2021. július 10. / Nagy Klaudia
A plakát az utca művészete, annak őszinteségével és művészeti igényességével mesél saját korának viszonyairól. Az egyedülálló képi világgal rendelkező Faragó Géza plakátművész alkotásai a Várkert Bazár déli panorámateraszát színesítik márciustól egészen június 30-ig. Egy tavaszi
sétával egybekötve kellemes kikapcsolódás lehet, nézegetve az alkotásokat az 1900-as évek Budapestjén találjuk magunkat, ami során bepillantást nyerhetünk a korabeli emberek mindennapjaiba. A Várkapitányság Nonprofit Zrt. turisztikai és kulturális vezérigazgató-helyettesét, Sikota Krisztinát arról kérdeztük, miért érdemes megtekinteni ezt a különleges plakátgyűjteményt.
Honnan jött az ötlet, hogy a századelő plakátjaiból készüljön bemutató?
S. K.: Ha valaki eljön és megnézi Faragó Géza plakátjait, láthatja, milyen vidám és harsány színeket használt. Hangulatában a tavaszt szerettük volna megidézni, mivel ez az évszak a színekről szól, amikor a borús időszakot felváltja egy vidámabb, napsütéses időszak. Könnyebben elviselhetővé szerettük volna tenni a bezártságot, a vidám színek talán jobb kedvre deríthetnek minket ebben az egyébként nem túl szívderítő időszakban. A legtöbben kikapcsolódásként a sétát választják, a városban kirándulnak, és azt gondoltuk, hogy a biztonsági előírások betartása mellett egy Duna-parti sétát még színesebbé tehet egy kültéri plakátgyűjtemény. A századelő és a szecesszió kedvelt stílusirányzat, nem lehet nagyot tévedni, ha ezt a korszakot választjuk.
Mit tudhatunk Faragó Gézáról, aki a plakátokat készítette?
S. K.: Faragó Géza volt az a művész, akivel a plakátok berobbantak Budapestre, hiszen a plakátolás művészete Párizsból indult el az 1800-as évek végén, és nagyon gyorsan elért Budapestre is. Faragó Párizsban tanult Alfons Mucha híres iparművész és plakáttervező tanítványaként. Képzett grafikus és festőművész volt, egyedi stílusa és humora miatt a plakátok akár műalkotásnak is tekinthetőek. Faragó Géza az első hazai plakáttervezők egyike, a századelő Budapestjének meghatározó figurája, a pesti kulturális élet, a pesti éjszaka ismert alakja, aki az Orfeumban is játszott, de kávéházakban is sokszor megfordult. A gyakran karikatúraszerű alkotásaihoz valószínűleg itt merített ihletet. Kevesen tudják róla, de konferansziéként vagy színészként is fellépett a korabeli közönség előtt.
Nemzetközi szinten mennyire volt ismert?
S. K.: Faragó kiállított a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a Nemzeti Szalonban is. Egy korabeli Faragó-kiállításra invitáló plakát is szerepel az egyik installáción, ami a Nemzeti Szalonban kapott helyet 1910-ben, de festőművészként nem futott be akkora karriert, mint plakáttervezőként. Toulouse-Lautrec és Alfons Mucha, a mestere nagy hatást gyakoroltak rá, a stílus, amit alkalmazott, nemzetközi szinten is elismert volt. Külföldön is felbukkantak a plakátjai, például Angliában, de a német filmvállalatnak, az UFA-nak is készített plakátokat.
Milyen tematika alapján válogatták ki a műveket?
S. K.: A plakát mindig egy korszak kereskedelem-, ipar- és kultúrtörténeti lenyomata, igyekeztünk minél tágabban meríteni a témák közül.
Miben a hasonlítanak a mostani reklámokhoz?
S. K.: Nagyon sokban hasonlítanak, hiszen már ekkor is divat volt ismert emberekkel reklámozni, például az egyik plakáton szerepel Újházi Endre, a kor egyik híres színésze, akiről az Újházi-tyúkhúsleves is kapta a nevét. Ezen kívül a plakátokkal különböző termékeket, programokat hirdettek. Megtekinthetjük a korabeli divatmárkákat, a Holzer divatházat, láthatjuk, hova jártak fürdőbe a gyógyulni vágyók, vagy megismerhetjük, hogy az 1800-as évek végén, 1900-évek elején milyen fertőtlenítőszerrel tisztítottak. Egy színes történelemkönyvként is felfogható e plakátgyűjtemény, hiszen annyira sok információt ad az 1900-as évek elejéről: arról, hogy az emberek mit fogyasztottak, hova jártak szórakozni, milyen volt akkor a kulturális életük.
Az Országos Széchényi Könyvtár egyik különgyűjteményében, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár ritkaságai között őrzik ezeket az alkotásokat.
