Nunki Bay Starship: Szerelemzenélés
2020. március 13. / B. Á.

Csalódások is kellettek ahhoz, hogy 2020-ban legjobbnak ígérkező évére készüljön a Nunki Bay Starship. Már leszűrték a tanulságokat az első lemezükből, és idén még nagyobb közönségre
céloznak a többdimenziós agypoppal – ahogy saját stílusukat jellemzik. A zenekar énekes-hegedűsével, Tóth Dórival és dobosával, Huszár Ákossal beszélgettünk.

Sokféle stílus keveredik a zenétekben, kezdetektől egyértelmű volt, hogy a Nunki Bay Strarshipben minden ötlet elfér?
H. Á.: Egy ponton szabadjára engedtük az ötleteinket. Szerintem mind­annyiunknak ez az első olyan zenekara, ahol szerelemzenélés van. Mostanában viszont már arra koncentrálunk, hogy jobban össze­rántsuk, mederbe tereljük azt a sok dolgot, amit ez a négy ember ösz­szead.
T. D.: A Hangfoglaló Program által szervezett Outbreaker’s Lab tábor hasznos volt számunkra, mert ott a mentorunkkal, Sally-Anne Gross-szal (a zenészek mentális egészségének kutatója – a szerk.) sokat beszélgettünk arról, hogy a dalainkon belül nem győzi felkapni a fejét. Azt érezte, hogy pont azon a határvonalon táncolunk, ahol ez a ren­ge­teg impulzus egy számban akár bosszantóvá is válhat. Azóta azon dolgozunk, hogy határozottabb irányt adjunk a számainknak.

A Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának kiválasztottjai közé negyedjére kerültetek be, de emellett több tehetségkutatón is indultatok. Ezek az állomások mind kellettek a zenekar fejlődéséhez?
T. D.: A Lemming programmal nyertük el az erdélyi turné lehetőségét. A Soundchecknek pedig egy klip mellett Beck Zoli támogatását is köszönhetjük. Utóbbi azért sokat adott: gondolj bele, milyen érzés, amikor egy kora délutáni koncert után a tinikori hősöd odajön hozzád, és azt mondja, hogy baromi jó, amit csináltok. Egy zenekar életében amúgy is fontos, hogy ezeken a versenyeken kipróbálja magát. Persze, jó számokat kell írni, meg sokat próbálni, de azt érzem, hogy még mi sem használtuk ki eléggé, amit ma­gunk­ba szívtunk az utóbbi években. Tudatosabb zenekari kommunikációval például lehet, hogy előrébb járnánk már.
Mi a tervetek 2020-ra?
T. D.: Inkább 5 éves tervben gondolkodunk. Ezt is az Outbreaker’s Laben verték belénk. Onnan annyi gondolattal jöttünk haza, hogy a rákövetkező héten egy kilencórás zenekari találkozót tartottunk, ahol mindent átbeszéltünk, és lefektettük ennek az öt évnek a vázát. Nyilván ez a terv útközben változhat, de fontos, hogy egy-egy célkitűzés után lássuk a következő lépcsőfokot. Az idei év végén jelentetnénk meg az új lemezünket, akkor tartanánk egy koncertet is. Nyáron pedig új live session videó kiadására készülünk. Jelenleg írjuk a számokat, áprilisig adtunk magunknak időt a dalszerzésre, utána ezerrel belevágunk a felvételekbe.
H. Á.: Az első lemezfelvételnél mindent a saját kezünkben tartottunk, most inkább változtatni akarunk a hangzásvilágon, és ehhez nemcsak külső embert vonnánk be, de valószínűleg élőben, egyben vennénk fel a dalokat.
T. D.: Sokszor megkapjuk, hogy a nagylemez steril ahhoz az energiához képest, amit a koncerteken mu­ta­tunk – erre reagálnánk most a lemezzel is.