2020. november 02. / Bóta Gábor
Szinte mindig dugig volt a New York Kávéház, hiszen a világ legszebb kávéházának tartják. Rendszerint csak sorban állás után lehetett bejutni. Merthogy tényleg csoda, fölöttébb elegáns, mégis otthonos, békebeli, polgári jólétet és kultúrát áraszt magából.
Nem véletlen, hogy valaha művészek tanyája volt éjjel-nappal, olyan hely, amit szinte be sem zártak, mert állandóan telis-tele volt törzsvendégekkel. A koronavírusjárvány miatt viszont hónapokig nem működhettek. Június 15-én nyitottak újra. A bezárás előtt inkább külföldiekkel telt meg, szinte a földkerekség minden tájáról jöttek az épületre rácsodálkozók, itt fotózkodók. Jelentős részük csak kávét, sütit rendelt, de egyre többen ettek is, miközben nem biztos, hogy tudták, az egyik legjelesebb magyar séf, Wolf András irányítja itt a konyhai hadműveleteket. Akivel beszélgetünk arról, hogy a pandémia utáni nyitáskor nem változtattak az étlapon, amelyen kitartóan klasszikus kávéházi ételek szerepelnek, melyek nem túl bonyolultak, ámde kiváló alapanyagokból készülnek, ízletesek és tetszetősen tálaltak. Desszertből lett néhányfélével kevesebb, szerencsére még mindig van bőven, és higiéniai okok miatt a reggelinél nincs svédasztal. Felszolgálással azonban lényegében megkapható mindaz, ami addig volt. Sőt, éppen most kísérletezik ki a kávéház saját tortáját, ami dobozban is elvihető, hosszabb ideig eltartható majd, némiképp olyan lesz, mintha a ház emblémája lenne. És hamarosan tervezik ismét megnyitni a Salont is, ami a kávéházból leválasztott kis fine dining étterem, a „laboratóriumi munka” és a választékos kifinomultság terepe. Furcsa, hogy bár törvényszerűbben drágább az árfekvése, mint a kávéházé, ott volt nagyobb a magyar vendégek aránya.
Arról már Földes Gábor marketing és pr-managerrel váltunk szót, hogy szeretnék, ha több lenne a magyar vendég. Aki idáig azért nem jött, mert nem szerette, hogy sorban kellett állnia, most bátran jöhet, hiszen egyelőre kevés külföldi turistáskodik nálunk, ezért biztosan befér. Szívesen látnak például családokat ebédre. Vasárnaponként lesz háromfogásos menü is. De nyugodtan lehet csak kávézni, sütizni is, és közben alaposan szemügyre venni a több évben is az Instagramon a világon a legtöbbször megjelölt kávéházat, ami tényleg lélegzetelállítóan gyönyörű. Érthető, hogy művészek naphosszat itt lebzseltek, alkottak. Ma már persze más a közönség, de a Művész Páholy eseményei természetesen folytatódnak, és ezeken rendszeresen jeles művészek szerepelnek. A hely eleganciájához illően a felszolgálók fekete öltönyben vannak, sőt fekete kesztyűt is viselnek. Szerencsére egyáltalán nem nyársat nyelten kimértek, hanem oldottak, segítőkészek, kedvet csinálóan beszélnek az ételekről, szakszerűek.
Bevezetésként kalácsszerűen foszlós, saját készítésű kenyeret és lazán kenhető, nagyon finom vajat kapunk. Fölöttébb mutatós az étlap, valamennyi fogás ínycsiklandozó képpel illusztrált, így sokan vannak, akik a látvány alapján döntenek, és csak rámutatnak a fotókra, hogy ezt meg azt kérik. A kávéházak egyik klasszikus előételével, hideg libamájjal kezdünk, amit turbolyás almapürével és színpompás savanyított zöldségekkel adjusztálnak. A marhagulyás kissé könnyedebb a megszokottnál, de ízre kiváló, lágy benne a hús, nem marad ki belőle a házi csipetke sem. Érdekesség, hogy kevés bab is főtt benne. A pisztráng omlós, nincs agyonfűszerezve, jól érvényesül a hal jellegzetessége, paszternák és zöld alma dukál hozzá. A borjú bécsi pontosan olyan, amilyennek lennie kell, némileg hagyománytörően céklasalátával adják, ami jól passzol hozzá. A kacsamellet gusztusosan rózsaszínűre sütik, cikória, áfonya és pirospozsgás túrófánk a körete. Félgömb alakú, kényeztetően krémes a csokitorta. Elmaradhatatlan a kínálatból a pazar somlói galuska, nagyi konyháját idézi az almás rétes. A kókusztortáról meg nem mondanám, hogy „minden mentes”, annyira remek az íze, pedig cukor, laktóz és glutén sincs benne.
