2021. május 12. / Szász Emese / BMC
Párniczky András gitárművésznek 2018-ban jelent meg a BMC Records gondozásában a Bartók-feldolgozásokat tartalmazó, Bartók Electrified című lemeze a Párniczky Quartettel. Másik zenekara, a klezjazzt játszó Nigun pedig éppen idén húszéves. Emellett Bartók és a jazz kapcsolatát
kutatja doktori disszertációjában.
Húszéves a klezjazzt játszó zenekarod, a Nigun. Milyen céllal alapítottad ezt a formációt?
P. A.: Pontosan azzal a céllal, amivel most is alkotok, hogy önazonos zenét hozzak létre. Én alapvetően jazz-zenész vagyok, és a modern jazzlemezek állnak hozzám a legközelebb, de úgy éreztem, hogy ha nem megyek el New Yorkba – amit megtehettem volna az életem több pontján –, akkor egy olyan zenei közeget kell teremtenem, ami nem amerikai. Egyébként, ha visszatekintek erre a húsz évre, rengeteg élmény ugrik be, olyan helyeken jártam, olyan emberekkel találkozhattam és olyan élményekben osztozhattam a zenésztársaimmal, amiket semmi nem tudna pótolni az életemben. Kerek egésznek érzem ezt az időszakot. Most megírtam egy új repertoárt, amit szeretnék majd öszszepróbálni, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt húsz év összes tanulsága meg tud-e majd jelenni benne.
Mik ezek a tanulságok?
P. A.: Talán a szabadságom nőtt ebben az elmúlt húsz évben. Most, amikor írtam ezeket a számokat, azt éreztem, hogy könnyen el tudok már szakadni a konkrét népzenéktől és megmaradni mégis ebben a stiláris közegben. Mára eljutottam oda, hogy képes vagyok tejesen önálló számokat írni úgy, hogy annak tudatosan már semmi köze az eredeti népzenéhez, tehát ilyen értelemben ez már műzene. Bár olyan előfordult, hogy zenésztársam, Bede Péter, aki népzenészként is végzett, fölismert egy moldvai dallamot az egyik kompozíciómban, amiről nekem nem volt tudomásom, tehát ez nem lehetett szándékos.
Bartók is valami hasonlót csinált, amikor a Kárpát-medence és a környező népek zenéit integrálta zenéjébe. Miért érezted szükségét, hogy tudományos szinten is foglalkozz az ő életművének jazz vonatkozásaival?
P. A.: Egyszerűen azért, mert azt gondoltam, lehetetlen, hogy még senki nem kutatta Bartók jazzre gyakorolt hatását. Léteznek alapos tanulmányok Bartók Kontrasztok című darabja kapcsán, amelyet Szigeti közvetítésével Benny Goodman jazzklarinétos felkérésére írt, valamint egy német és egy magyar írás is, amelyek Bartók jazz-zenéhez fűződő kapcsolatát vizsgálják. Ám egyetlen szakdolgozatot leszámítva, ami igen részlegesen kutatja ezt a területet, Bartók zenei megoldásainak átvételét a jazzben senki sem kutatta ez idáig. Az én életemben mindig benne volt lehetőségként, hogy egyszer kutatói munkára adjam a fejem, miután a családunkban ez tradíció. Legalább annyira értelmiségi, mint zenész família a miénk, ott van például zenetörténész nagynéném, Hamburger Klára, aki Liszt-kutató és az MTA doktora. Másrészt úgy látom, hogy Bartók hatalmas népszerűségnek örvend ma a jazz-zenészek körében. Számomra és több magyar jazz-zenész társam számára evidens a bartóki kiindulópont, de úgy érzékelem, ma már nemzetiségtől függetlenül a jazz-zenészek olyan alapkőként tekintenek Bartókra, mint akár Bachra.
Hogy válik el benned egyébként a Bartók-feldolgozásokat játszó zenekarod, a Párniczky Quartet és a zsidó népzenétől inspirált Nigun? Számomra, ha lehet ilyet mondani, a Nigun a könnyebben befogadható vonalat, míg a quartet a kihívásosabb irányt képviseli.
