„Érezni kell, hol a legmagasabb a pulzusszám” 2021. május 05. / Pavlovics Ágota A hazai színházi élet meghatározó alakja. Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, színházigazgató, Érdemes és Kiváló Művész. Sokoldalú alkotó, aki színészként több filmben szerepelt, díszleteket is tervezett. Shakespeare-től a kortárs drámairodalomig több mint kétszáz előadást rendezett. Hamarosan a Karinthy Színházban fogja színpadra állítani Örkény István Kulcskeresők című drámáját. Őszinte örömünkre Csiszár Imrével nem csak aktuális munkájáról beszélgethettünk. ![]() Színházigazgatóként, díszlettervezőként, színészként és rendezőként is ismerjük. Mit motiválta, hogy megmutassa tehetségét ezeken az eltérő kvalitásokat igénylő területeken? Cs. I.: Nem rendezőnek, hanem a mestereim – Majos Tamás, Nádasdy Kálmán, Várkonyi Zoltán – nyomán színházi embernek készültem. A színházi ember pedig az, aki mindegy, milyen eszközzel, de közösséggé szervezi a közönséget. Az előadás végére a színház csodája közös platformra hozza a nézőket. Amikor kimennek a színház épületéből, van egy közös élményük. Fontos, hogy az élmény meghatározó legyen, jusson eszükbe a továbbiakban is, ne felejtsék el már a ruhatárban. Mi alapján dönti el, hogy elvállalja-e egy darab színpadra állítását? Cs. I.: Az ember rajta kell tartsa a kezét a történelem, a társadalom ütőerén, érezni kell, hol a legmagasabb a pulzusszám. Hatalmas a világirodalom, sok az új szerző, kiapadhatatlan a kút. Ugyanakkor nem szabad, hogy a színház múzeummá váljon, és az sem elég ok egy bemutatóra, hogy új magyar dráma született. Arra törekszem, hogy megtaláljam azt, ami az embereket a legjobban érdekli, aminek a színpadra állításával sanszos a közösség megteremtése. A napi politika miatt rendszeresen magas a pulzusszám, de a színháznak nem szabad foglalkoznia vele, az a sajtó dolga. A színház átfogó, perspektivikus gondolatokkal kell foglalkozzon. Olyan kérdésekkel, hogy honnan jövünk, merre tartunk, hol vagyunk most. Válságból válságba esünk, a színház a nézők előtt kell járjon, feladata, hogy mankót adjon. Etikai intézmény, amelynek segítenie kell az embereket a túlélésben, abban, hogy higgyenek a jövőben. 2013-ban a Karinthy Színházban a Gózon Gyula Kamaraszínházzal közösen mutatták be Moliére A fösvény című vígjátékát, amit Ön rendezett. Hogy emlékszik erre az előadásra? Cs. I.: Plautus A bögre című komédiája indította el a vígjátékírás egyik kedvelt témáját, a pórul járt zsugori történetét, így számos későbbi komédia – például Moliére A fösvénye – mintájának tekinthető. Plautus művéből tudjuk, hogy már az ókorban is fontos volt a pénz, aminek a szerepe évszázadok óta egyre nagyobb az emberek életében, erre próbáltunk reflektálni. Moliére mindig mániákusokat állít elénk, nem vitázik velük, hanem kinevetteti őket. Ha tudunk az őrült pénzhajhászon nevetni, feloldódik a feszültség, ahogy ez történik akkor is, amikor Harpagon történetét nézzük, akit kincses ládájába rejtett pénzén kívül nem érint meg semmilyen emberi érzelem. Most visszatér a Karinthy Színházba, ahol Örkény István örök érvényű drámáját, a Kulcskeresőket fogja rendezni. Cs. I.: Örkény a 20. század kiemelkedő, korszakalkotó szerzője. Nem az iránta érzett tisztelet vezetett minket, amikor kiválasztottuk a Kulcskeresőket. Bár Örkény legtöbbet játszott darabjai a Tóték és a Macskajáték, most, hogy már egy éve a pandémia közepén vagy éppen az elején ülünk, és nem tudunk vele mit kezdeni, a Kulcskeresők tűnt a legjobb választásnak. A pandémia előtt is tele voltak az emberek kételyekkel, kétségekkel, félelemmel. Shakespeare korában sem volt ez másként, ő pedig tükröt tartott a nézők elé. Örkénynél az intellektuális humor, a groteszk látásmód érvényesül. A Kulcskeresők minden szereplője a halálfélelem szélén tántorog egy lakótelepi lakásba zárva, és a félelmeikkel kell megküzdeniük. Aztán egy külső erő, egy ismeretlen ember érkezik, és elkezdik megoldani a gondjaikat, a problémáik helyét a siker és dicsőség veszi át. Metamorfózis: tragédiából komédiába fordul a történet, a szereplőknek a groteszk segítségével sikerül túlélniük nehézségeiket. Az álmodozó, a kudarcokat utólag diadallá eszményítő lelki alkatú szereplők számára az illúzió nemcsak haladék, hanem a szebb jövő. Hol tart a próbafolyamat és mikorra tervezik a bemutatót? Cs. I.: Április 19-től május végéig fogunk próbálni, aztán leállunk. Ősszel lesznek a felújító próbák, majd november 5-én a bemutató. Örkény drámája nem alkalmas arra, hogy streameljük, ebből az előadásból nem lehet kihagyni a nézőket. Ezért döntöttünk úgy óvatosságból, hogy a bemutatót novemberre tesszük. Ki mindenkit láthat majd a közönség a darabban? Cs. I.: Az ország minden tájáról jönnek a színészek, kiváló a szereplőgárda: Pikali Gerda, Gregor Bernadett, Barta Ági, Szarvas József, Rékasi Károly, Pusztaszeri Kornél. Említette az imént Shakespeare-t, akinek életműve köztudottan kisgyerekkorától meghatározó az életében. Most kik vannak Önre a legnagyobb hatással, kinek a gondolatai foglalkoztatják? Cs. I.: A járvány miatt több időm van olvasásra, mostanában Hankiss Elemér műveit veszem le sorban a polcról, és azt látom, hogy egy vátesz volt, pontosan látta és megjósolta a magyar történelem és a világ furcsa kitérőit. Látta, hogy csúszik el a sok jó szándék, hogy a jobbító kitörések sorra kudarcba fulladnak. |