2020. június 06. / Bicsérdi Ádám
Még a korlátozások előtt vette fel legújabb klipjét a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának idei támogatottja, a Polytrip, az első nagylemezük azonban már csúszhat a járvány miatt. Zenéjükben a grunge, a funk, a pop és a metál is keveredik, de továbbra sem akarnak
kompromisszumot kötni a számaikban. A háromtagú Polytrip két tagját, Lugosi Danit és Vincze Ákost kérdeztük.
Sok műfajt ötvöz a zenétek, eleve olyan zenekarban gondolkodtatok, amely nem akar egyetlen irányzatnak sem megfelelni?
L. D.: Egyáltalán nem akartunk megfelelni semminek, még magunknak sem. Azt beszéltük meg, hogy csináljunk kompromisszummentes dolgokat, és ha valami nem odaillő, maximum nem rakjuk bele (vagy pont ezért belerakjuk), de ne legyen olyan opció a zenében, amit nem próbáltunk ki. Ha valakinek van ötlete, bármennyire is hülyeségnek tűnik elsőre, ki kell próbálni.
V. Á.: A zenénkben a kilencvenes évek grunge, a rock, a funk, a pop és a metál jegyei is megtalálhatóak, amibe persze igyekszünk mindhármunk egyéniségét belesűríteni, és ezt tálalni egy modernebb hangzásvilággal. Tudjuk jól, hogy ez egy nehéz vállalás részünkről, hiszen a jelenlegi trendekkel teljesen szembemegyünk. Ezt büszkén vállaljuk, hiszen ezek vagyunk mi. Szeretnénk mindenkinek megmutatni, hogy igenis vannak olyan zenészek, zenekarok, akik valami teljesen újat mutatnak, sokat kísérleteznek, és nem a jól bevált slágerírás élteti őket. Nagyon fontos szerintem, hogy egy mai zenekar ne elcsépelt témákat vegyen vagy alakítson át. Mutassanak valami újat, sajátot, amire felkapja az ember a fejét.
Hogyan alakította át a járvány az idei terveiteket?
L. D.: Az utolsó klipünket épp a járvány kirobbanása előtt forgattuk le, így az a szám még megjelenhetett, de több budapesti saját és előzenekaros koncertünket törölni kellett. Az áprilisi albumfelvételt is halasztanunk kell, egyelőre még nem tudjuk, meddig, de bízunk benne, hogy még idén nyélbe üthetjük.
Induló zenekarként melyik volt számotokra a leghasznosabb tehetségkutató, amiből sokat tanultatok?
L. D.: Igazából mindegyik egyformán hasznos volt, de ha muszáj egyet választani, talán a Roxigetet mondanám, hiszen azt meg is nyertük. Nagyon inspiráló a tudat, hogy ezek szerint van keresnivalónk a színpadon, kíváncsi ránk a szakma és a közönség.
V. Á.: Az összes tehetségkutató a javunkra vált, még jobban összeszoktunk, és már beszéd nélkül is tudtunk kommunikálni egymással a színpadon.
Melyik volt az eddigi legjobb koncertetek és miért?
L. D.: Nehéz választani, de talán a februári közös bulink a Kassandrával. Végre eljátszhattuk az összes számunkat, és nagyon jó érzés volt látni, hogy már közönségből is többen ismerték a számokat.
V. Á.: A januári Barba Negra-s buli. Talán ezen a koncerten tudtuk megmutatni magunkat olyan embereknek is, akik nem feltétlen hallgatnak ilyen zenét, mint amilyet mi játszunk, de óriási érzés azt látni, mikor éppen kapok levegőt és van alkalmam kitekinteni a közönség soraira, hogy mennyire élik, amit hallanak tőlünk. Ez az, amiért érdemes ezt az egészet csinálnunk.
kompromisszumot kötni a számaikban. A háromtagú Polytrip két tagját, Lugosi Danit és Vincze Ákost kérdeztük.
Sok műfajt ötvöz a zenétek, eleve olyan zenekarban gondolkodtatok, amely nem akar egyetlen irányzatnak sem megfelelni?
L. D.: Egyáltalán nem akartunk megfelelni semminek, még magunknak sem. Azt beszéltük meg, hogy csináljunk kompromisszummentes dolgokat, és ha valami nem odaillő, maximum nem rakjuk bele (vagy pont ezért belerakjuk), de ne legyen olyan opció a zenében, amit nem próbáltunk ki. Ha valakinek van ötlete, bármennyire is hülyeségnek tűnik elsőre, ki kell próbálni.
V. Á.: A zenénkben a kilencvenes évek grunge, a rock, a funk, a pop és a metál jegyei is megtalálhatóak, amibe persze igyekszünk mindhármunk egyéniségét belesűríteni, és ezt tálalni egy modernebb hangzásvilággal. Tudjuk jól, hogy ez egy nehéz vállalás részünkről, hiszen a jelenlegi trendekkel teljesen szembemegyünk. Ezt büszkén vállaljuk, hiszen ezek vagyunk mi. Szeretnénk mindenkinek megmutatni, hogy igenis vannak olyan zenészek, zenekarok, akik valami teljesen újat mutatnak, sokat kísérleteznek, és nem a jól bevált slágerírás élteti őket. Nagyon fontos szerintem, hogy egy mai zenekar ne elcsépelt témákat vegyen vagy alakítson át. Mutassanak valami újat, sajátot, amire felkapja az ember a fejét.
Hogyan alakította át a járvány az idei terveiteket?
L. D.: Az utolsó klipünket épp a járvány kirobbanása előtt forgattuk le, így az a szám még megjelenhetett, de több budapesti saját és előzenekaros koncertünket törölni kellett. Az áprilisi albumfelvételt is halasztanunk kell, egyelőre még nem tudjuk, meddig, de bízunk benne, hogy még idén nyélbe üthetjük.
Induló zenekarként melyik volt számotokra a leghasznosabb tehetségkutató, amiből sokat tanultatok?
L. D.: Igazából mindegyik egyformán hasznos volt, de ha muszáj egyet választani, talán a Roxigetet mondanám, hiszen azt meg is nyertük. Nagyon inspiráló a tudat, hogy ezek szerint van keresnivalónk a színpadon, kíváncsi ránk a szakma és a közönség.
V. Á.: Az összes tehetségkutató a javunkra vált, még jobban összeszoktunk, és már beszéd nélkül is tudtunk kommunikálni egymással a színpadon.
Melyik volt az eddigi legjobb koncertetek és miért?
L. D.: Nehéz választani, de talán a februári közös bulink a Kassandrával. Végre eljátszhattuk az összes számunkat, és nagyon jó érzés volt látni, hogy már közönségből is többen ismerték a számokat.
V. Á.: A januári Barba Negra-s buli. Talán ezen a koncerten tudtuk megmutatni magunkat olyan embereknek is, akik nem feltétlen hallgatnak ilyen zenét, mint amilyet mi játszunk, de óriási érzés azt látni, mikor éppen kapok levegőt és van alkalmam kitekinteni a közönség soraira, hogy mennyire élik, amit hallanak tőlünk. Ez az, amiért érdemes ezt az egészet csinálnunk.