2020. február 15. /
Mattis Teutsch János a huszadik századi modernista művészet egyik legnagyobb alakjaként vonult be a művészettörténetbe. Az 1884-ben, Brassóban született művészt Kassák Lajos fedezte fel a budapesti szcéna számára.
Jellegzetes grafikái az 1910-es években meghatározták Kassák MA című folyóiratának arculatát, sőt az avantgárd költő önálló kiállításon is szerepeltette a festő, szobrász és grafikus különböző alkotásait. Mattis Teutsch nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi és a romániai avantgárd aktív szereplője is volt: nevét együtt emlegették a külföldön hírnevet szerzett Constantin Brancușival és Tristan Tzarával, a modernista művészettörténet-írás fókuszába mégis csupán a tízes és húszas évek művészi termése került.
A mostani kiállítás egy kortárs művész, Miklós Szilárd kutatása és koncepciója mentén kínál új olvasatot Mattis Teutsch művészetéhez. A korábbi leszűkítő nézettel szemben sokkal inkább azokra a vakfoltokra teszi a hangsúlyt, amelyek az 1930-as évektől elénk tárnak egy kelet-európai művészsorsot, annak minden megpróbáltatásával és történelmi összefüggésével együtt. Mattis Teutsch a harmincas évektől átváltott egy figuratívabb, realista művészetre, amelynek azonban volt egy sajátos, a modernizmusból táplálkozó karaktere. Nem éles váltás volt tehát, hanem inkább annak a felismerése, hogy a realizmusnak van egyfajta konstruktív, a társadalommal kapcsolatos szerepe is – még az ötvenes évekbeli munkái sem nevezhetők tipikus szocreál műveknek. Különös, halk szavú realizmus ez, amely nem a sztálinista eszme kiszolgálójaként kívánt működni, hanem a művészi, szellemi kommunikáció lehetőségeit kereste a társadalommal, a tágabb közösséggel.
A modernista, absztrakt Mattis Teutsch-képet konokul őrző, piaci és művészettörténeti szemlélet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a realista Mattis Teutsch képet elfedje, pedig ő nem egy esetben a húszas évek végén készült alkotásaira festette rá, azokat fedte el a szocialista éra alatt készült műveivel. Amikor erre fény derült, sok képét ledörzsölték, fizikailag is megsemmisítve a későbbi festményeket. Ez a jelenség áll a kiállítás középpontjában, amely számos új kérdést támaszt a modern művészet megítélésének szempontjaival kapcsolatban.
Kassák Múzeum
05. 03-ig
Jellegzetes grafikái az 1910-es években meghatározták Kassák MA című folyóiratának arculatát, sőt az avantgárd költő önálló kiállításon is szerepeltette a festő, szobrász és grafikus különböző alkotásait. Mattis Teutsch nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi és a romániai avantgárd aktív szereplője is volt: nevét együtt emlegették a külföldön hírnevet szerzett Constantin Brancușival és Tristan Tzarával, a modernista művészettörténet-írás fókuszába mégis csupán a tízes és húszas évek művészi termése került.
A mostani kiállítás egy kortárs művész, Miklós Szilárd kutatása és koncepciója mentén kínál új olvasatot Mattis Teutsch művészetéhez. A korábbi leszűkítő nézettel szemben sokkal inkább azokra a vakfoltokra teszi a hangsúlyt, amelyek az 1930-as évektől elénk tárnak egy kelet-európai művészsorsot, annak minden megpróbáltatásával és történelmi összefüggésével együtt. Mattis Teutsch a harmincas évektől átváltott egy figuratívabb, realista művészetre, amelynek azonban volt egy sajátos, a modernizmusból táplálkozó karaktere. Nem éles váltás volt tehát, hanem inkább annak a felismerése, hogy a realizmusnak van egyfajta konstruktív, a társadalommal kapcsolatos szerepe is – még az ötvenes évekbeli munkái sem nevezhetők tipikus szocreál műveknek. Különös, halk szavú realizmus ez, amely nem a sztálinista eszme kiszolgálójaként kívánt működni, hanem a művészi, szellemi kommunikáció lehetőségeit kereste a társadalommal, a tágabb közösséggel.
A modernista, absztrakt Mattis Teutsch-képet konokul őrző, piaci és művészettörténeti szemlélet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a realista Mattis Teutsch képet elfedje, pedig ő nem egy esetben a húszas évek végén készült alkotásaira festette rá, azokat fedte el a szocialista éra alatt készült műveivel. Amikor erre fény derült, sok képét ledörzsölték, fizikailag is megsemmisítve a későbbi festményeket. Ez a jelenség áll a kiállítás középpontjában, amely számos új kérdést támaszt a modern művészet megítélésének szempontjaival kapcsolatban.
Kassák Múzeum
05. 03-ig