2020. március 17. / D. MAGYARI
Nem lévén a közelben meséket igénylő, könyveket faló kiskorú, fogalmam sincs a mai gyermek- és ifjúsági irodalomról, amit csak az tesz menthetővé, hogy nem én vagyok Bartos Erika, Berg Judit, Böszörményi Gyula, Leiner Laura vagy Zágoni Balázs célközönsége.
Bogyónak, Babócának, Rumininek, Gergőnek, Barninak, Viknek s a többieknek ismeretlenül szurkolok (Viknek nem annyira). Hogy most belefogtam Kállai R. Gábor könyvébe, tulajdonképp véletlen. Kedves ismerősöm lévén megkértem, adjon egy példányt az új munkájából – ki gondolta volna, hogy ezen munka a serdültebb ifjúságnak van szánva! De nem bántam meg, hogy belekezdtem.
Kállai R. Gábor rendkívül sokoldalú és rendkívül jó szerző, esetében ez ismertségével fordítottan arányos. A könnyed dolgok bűvöletében jogot és utána még filozófiát is végzett, munkássága mutatja, hogy mindkét területen otthonos, ahogy az irodalom ingoványos talaján is. PhD-értekezésének a Franz Kafka rejtőzködő filozófiája címet adta, ez is megjelent 2018-ban. Ez a tizenharmadik (!) könyve, ezeken belül A nótárius és a nyolc pisztolygolyó s a Generális a lőporos hordón után a harmadik ifjúsági. A címekből látszik, vonzza őt a múlt, szívesen tér vissza egy régebbi időszakba, miben nemhogy mobiltelefon, de még rádió sem volt. Most is 1830-ban kezdődik a cselekmény a füredi parton, hol Ruster Poldi gróf vízi dalidóján betyárok támadják meg a csónakokban ülő vendégeket, és mindenféléket rabolnak el tőlük, példának okáért nyakláncot, diadémot, sőt bogláros föveget és arannyal kivert kardkötőt. Már az első oldalakon felbukkan Podhorszky Soma költő és beszélyíró, a Pesti Művelt Társalkodó újdondásza, akinek a tapolcai barlangról kellett volna írnia, de rábukkant erre a remek témára, amivel viszont a főszerkesztő kidobja, de nem tágít…
Régimódi, lassan folyó, mégis fordulatos, izgalmas, remekül megírt történet ez, ami elsőrendűen alkalmas még arra is, hogy az olvasók szókincsét bővítse. Most kellett megtudnom, hogy a boglár ’gomb alakú ékítmény’! És van itt még árenda, delnő, erőmondat, protocollum, kaput – Kállai kedvtelve archaizál, s még az olyan nyelvi játékok sem idegenek tőle, mint az, hogy Soma barátunk Bölöni György regényének címével szólítja meg a nála lakó majdani politikust: „Hallja kend, Táncsics!” És felbukkan Bajza, Széchényi, Kisfaludy, Vörösmarty neve, megfordulhatunk a régi kávéházakban, még olyanokban is, amik talán nem is léteztek. Az egyikben van a kalózkirály jelzőtornya. Nem árulom el, micsoda!
Kállai R. Gábor: A kalózkirály jelzőtornya
avagy a Balaton nem az Óceán
Fekete Sas Kiadó, 2018
224 oldal / 2400 Ft
Bogyónak, Babócának, Rumininek, Gergőnek, Barninak, Viknek s a többieknek ismeretlenül szurkolok (Viknek nem annyira). Hogy most belefogtam Kállai R. Gábor könyvébe, tulajdonképp véletlen. Kedves ismerősöm lévén megkértem, adjon egy példányt az új munkájából – ki gondolta volna, hogy ezen munka a serdültebb ifjúságnak van szánva! De nem bántam meg, hogy belekezdtem.
Kállai R. Gábor rendkívül sokoldalú és rendkívül jó szerző, esetében ez ismertségével fordítottan arányos. A könnyed dolgok bűvöletében jogot és utána még filozófiát is végzett, munkássága mutatja, hogy mindkét területen otthonos, ahogy az irodalom ingoványos talaján is. PhD-értekezésének a Franz Kafka rejtőzködő filozófiája címet adta, ez is megjelent 2018-ban. Ez a tizenharmadik (!) könyve, ezeken belül A nótárius és a nyolc pisztolygolyó s a Generális a lőporos hordón után a harmadik ifjúsági. A címekből látszik, vonzza őt a múlt, szívesen tér vissza egy régebbi időszakba, miben nemhogy mobiltelefon, de még rádió sem volt. Most is 1830-ban kezdődik a cselekmény a füredi parton, hol Ruster Poldi gróf vízi dalidóján betyárok támadják meg a csónakokban ülő vendégeket, és mindenféléket rabolnak el tőlük, példának okáért nyakláncot, diadémot, sőt bogláros föveget és arannyal kivert kardkötőt. Már az első oldalakon felbukkan Podhorszky Soma költő és beszélyíró, a Pesti Művelt Társalkodó újdondásza, akinek a tapolcai barlangról kellett volna írnia, de rábukkant erre a remek témára, amivel viszont a főszerkesztő kidobja, de nem tágít…
Régimódi, lassan folyó, mégis fordulatos, izgalmas, remekül megírt történet ez, ami elsőrendűen alkalmas még arra is, hogy az olvasók szókincsét bővítse. Most kellett megtudnom, hogy a boglár ’gomb alakú ékítmény’! És van itt még árenda, delnő, erőmondat, protocollum, kaput – Kállai kedvtelve archaizál, s még az olyan nyelvi játékok sem idegenek tőle, mint az, hogy Soma barátunk Bölöni György regényének címével szólítja meg a nála lakó majdani politikust: „Hallja kend, Táncsics!” És felbukkan Bajza, Széchényi, Kisfaludy, Vörösmarty neve, megfordulhatunk a régi kávéházakban, még olyanokban is, amik talán nem is léteztek. Az egyikben van a kalózkirály jelzőtornya. Nem árulom el, micsoda!
Kállai R. Gábor: A kalózkirály jelzőtornya
avagy a Balaton nem az Óceán
Fekete Sas Kiadó, 2018
224 oldal / 2400 Ft