P. A.: Nagyon izgalmas számomra, hogy miként lehet különböző kultúrákat integrálni a zenébe. Ebből a szempontból a Nigun koncepciója szerintem közel áll Bartókhoz, hiszen számára a magyar és környező népek zenéjének beemelése központi kérdés volt, sőt, így is identifikálta a modern műzenét. De az lenne a jó, ha a két zenekar ki tudna egyenlítődni fogyaszthatóság szempontjából, tehát ha a Bartók-feldolgozásaink is kapnának egyfajta könnyedséget, a Nigunnál pedig fontos, hogy ez a könnyedség ne váljon felszínessé. Az a nehézség ezekkel a keleti hangzású népzenékkel, mint a zsidó, hogy dallami értelemben meglehetősen behatároltak. Ebből a dallamvilágból nem könnyű feladat igazán izgalmas repertoárt írni. De – ahogy említettem – én most megpróbáltam, és a nem túl távoli jövőben új Bartók-feldolgozásokkal is jelenkezünk majd.
Hogyan kezeled a vírushelyzet okozta koncerthiányos időszakot?
P. A.: Azt látom, hogy rengetegféle válasz létezik erre. Mike Moreno például hetente fölvesz egy házi koncertet. A lakása úgy néz ki, mint egy hollywoodi filmstúdió a legprofibb berendezésekkel, és onnan közvetít duó koncerteket. Kurt Rosenwinkel mesterkurzusokat tart, valamint gitár tankönyvet ír. Az a nagyon izgalmas, hogy erre nincs válasz. Mint ahogy egyébként szerintem most nagyon sok társadalmi kérdésre nincs válasz. Egy dologban vagyok biztos, hogy adaptálódni kell. Személy szerint próbálom tudomásul venni ezt a helyzetet, és arra fordítani az időmet, amire eddig nem volt. Szerettem volna lemezanyagot komponálni, doktori disszertációt írni – ezekre most jobban tudtam koncentrálni, és mindezekért most hiányérzet nélkül tudom megélni a jelen helyzetet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik rettenetesen az élő koncert, de ez nem nyomaszt. Nem várhatom ölbe tett kézzel azt, amikor majd ez a vírus elmúlik. Nem, mert közben az élet is elmúlik.
kutatja doktori disszertációjában.
Húszéves a klezjazzt játszó zenekarod, a Nigun. Milyen céllal alapítottad ezt a formációt?
P. A.: Pontosan azzal a céllal, amivel most is alkotok, hogy önazonos zenét hozzak létre. Én alapvetően jazz-zenész vagyok, és a modern jazzlemezek állnak hozzám a legközelebb, de úgy éreztem, hogy ha nem megyek el New Yorkba – amit megtehettem volna az életem több pontján –, akkor egy olyan zenei közeget kell teremtenem, ami nem amerikai. Egyébként, ha visszatekintek erre a húsz évre, rengeteg élmény ugrik be, olyan helyeken jártam, olyan emberekkel találkozhattam és olyan élményekben osztozhattam a zenésztársaimmal, amiket semmi nem tudna pótolni az életemben. Kerek egésznek érzem ezt az időszakot. Most megírtam egy új repertoárt, amit szeretnék majd öszszepróbálni, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt húsz év összes tanulsága meg tud-e majd jelenni benne.
Mik ezek a tanulságok?
P. A.: Talán a szabadságom nőtt ebben az elmúlt húsz évben. Most, amikor írtam ezeket a számokat, azt éreztem, hogy könnyen el tudok már szakadni a konkrét népzenéktől és megmaradni mégis ebben a stiláris közegben. Mára eljutottam oda, hogy képes vagyok tejesen önálló számokat írni úgy, hogy annak tudatosan már semmi köze az eredeti népzenéhez, tehát ilyen értelemben ez már műzene. Bár olyan előfordult, hogy zenésztársam, Bede Péter, aki népzenészként is végzett, fölismert egy moldvai dallamot az egyik kompozíciómban, amiről nekem nem volt tudomásom, tehát ez nem lehetett szándékos.