A New York Kávéház őrzi a formáját, abszolút megfelel régi hírnevének.
Nem véletlen, hogy valaha művészek tanyája volt éjjel-nappal, olyan hely, amit szinte be sem zártak, mert állandóan telis-tele volt törzsvendégekkel. A koronavírusjárvány miatt viszont hónapokig nem működhettek. Június 15-én nyitottak újra. A bezárás előtt inkább külföldiekkel telt meg, szinte a földkerekség minden tájáról jöttek az épületre rácsodálkozók, itt fotózkodók. Jelentős részük csak kávét, sütit rendelt, de egyre többen ettek is, miközben nem biztos, hogy tudták, az egyik legjelesebb magyar séf, Wolf András irányítja itt a konyhai hadműveleteket. Akivel beszélgetünk arról, hogy a pandémia utáni nyitáskor nem változtattak az étlapon, amelyen kitartóan klasszikus kávéházi ételek szerepelnek, melyek nem túl bonyolultak, ámde kiváló alapanyagokból készülnek, ízletesek és tetszetősen tálaltak. Desszertből lett néhányfélével kevesebb, szerencsére még mindig van bőven, és higiéniai okok miatt a reggelinél nincs svédasztal. Felszolgálással azonban lényegében megkapható mindaz, ami addig volt. Sőt, éppen most kísérletezik ki a kávéház saját tortáját, ami dobozban is elvihető, hosszabb ideig eltartható majd, némiképp olyan lesz, mintha a ház emblémája lenne. És hamarosan tervezik ismét megnyitni a Salont is, ami a kávéházból leválasztott kis fine dining étterem, a „laboratóriumi munka” és a választékos kifinomultság terepe. Furcsa, hogy bár törvényszerűbben drágább az árfekvése, mint a kávéházé, ott volt nagyobb a magyar vendégek aránya.
Arról már Földes Gábor marketing és pr-managerrel váltunk szót, hogy szeretnék, ha több lenne a magyar vendég. Aki idáig azért nem jött, mert nem szerette, hogy sorban kellett állnia, most bátran jöhet, hiszen egyelőre kevés külföldi turistáskodik nálunk, ezért biztosan befér. Szívesen látnak például családokat ebédre. Vasárnaponként lesz háromfogásos menü is. De nyugodtan lehet csak kávézni, sütizni is, és közben alaposan szemügyre venni a több évben is az Instagramon a világon a legtöbbször megjelölt kávéházat, ami tényleg lélegzetelállítóan gyönyörű. Érthető, hogy művészek naphosszat itt lebzseltek, alkottak. Ma már persze más a közönség, de a Művész Páholy eseményei természetesen folytatódnak, és ezeken rendszeresen jeles művészek szerepelnek. A hely eleganciájához illően a felszolgálók fekete öltönyben vannak, sőt fekete kesztyűt is viselnek. Szerencsére egyáltalán nem nyársat nyelten kimértek, hanem oldottak, segítőkészek, kedvet csinálóan beszélnek az ételekről, szakszerűek.
Bevezetésként kalácsszerűen foszlós, saját készítésű kenyeret és lazán kenhető, nagyon finom vajat kapunk. Fölöttébb mutatós az étlap, valamennyi fogás ínycsiklandozó képpel illusztrált, így sokan vannak, akik a látvány alapján döntenek, és csak rámutatnak a fotókra, hogy ezt meg azt kérik. A kávéházak egyik klasszikus előételével, hideg libamájjal kezdünk, amit turbolyás almapürével és színpompás savanyított zöldségekkel adjusztálnak. A marhagulyás kissé könnyedebb a megszokottnál, de ízre kiváló, lágy benne a hús, nem marad ki belőle a házi csipetke sem. Érdekesség, hogy kevés bab is főtt benne. A pisztráng omlós, nincs agyonfűszerezve, jól érvényesül a hal jellegzetessége, paszternák és zöld alma dukál hozzá. A borjú bécsi pontosan olyan, amilyennek lennie kell, némileg hagyománytörően céklasalátával adják, ami jól passzol hozzá. A kacsamellet gusztusosan rózsaszínűre sütik, cikória, áfonya és pirospozsgás túrófánk a körete. Félgömb alakú, kényeztetően krémes a csokitorta. Elmaradhatatlan a kínálatból a pazar somlói galuska, nagyi konyháját idézi az almás rétes. A kókusztortáról meg nem mondanám, hogy „minden mentes”, annyira remek az íze, pedig cukor, laktóz és glutén sincs benne. A New York Kávéház őrzi a formáját, abszolút megfelel régi hírnevének.