2020. október 09. / Nagy Klaudia
A mohácsi csata helyszínén, Sátorhely határában elterülő park területe több mint 1500 katona végső nyughelye. 2020. augusztus 29-én emlékünnepséget rendeznek Mohácson az elesett hősök tiszteletére és az 1526-ban lezajlott csata 494. évfordulója alkalmából.
Történelmi múltunkban elszenvedett veszteségeink ellenére már a 18. század elejére a régi ellenfelekből barátok lettek. II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos kíséretével török földön nyert menedéket. Az első világháború idején szoros katonai szövetségben álltunk. 1944. március 19-én a budapesti Török Követség fogadta be a németek elől menekülő Kállay Miklós miniszterelnököt. A hidegháború sokat ártott a magyar-török kapcsolatoknak, de azt követően ismét megjelenhetett kapcsolatunkban a „régi barátság”. Az elmúlt években pedig egyértelműen új szakaszba lépett. Magyarország vonzó célpont lett a török turisták számára, kulturális rendezvények, emlékhelyek, egyetemek közti csereprogramok segítik a két ország egymáshoz való közeledését. Az egyre szorosabb török-magyar barátságról a Türk Tanács budapesti nagykövetével, Hóvári Jánossal beszélgettünk.
A közös történelmi múltunk keretén belül Magyarországon (Budapest, Pécs, Szigetvár, Eger) fontos török kulturális örökségek találhatók. Lényeges szempont, hogy a törökök nemcsak romboltak, hanem építettek is?
H. J.: Minden kultúra építkezik, természetesen a saját világának logikája szerint. Az oszmánok is természetszerűleg építkeztek. Az uralmuk alá tartozó területeken nem csupán kijavították a várakat, hanem új várrészeket (falakat és bástyákat) is építettek. A vallásuk gyakorlásához pedig dzsámikat és mecseteket s hozzájuk magas minareteket. Ezekből több is ránk maradt. De az egyik legérdekesebb műemlékünk Szigetvárott található: egy, a 17. században épült lakóház, amelyben már régóta múzeum üzemel.
A kulturális intézmények és rendezvények is részei a török-magyar együttműködésnek. Budapesten Yunus Emre Török Kulturális Központ, Isztambulban Magyar Kulturális Központ és Kereskedőház működik. Tavaly pedig megrendezésre került szintén Budapesten a Gül Baba Kulturális Fesztivál. A kulturális programok hogyan erősítik a két ország kapcsolatát?
H. J.: Természetesen minden közös rendezvény, miközben emlékeztet, egyben jövőt építő is. A törökök a 18. század elejétől segítették Habsburg-ellenes szabadságharcainkat! Őseinket pedig különböző szálak kötik a török népek világához. 1400 és 1700 között a magyarság szemben állt az oszmánokkal, s ennek következtében királyságunk meggyengült annyira, hogy azt a Habsburg-ház is ki tudta használni. De azóta sok idő telt el. Az első világháborúban magyarok és törökök együtt harcoltak. Jelenleg a NATO-ban vagyunk szövetséges fegyverbarátok.
A szakemberek folyamatos utánpótlásában az egyetemi tanszékeknek kiemelt szerep jut, hiszen mindkét országban van turkológusi és hungarológiai tanszék. Mivel a gazdasági kapcsolatok élénkülnek a két ország között, ön szerint a nyelvtanulás által Törökország sokkal vonzóbbá válhat a magyar fiatalok számára?
