2020. július 29. / SZÁSZ EMESE / BMC
Alázat és egyéni látásmód, puritanizmus és műveltség különös arányban keveredik Csalog Gábor zongoraművész-zeneszerzőben. A BMC Records gondozásában hamarosan megjelenő, Bornemisza Péter mondásai című új Kurtág-lemezről kérdeztük.
Ön Kurtág György zenéjének egyik leghitelesebb tolmácsolója és a hozzá legközelebb álló tanítványok egyike. Mi a legfontosabb, amit tanult tőle?
Cs. G.: A terjedelmi korlátaink miatt alig tudok belekezdeni a listába. Hosszú. Csak néhány címszó: Becsületesség. Szorgalom. A zeneirodalom és a világirodalom páratlan ismerete. Az elvek kérlelhetetlen végigvitele. Örök elégedetlenség. Végtelenül magasra helyezett mércék. A legapróbb részletekbe hatoló sokféle elemzés – de ez mindig személyes szenvedéllyel párosulva. Ha bárki ilyen szinten tud elemezni, súlyos veszély lehetne, hogy a tudása „hideg”. Másrészt: ha valaki ilyen szenvedéllyel és személyességgel zenél, súlyos veszély lehetne, hogy a lángolás mögött nincs ott az elme. Nos, épp Kurtág az, akinek zenélésében e hideg és e forró véglet úgy van egyszerre jelen, mint senki másban. Persze kérdés, mi mindebből a megtanulható – és mi a mások számára elérhetetlen eszmény.
Mi az előzménye a hamarosan megjelenő, Tony Arnold amerikai énekművésszel rögzített Bornemisza Péter mondásai című Kurtág-lemeznek?
Cs. G.: Az 1968-as magyar bemutató utáni egyetlen budapesti előadás közreműködője voltam – 25 évvel később, a kanadai énekessel, Valdine Andersonnal. Ezután sajnos újabb 25 évnek kellett eltelnie a tavalyelőtti magyar reformáció évfordulóig. Ekkor vettük elő Tony Arnolddal, sokat dolgozva újra együtt a szerzővel. Ezután egy évvel pedig épp e BMC-lemezkiadás céljából adtuk elő újra. E koncert utáni napon végül újra fölvettük a mű összes tételét. Emlékeim szerint talán épp itt ért a darab a csúcsra, ami mi kettőnket illet. Várom nagyon a CD megjelenését.
Több mint 15 éve úgy nyilatkozott, a Bornemisza… című mű a születése idején még avantgárdnak számított, majd a közízlés változásával egyre inkább veszített formabontó jellegéből, és ezzel egyidejűleg „klasszicizálódott”. Most milyennek látja ezt a művet?
Cs. G.: Korszakán messze túlmutató remekműnek – a 20. század második felének néhány kimagasló hegyóriásának egyike.
Miért éppen Tony Arnolddal készült el duóban ez a lemez?
Cs. G.: Ő tudta megtanulni és elénekelni mostanában. (Alig van alkalmas énekes a világon.)
Mi az ének-zongora duófelállásban rejlő legnagyobb kihívás?
Cs. G.: Határtalan technikai, szellemi, erőnléti és kommunikációs feladatok. A rövidtávfutó készenléte és erőnléte – viszont egy hosszútávfutó terjedelmű, negyvenperces műben.
Mit szimbolizál ma Bornemisza Péter alakja?
Cs. G.: Az elveiért saját korának szennyével szemben is kiálló hősét. A dolgok kimondásának erejét. A hit erejét – bármi jóban is hiszünk.
Tervezi-e lemezen közreadni a „Dialógusok a zenével” sorozat zenei anyagát, annak kivonatát?
Cs. G.: Én boldogan, de ehhez többféle bonyolult tényezők együttállása is szükséges.
A Kurtág-lemezmegjelenésen túl milyen feladatok foglalkoztatják jelenleg, és hogyan telt az Ön számára a kényszerű otthonlét?
Cs. G.: Van egy régi álmom, ami most megvalósulhat: a karantén ideje alatt csináltam sok házi hangfelvételt mindenféle Bach- meg Sosztakovics- meg Szkrjabin-zenékből – csak mikrofon és zongora kell hozzá. Ebből most egy számomra fontos projekt készül, Dolinszky Miklós szövegével. Itt a kert, rengeteg fa, vetemény, sok énekesmadár. Van idő Proustot újraolvasni, meg sok más könyvre, zenére. Van idő esti futásra a faluszéli horgásztó körül. Az idő és tér másféle érzékelése soha-nem-volt élmény. Néha olyan érzés fog el: ez az igazi világ, az előző csak színjáték volt. Aztán persze néha vissza is fordul bennem: jöjjön vissza a régi világ. De melyik része jöjjön? És vajon melyik jöhet egyáltalán?