Bartók is valami hasonlót csinált, amikor a Kárpát-medence és a környező népek zenéit integrálta zenéjébe. Miért érezted szükségét, hogy tudományos szinten is foglalkozz az ő életművének jazz vonatkozásaival?
P. A.: Egyszerűen azért, mert azt gondoltam, lehetetlen, hogy még senki nem kutatta Bartók jazzre gyakorolt hatását. Léteznek alapos tanulmányok Bartók Kontrasztok című darabja kapcsán, amelyet Szigeti közvetítésével Benny Goodman jazzklarinétos felkérésére írt, valamint egy német és egy magyar írás is, amelyek Bartók jazz-zenéhez fűződő kapcsolatát vizsgálják. Ám egyetlen szakdolgozatot leszámítva, ami igen részlegesen kutatja ezt a területet, Bartók zenei megoldásainak átvételét a jazzben senki sem kutatta ez idáig. Az én életemben mindig benne volt lehetőségként, hogy egyszer kutatói munkára adjam a fejem, miután a családunkban ez tradíció. Legalább annyira értelmiségi, mint zenész família a miénk, ott van például zenetörténész nagynéném, Hamburger Klára, aki Liszt-kutató és az MTA doktora. Másrészt úgy látom, hogy Bartók hatalmas népszerűségnek örvend ma a jazz-zenészek körében. Számomra és több magyar jazz-zenész társam számára evidens a bartóki kiindulópont, de úgy érzékelem, ma már nemzetiségtől függetlenül a jazz-zenészek olyan alapkőként tekintenek Bartókra, mint akár Bachra.
Hogy válik el benned egyébként a Bartók-feldolgozásokat játszó zenekarod, a Párniczky Quartet és a zsidó népzenétől inspirált Nigun? Számomra, ha lehet ilyet mondani, a Nigun a könnyebben befogadható vonalat, míg a quartet a kihívásosabb irányt képviseli.
P. A.: Nagyon izgalmas számomra, hogy miként lehet különböző kultúrákat integrálni a zenébe. Ebből a szempontból a Nigun koncepciója szerintem közel áll Bartókhoz, hiszen számára a magyar és környező népek zenéjének beemelése központi kérdés volt, sőt, így is identifikálta a modern műzenét. De az lenne a jó, ha a két zenekar ki tudna egyenlítődni fogyaszthatóság szempontjából, tehát ha a Bartók-feldolgozásaink is kapnának egyfajta könnyedséget, a Nigunnál pedig fontos, hogy ez a könnyedség ne váljon felszínessé. Az a nehézség ezekkel a keleti hangzású népzenékkel, mint a zsidó, hogy dallami értelemben meglehetősen behatároltak. Ebből a dallamvilágból nem könnyű feladat igazán izgalmas repertoárt írni. De – ahogy említettem – én most megpróbáltam, és a nem túl távoli jövőben új Bartók-feldolgozásokkal is jelenkezünk majd.
Hogyan kezeled a vírushelyzet okozta koncerthiányos időszakot?
P. A.: Azt látom, hogy rengetegféle válasz létezik erre. Mike Moreno például hetente fölvesz egy házi koncertet. A lakása úgy néz ki, mint egy hollywoodi filmstúdió a legprofibb berendezésekkel, és onnan közvetít duó koncerteket. Kurt Rosenwinkel mesterkurzusokat tart, valamint gitár tankönyvet ír. Az a nagyon izgalmas, hogy erre nincs válasz. Mint ahogy egyébként szerintem most nagyon sok társadalmi kérdésre nincs válasz. Egy dologban vagyok biztos, hogy adaptálódni kell. Személy szerint próbálom tudomásul venni ezt a helyzetet, és arra fordítani az időmet, amire eddig nem volt. Szerettem volna lemezanyagot komponálni, doktori disszertációt írni – ezekre most jobban tudtam koncentrálni, és mindezekért most hiányérzet nélkül tudom megélni a jelen helyzetet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik rettenetesen az élő koncert, de ez nem nyomaszt. Nem várhatom ölbe tett kézzel azt, amikor majd ez a vírus elmúlik. Nem, mert közben az élet is elmúlik.