H. J.: Az én nemzedékemnek, amely még a külső világoktól elzártan tanult nyelveket, fájdalmas megemészteni azt, hogy fiatalságunk jelentős része csak angolul tanul. Nem kétséges az angol nyelv fontossága a világban, de mellette a fiataloknak más nyelveket is kellene tanulniuk. A török is ezek egyike. Legalább 100 millión beszélik, s hatalmas kultúrája van, amely számos szálon kapcsolódik a magyarhoz. Nekem nagy élmény volt, amikor gimnazistaként Kaposvárott törökül kezdtem tanulni. A nyelv azóta is velem maradt. Számos nyelvet megtanulhattam az életemben, de a törökül beszélni mindig élmény volt. Nem is én beszéltem, hanem a nyelv vitt magával…
Történelmi múltunkban elszenvedett veszteségeink ellenére már a 18. század elejére a régi ellenfelekből barátok lettek. II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos kíséretével török földön nyert menedéket. Az első világháború idején szoros katonai szövetségben álltunk. 1944. március 19-én a budapesti Török Követség fogadta be a németek elől menekülő Kállay Miklós miniszterelnököt. A hidegháború sokat ártott a magyar-török kapcsolatoknak, de azt követően ismét megjelenhetett kapcsolatunkban a „régi barátság”. Az elmúlt években pedig egyértelműen új szakaszba lépett. Magyarország vonzó célpont lett a török turisták számára, kulturális rendezvények, emlékhelyek, egyetemek közti csereprogramok segítik a két ország egymáshoz való közeledését. Az egyre szorosabb török-magyar barátságról a Türk Tanács budapesti nagykövetével, Hóvári Jánossal beszélgettünk. A közös történelmi múltunk keretén belül Magyarországon (Budapest, Pécs, Szigetvár, Eger) fontos török kulturális örökségek találhatók. Lényeges szempont, hogy a törökök nemcsak romboltak, hanem építettek is?
H. J.: Minden kultúra építkezik, természetesen a saját világának logikája szerint. Az oszmánok is természetszerűleg építkeztek. Az uralmuk alá tartozó területeken nem csupán kijavították a várakat, hanem új várrészeket (falakat és bástyákat) is építettek. A vallásuk gyakorlásához pedig dzsámikat és mecseteket s hozzájuk magas minareteket. Ezekből több is ránk maradt. De az egyik legérdekesebb műemlékünk Szigetvárott található: egy, a 17. században épült lakóház, amelyben már régóta múzeum üzemel.
A kulturális intézmények és rendezvények is részei a török-magyar együttműködésnek. Budapesten Yunus Emre Török Kulturális Központ, Isztambulban Magyar Kulturális Központ és Kereskedőház működik. Tavaly pedig megrendezésre került szintén Budapesten a Gül Baba Kulturális Fesztivál. A kulturális programok hogyan erősítik a két ország kapcsolatát?
H. J.: Természetesen minden közös rendezvény, miközben emlékeztet, egyben jövőt építő is. A törökök a 18. század elejétől segítették Habsburg-ellenes szabadságharcainkat! Őseinket pedig különböző szálak kötik a török népek világához. 1400 és 1700 között a magyarság szemben állt az oszmánokkal, s ennek következtében királyságunk meggyengült annyira, hogy azt a Habsburg-ház is ki tudta használni. De azóta sok idő telt el. Az első világháborúban magyarok és törökök együtt harcoltak. Jelenleg a NATO-ban vagyunk szövetséges fegyverbarátok.
A szakemberek folyamatos utánpótlásában az egyetemi tanszékeknek kiemelt szerep jut, hiszen mindkét országban van turkológusi és hungarológiai tanszék. Mivel a gazdasági kapcsolatok élénkülnek a két ország között, ön szerint a nyelvtanulás által Törökország sokkal vonzóbbá válhat a magyar fiatalok számára?
H. J.: Az én nemzedékemnek, amely még a külső világoktól elzártan tanult nyelveket, fájdalmas megemészteni azt, hogy fiatalságunk jelentős része csak angolul tanul. Nem kétséges az angol nyelv fontossága a világban, de mellette a fiataloknak más nyelveket is kellene tanulniuk. A török is ezek egyike. Legalább 100 millión beszélik, s hatalmas kultúrája van, amely számos szálon kapcsolódik a magyarhoz. Nekem nagy élmény volt, amikor gimnazistaként Kaposvárott törökül kezdtem tanulni. A nyelv azóta is velem maradt. Számos nyelvet megtanulhattam az életemben, de a törökül beszélni mindig élmény volt. Nem is én beszéltem, hanem a nyelv vitt magával…