Ön Kurtág György zenéjének egyik leghitelesebb tolmácsolója és a hozzá legközelebb álló tanítványok egyike. Mi a legfontosabb, amit tanult tőle?
Cs. G.: A terjedelmi korlátaink miatt alig tudok belekezdeni a listába. Hosszú. Csak néhány címszó: Becsületesség. Szorgalom. A zeneirodalom és a világirodalom páratlan ismerete. Az elvek kérlelhetetlen végigvitele. Örök elégedetlenség. Végtelenül magasra helyezett mércék. A legapróbb részletekbe hatoló sokféle elemzés – de ez mindig személyes szenvedéllyel párosulva. Ha bárki ilyen szinten tud elemezni, súlyos veszély lehetne, hogy a tudása „hideg”. Másrészt: ha valaki ilyen szenvedéllyel és személyességgel zenél, súlyos veszély lehetne, hogy a lángolás mögött nincs ott az elme. Nos, épp Kurtág az, akinek zenélésében e hideg és e forró véglet úgy van egyszerre jelen, mint senki másban. Persze kérdés, mi mindebből a megtanulható – és mi a mások számára elérhetetlen eszmény.
Mi az előzménye a hamarosan megjelenő, Tony Arnold amerikai énekművésszel rögzített Bornemisza Péter mondásai című Kurtág-lemeznek?
Cs. G.: Az 1968-as magyar bemutató utáni egyetlen budapesti előadás közreműködője voltam – 25 évvel később, a kanadai énekessel, Valdine Andersonnal. Ezután sajnos újabb 25 évnek kellett eltelnie a tavalyelőtti magyar reformáció évfordulóig. Ekkor vettük elő Tony Arnolddal, sokat dolgozva újra együtt a szerzővel. Ezután egy évvel pedig épp e BMC-lemezkiadás céljából adtuk elő újra. E koncert utáni napon végül újra fölvettük a mű összes tételét. Emlékeim szerint talán épp itt ért a darab a csúcsra, ami mi kettőnket illet. Várom nagyon a CD megjelenését.
Több mint 15 éve úgy nyilatkozott, a Bornemisza… című mű a születése idején még avantgárdnak számított, majd a közízlés változásával egyre inkább veszített formabontó jellegéből, és ezzel egyidejűleg „klasszicizálódott”. Most milyennek látja ezt a művet?
Cs. G.: Korszakán messze túlmutató remekműnek – a 20. század második felének néhány kimagasló hegyóriásának egyike.
Miért éppen Tony Arnolddal készült el duóban ez a lemez?
Cs. G.: Ő tudta megtanulni és elénekelni mostanában. (Alig van alkalmas énekes a világon.)
Mi az ének-zongora duófelállásban rejlő legnagyobb kihívás?
Cs. G.: Határtalan technikai, szellemi, erőnléti és kommunikációs feladatok. A rövidtávfutó készenléte és erőnléte – viszont egy hosszútávfutó terjedelmű, negyvenperces műben.
Mit szimbolizál ma Bornemisza Péter alakja?
Cs. G.: Az elveiért saját korának szennyével szemben is kiálló hősét. A dolgok kimondásának erejét. A hit erejét – bármi jóban is hiszünk.
Tervezi-e lemezen közreadni a „Dialógusok a zenével” sorozat zenei anyagát, annak kivonatát?
Cs. G.: Én boldogan, de ehhez többféle bonyolult tényezők együttállása is szükséges.
A Kurtág-lemezmegjelenésen túl milyen feladatok foglalkoztatják jelenleg, és hogyan telt az Ön számára a kényszerű otthonlét?
Cs. G.: Van egy régi álmom, ami most megvalósulhat: a karantén ideje alatt csináltam sok házi hangfelvételt mindenféle Bach- meg Sosztakovics- meg Szkrjabin-zenékből – csak mikrofon és zongora kell hozzá. Ebből most egy számomra fontos projekt készül, Dolinszky Miklós szövegével. Itt a kert, rengeteg fa, vetemény, sok énekesmadár. Van idő Proustot újraolvasni, meg sok más könyvre, zenére. Van idő esti futásra a faluszéli horgásztó körül. Az idő és tér másféle érzékelése soha-nem-volt élmény. Néha olyan érzés fog el: ez az igazi világ, az előző csak színjáték volt. Aztán persze néha vissza is fordul bennem: jöjjön vissza a régi világ. De melyik része jöjjön? És vajon melyik jöhet egyáltalán?