S. K.: Pontosan. Nálunk nem az eredeti plakátok láthatók, hanem azokról készítettünk egy olyan fóliát, amit hátulról meg tudunk világítani. Már akkoriban is jó minőségben tudták előállítani a képeket, az OSZK-ban pedig sikerült szép állapotban megőrizni, ezért tudtunk ilyen kiváló minőségű nyomatokat készíteni róluk. Nagyon érdekes installáció, érdemes napnyugtakor meglátogatni, mivel a sötétebb napszakban ezek az élénk színek nagyon látványosak, szépen mutatnak. Napsütésben is óriási élmény, de nekem személy szerint a kora esti órákban még izgalmasabb látványt nyújt.
sétával egybekötve kellemes kikapcsolódás lehet, nézegetve az alkotásokat az 1900-as évek Budapestjén találjuk magunkat, ami során bepillantást nyerhetünk a korabeli emberek mindennapjaiba. A Várkapitányság Nonprofit Zrt. turisztikai és kulturális vezérigazgató-helyettesét, Sikota Krisztinát arról kérdeztük, miért érdemes megtekinteni ezt a különleges plakátgyűjteményt.
Honnan jött az ötlet, hogy a századelő plakátjaiból készüljön bemutató?
S. K.: Ha valaki eljön és megnézi Faragó Géza plakátjait, láthatja, milyen vidám és harsány színeket használt. Hangulatában a tavaszt szerettük volna megidézni, mivel ez az évszak a színekről szól, amikor a borús időszakot felváltja egy vidámabb, napsütéses időszak. Könnyebben elviselhetővé szerettük volna tenni a bezártságot, a vidám színek talán jobb kedvre deríthetnek minket ebben az egyébként nem túl szívderítő időszakban. A legtöbben kikapcsolódásként a sétát választják, a városban kirándulnak, és azt gondoltuk, hogy a biztonsági előírások betartása mellett egy Duna-parti sétát még színesebbé tehet egy kültéri plakátgyűjtemény. A századelő és a szecesszió kedvelt stílusirányzat, nem lehet nagyot tévedni, ha ezt a korszakot választjuk.
Mit tudhatunk Faragó Gézáról, aki a plakátokat készítette?
S. K.: Faragó Géza volt az a művész, akivel a plakátok berobbantak Budapestre, hiszen a plakátolás művészete Párizsból indult el az 1800-as évek végén, és nagyon gyorsan elért Budapestre is. Faragó Párizsban tanult Alfons Mucha híres iparművész és plakáttervező tanítványaként. Képzett grafikus és festőművész volt, egyedi stílusa és humora miatt a plakátok akár műalkotásnak is tekinthetőek. Faragó Géza az első hazai plakáttervezők egyike, a századelő Budapestjének meghatározó figurája, a pesti kulturális élet, a pesti éjszaka ismert alakja, aki az Orfeumban is játszott, de kávéházakban is sokszor megfordult. A gyakran karikatúraszerű alkotásaihoz valószínűleg itt merített ihletet. Kevesen tudják róla, de konferansziéként vagy színészként is fellépett a korabeli közönség előtt.
Nemzetközi szinten mennyire volt ismert?
S. K.: Faragó kiállított a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a Nemzeti Szalonban is. Egy korabeli Faragó-kiállításra invitáló plakát is szerepel az egyik installáción, ami a Nemzeti Szalonban kapott helyet 1910-ben, de festőművészként nem futott be akkora karriert, mint plakáttervezőként. Toulouse-Lautrec és Alfons Mucha, a mestere nagy hatást gyakoroltak rá, a stílus, amit alkalmazott, nemzetközi szinten is elismert volt. Külföldön is felbukkantak a plakátjai, például Angliában, de a német filmvállalatnak, az UFA-nak is készített plakátokat.
Milyen tematika alapján válogatták ki a műveket?
S. K.: A plakát mindig egy korszak kereskedelem-, ipar- és kultúrtörténeti lenyomata, igyekeztünk minél tágabban meríteni a témák közül.
Miben a hasonlítanak a mostani reklámokhoz?
S. K.: Nagyon sokban hasonlítanak, hiszen már ekkor is divat volt ismert emberekkel reklámozni, például az egyik plakáton szerepel Újházi Endre, a kor egyik híres színésze, akiről az Újházi-tyúkhúsleves is kapta a nevét. Ezen kívül a plakátokkal különböző termékeket, programokat hirdettek. Megtekinthetjük a korabeli divatmárkákat, a Holzer divatházat, láthatjuk, hova jártak fürdőbe a gyógyulni vágyók, vagy megismerhetjük, hogy az 1800-as évek végén, 1900-évek elején milyen fertőtlenítőszerrel tisztítottak. Egy színes történelemkönyvként is felfogható e plakátgyűjtemény, hiszen annyira sok információt ad az 1900-as évek elejéről: arról, hogy az emberek mit fogyasztottak, hova jártak szórakozni, milyen volt akkor a kulturális életük.
Az Országos Széchényi Könyvtár egyik különgyűjteményében, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár ritkaságai között őrzik ezeket az alkotásokat.
S. K.: Pontosan. Nálunk nem az eredeti plakátok láthatók, hanem azokról készítettünk egy olyan fóliát, amit hátulról meg tudunk világítani. Már akkoriban is jó minőségben tudták előállítani a képeket, az OSZK-ban pedig sikerült szép állapotban megőrizni, ezért tudtunk ilyen kiváló minőségű nyomatokat készíteni róluk. Nagyon érdekes installáció, érdemes napnyugtakor meglátogatni, mivel a sötétebb napszakban ezek az élénk színek nagyon látványosak, szépen mutatnak. Napsütésben is óriási élmény, de nekem személy szerint a kora esti órákban még izgalmasabb látványt nyújt.