha volt, végül 104 érkezett be, 28-at látunk a kiállításon, februárban pedig 9 bábut öltöztetünk át tavaszi és nyári ruhákba. Közel 100 emberrel vettem fel a kapcsolatot. Az általam felkutatott adatközlők is adtak tippeket, hogy kikkel érdemes beszélnem még. Most jelent meg Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyv, amelyben az életrajzát írtam meg. A kutatásaimnak nincs vége, mert még mindig élnek közöttünk olyanok, akik ismerték a divat koronázatlan királynőjét.
Az egyik tárlón megtapogathatjuk az anyagmintákat, képet kapunk a szalon által használt textíliák minőségéről, mellette három üvegcse rejti a korabeli parfümök illatát. Mindez sokat tesz hozzá a Rotschild Klára világában tett időutazáshoz. Ahogy az a kép is, amely pazar otthona konyhaablakát mutatja, ahonnan kiugorva véget vetett az életének. Nem kevés kurázsi kellett hozzá, tényleg nem maradt más választása?
S. I.: 1930-ban már követett el öngyilkosságot, akkor szégyenében, mert Somogyi Pál Károly fizikailag bántalmazta, amikor váltókat akart Klára rajta behajtani. Elképesztően hiú volt, Hellényi Magdi szerint ez ölte meg. 1974-ben felső fogsor implantátumot ütettek be neki, ez a maiakhoz képest rendkívül kezdetleges és kétséges eljárással készült. A szervezete kilökte a protézist, ki kellett volna venni, de ő nem akarta. Klára fűzőben és Chanel-kosztümben járt, minden reggel a fodrásznál kezdett, franciaparfüm-felhő lengte körül, gyönyörű cipőkben topogott az uszkárjával, akinek a megjelenése a brandje része volt. Ráadásul ekkoriban a CLARA szalonban már kedvenc kolléganője, Sugár Márta tervezte a ruhákat, akit Klára meg is nevezett utódjaként. Egy oroszlán fog nélkül, egy divatkirálynő trón nélkül?