2021. június 07. / Szász Emese / BMC
Balogh Máté a fiatal zeneszerző-generáció egyik legkreatívabb alkotója, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusaként és a Nemzetközi Kodály Intézet zeneelmélet-tanáraként
már saját nemzedékének legfiatalabbjait tanítja. Itthon és világversenyeken szerzett díjait felsorolni is képtelenség volna, művei rendre nemzetközi színpadokon szólalnak meg.
Egy helyütt azt nyilatkoztad, mindig érdekel a művek filozófiai mögöttese. Te magad is üzeneteket közölsz zenei álruhában?
B. M.: Ezt mondtam volna? Ha igen, félreérthetően fogalmaztam. Nem tartom szerencsésnek bármilyen verbalizálható üzenetről beszélni a zene absztrakt szintjén. Ha lehetne konkrét üzenetet közölni, akkor az szöveg lenne, nem zene. Ettől függetlenül valóban igaz, hogy nagyon sokszor irodalmi vagy filozófiai indíttatásúak a műveim. Ez pusztán abból fakad, hogy a napi rutinom része az olvasás, ezzel találkozom, ebből táplálkozom. E darabok esetében a célom a szövegi összefüggések kibontása, a zenei végtelenbe való átemelése. 7 Anthems című cselló-zongora darabom Esterházy Péter Hét hangya című novellájának zenei feldolgozása. De nem gondolom, hogy feltétlenül ismerni kellene az Esterházy-szöveget ahhoz, hogy befogadható legyen a mű.
Úgy fest, erős kötődésed van a keleti zenékhez. Mi az, amit a keleti zeneszemléletből átemeltél saját világodba a nyugati klasszikus zene mellé?
B. M.: 2012-ben, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus tagjaként jártam először Kínában. Nagyon meghatározó élmény volt: a kínai nagy fal alapvetően megváltoztatja az ember formáról alkotott elképzeléseit. Néhány évvel később sikeresen jelentkeztem egy zeneszerzői pályázatra, aminek keretében egy hónapot Kínában tölthettem. Körbejártuk az országot Pekingtől Tibetig. Sok barátságot kötöttem, és műveket is komponáltam. Később a Shanghai Zeneakadémia vendégelőadóként is meghívott, a Shanghai Filharmónia pedig két darabot is rendelt tőlem. Így bár valóban szoros kapcsolatom alakult ki Kínával – főleg a konfucionista és csan buddhista filozófiával –, európai ember vagyok, európai kulturáltsággal és reflexekkel. A keleti filozófiák mint „érdekes tárgyak” kapcsolódnak az ide vonatkozó darabjaimhoz. Ez sok esetben egy jól működő konfliktus: a keleti szemlélődés és célnélküliség termékenyítő módon hat a nyugati fejlődés és individualista törtetés ideájára. És viszont. Nemrég fejeztem be egy nagyszabású noh-monodrámát japán nyelven, amit a 17. századi buddhista szerzetes, Matsuo Basho útinaplói alapján írtam. A mű ősbemutatója idén május 14-én lesz Tokióban, élő közvetítéssel. Azt hiszem, ebben a műben is ennek a konfliktusnak, vagyis a szövegben rejlő keleti és a bennem rejlő nyugati világ ellentmondásainak jártam utána.
Egészen fiatal korod óta tanítasz is. Mit tanulsz a tanítás által?
B. M.: Az alapvető élményem a tanításban valóban a tanulás. A Monty Phyton Gyalog galopp című remek filmjében van az a jelenet, amikor a bölcs csak akkor engedi át Arthur királyt és kíséretét a hídon, ha megfelelően válaszolnak bizonyos kvízkérdésekre. Általában nem tudnak válaszolni, és ezért meg kell halniuk. De amikor Arthur király kapja a kérdést, hogy „mekkora egy töketlen fecske átlagos repülési sebessége?”, egyből visszakérdez: „az attól függ, európai vagy afrikai fecskéről van szó?” Mire a bölcs nem tud rá válaszolni, és így neki kell meghalnia. Ez a jelenet rendkívül találó. A tanítás olyan alapvető kérdések megválaszolására késztet, amire valóban csak akkor lehetek képes, ha a lehető legmélyebben értem az adott témát. Ezekben a hónapokban egyébként egy bécsi klasszikus formatani egyetemi példatáron dolgozom. Ennek a munkának az a legnagyobb tanulsága, hogy tisztázva az alapvető bécsi klasszikus formai jelenségeket, a saját zeneszerzői munkámban is tisztábban látok. Talán furcsán hangozhat, de egy ideje úgy érzem, a tanítástól jobb zeneszerzővé váltam.
Milyen zeneszerzői terveid vannak a következő időszakra?
B. M.: A távolabbi jövőben körvonalazódik egy opera, Tolsztojok munkacímmel, aminek Rajk Judit írja a librettóját. Közelebb fókuszálva, Varga Oszkárnak és az UMZE Kamaraegyüttesnek készül egy hegedűverseny, az európai bohóc archetípusok különböző zenei megjelenéseit célozva meg. A hetekben készültem el a Szalai Andrásnak és a Concerto Budapestnek dedikált Cimbalomversenyemmel. A tervek szerint mindkét versenymű bemutatója idén lesz, a BMC-ben. Mi más lehetne tehát a végszó, mint hogy hajrá BMC!
már saját nemzedékének legfiatalabbjait tanítja. Itthon és világversenyeken szerzett díjait felsorolni is képtelenség volna, művei rendre nemzetközi színpadokon szólalnak meg.
Egy helyütt azt nyilatkoztad, mindig érdekel a művek filozófiai mögöttese. Te magad is üzeneteket közölsz zenei álruhában?
B. M.: Ezt mondtam volna? Ha igen, félreérthetően fogalmaztam. Nem tartom szerencsésnek bármilyen verbalizálható üzenetről beszélni a zene absztrakt szintjén. Ha lehetne konkrét üzenetet közölni, akkor az szöveg lenne, nem zene. Ettől függetlenül valóban igaz, hogy nagyon sokszor irodalmi vagy filozófiai indíttatásúak a műveim. Ez pusztán abból fakad, hogy a napi rutinom része az olvasás, ezzel találkozom, ebből táplálkozom. E darabok esetében a célom a szövegi összefüggések kibontása, a zenei végtelenbe való átemelése. 7 Anthems című cselló-zongora darabom Esterházy Péter Hét hangya című novellájának zenei feldolgozása. De nem gondolom, hogy feltétlenül ismerni kellene az Esterházy-szöveget ahhoz, hogy befogadható legyen a mű.
Úgy fest, erős kötődésed van a keleti zenékhez. Mi az, amit a keleti zeneszemléletből átemeltél saját világodba a nyugati klasszikus zene mellé?
B. M.: 2012-ben, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus tagjaként jártam először Kínában. Nagyon meghatározó élmény volt: a kínai nagy fal alapvetően megváltoztatja az ember formáról alkotott elképzeléseit. Néhány évvel később sikeresen jelentkeztem egy zeneszerzői pályázatra, aminek keretében egy hónapot Kínában tölthettem. Körbejártuk az országot Pekingtől Tibetig. Sok barátságot kötöttem, és műveket is komponáltam. Később a Shanghai Zeneakadémia vendégelőadóként is meghívott, a Shanghai Filharmónia pedig két darabot is rendelt tőlem. Így bár valóban szoros kapcsolatom alakult ki Kínával – főleg a konfucionista és csan buddhista filozófiával –, európai ember vagyok, európai kulturáltsággal és reflexekkel. A keleti filozófiák mint „érdekes tárgyak” kapcsolódnak az ide vonatkozó darabjaimhoz. Ez sok esetben egy jól működő konfliktus: a keleti szemlélődés és célnélküliség termékenyítő módon hat a nyugati fejlődés és individualista törtetés ideájára. És viszont. Nemrég fejeztem be egy nagyszabású noh-monodrámát japán nyelven, amit a 17. századi buddhista szerzetes, Matsuo Basho útinaplói alapján írtam. A mű ősbemutatója idén május 14-én lesz Tokióban, élő közvetítéssel. Azt hiszem, ebben a műben is ennek a konfliktusnak, vagyis a szövegben rejlő keleti és a bennem rejlő nyugati világ ellentmondásainak jártam utána.
Egészen fiatal korod óta tanítasz is. Mit tanulsz a tanítás által?
B. M.: Az alapvető élményem a tanításban valóban a tanulás. A Monty Phyton Gyalog galopp című remek filmjében van az a jelenet, amikor a bölcs csak akkor engedi át Arthur királyt és kíséretét a hídon, ha megfelelően válaszolnak bizonyos kvízkérdésekre. Általában nem tudnak válaszolni, és ezért meg kell halniuk. De amikor Arthur király kapja a kérdést, hogy „mekkora egy töketlen fecske átlagos repülési sebessége?”, egyből visszakérdez: „az attól függ, európai vagy afrikai fecskéről van szó?” Mire a bölcs nem tud rá válaszolni, és így neki kell meghalnia. Ez a jelenet rendkívül találó. A tanítás olyan alapvető kérdések megválaszolására késztet, amire valóban csak akkor lehetek képes, ha a lehető legmélyebben értem az adott témát. Ezekben a hónapokban egyébként egy bécsi klasszikus formatani egyetemi példatáron dolgozom. Ennek a munkának az a legnagyobb tanulsága, hogy tisztázva az alapvető bécsi klasszikus formai jelenségeket, a saját zeneszerzői munkámban is tisztábban látok. Talán furcsán hangozhat, de egy ideje úgy érzem, a tanítástól jobb zeneszerzővé váltam.
Milyen zeneszerzői terveid vannak a következő időszakra?
B. M.: A távolabbi jövőben körvonalazódik egy opera, Tolsztojok munkacímmel, aminek Rajk Judit írja a librettóját. Közelebb fókuszálva, Varga Oszkárnak és az UMZE Kamaraegyüttesnek készül egy hegedűverseny, az európai bohóc archetípusok különböző zenei megjelenéseit célozva meg. A hetekben készültem el a Szalai Andrásnak és a Concerto Budapestnek dedikált Cimbalomversenyemmel. A tervek szerint mindkét versenymű bemutatója idén lesz, a BMC-ben. Mi más lehetne tehát a végszó, mint hogy hajrá BMC!