2021. október 11. / Nagy Klaudia
2021. szeptember 2. és október 10. között tekinthető meg a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Találkozások című tárlata a Pesti Vigadó Galériában az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) tiszteletére. A kiállító művészek között szerepel festő, grafikus, fotós, keramikus,
üvegművész, ötvös, szobrász és kárpitművész. Az alkotók az eucharisztika témakörét járják körbe elgondolkodtató, izgalmas alkotásokon keresztül. A kurátorral, Hauser Beáta Ferenczy Noémi-díjas, Érdemes és Kiváló Művésszel, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával, kárpitművésszel a nemrég megnyílt tárlatról beszélgettünk.
Mi ösztökélt, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére kiállítást szervezz a Vigadóban?
H. B.: 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának ülésén merült fel bennem az ötlet, hogy szervezzünk kiállítást a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Amint elkezdtem dolgozni rajta, rövid időn belül beütött a Covid-járvány, mindent leállítottak, a kongresszust elhalasztották. Közben a Római Magyar Akadémiáról felhívott Dr. Komlóssy Gyöngyi, hogy hallott a kiállításról, és szerette volna, ha Rómában is megvalósítjuk. Hosszú várakozás után idén május 28-án végre megnyílt a római kiállítás Ne féljetek! címmel, júniusban pedig eldőlt, hogy megrendezhetjük a Vigadóban is a tárlatot, ahol 41 művész állít ki. Természetesen az alkotók két különböző anyagot készítettek a római és a budapesti kiállításra ugyanebben a témában.
Hogyan választottad ki az alkotókat?
H. B.: Műközpontúan gondolkodtam, tehát olyan művészeket válogattam, akikről tudtam, hogy a vallás áll művészetük központjában, és olyanokat, akikről semmit nem tudtam, de ismertem, láttam a munkáikat, amelyek nagyon tetszettek. Hívtam Akadémia-tagokat és Akadémián kívüli tagokat is, fiatalokat, középkorúakat és időseket. Fontos szempont volt, hogy a képzőművészek, fotográfusok mellett az iparművészek is képviseltessék magukat, mivel ez a szakma jelentős változáson ment át. Megszűntek a textil- és üveggyárak, és az iparművészek közül sokan képzőművészekké váltak. Az üvegesek és a keramikusok nagy része szobrászkodik, a textilművészek közül sokan készítenek grafikát, vagy festenek.
A kiállítás két részből áll: az egyik a Vigadó alsó szintjén található, a másik a földszinten.
H. B.: A Vigadó földszintje nehéz tér, alaposan át kellett gondolnunk, mit kezdjünk az adottságaival. Ekkor találtam ki, hogy hozzunk létre egy utolsó vacsora installációt. Meghívtam 12 művészt, hogy készítsenek új műveket. Jézust az installáció közepén egy üvegkereszt jelképezi, a tér két-két oldalán Olasz Ferenc nyolc fotója helyezkedik el, amelyek útmenti Krisztusokat ábrázolnak. Az előtérben hét darab plakát található, amelyek az Eucharisztikus Kongresszusra készültek. Az alsó szinten általános kiállítás látható, ahol üvegművész, keramikus, ötvös, festő, grafikus, kárpitművész, valamint szobrász is szerepel.
Kiemelhetünk pár érdekes, izgalmas művet?
H. B.: Hegyvári Bernadett az alsó szint legérdekesebb és legmegdöbbentőbb kiállítási tárgyát hozta, egy háromszor kétméteres asztalt, amely a Gazdálkodj okosan! társasjáték alapja, és egyes részei üvegfelületűek, melyek alulról vannak megvilágítva. A rajta lévő üvegtárgyak pedig nem szerepelnek a játékban. A dinnye a termékenységre, a két csésze a barátságra utal, és van rajta nyitott könyv és gyertyatartó, mely látvány alapján akár a Bibliára is gondolhatnánk. Meghívtam Máder Indria kárpitművészt, akinek az „Ignosce domine” és „Sursum Corda” című, három méter hosszú, 50 centi magas kárpitjai tökéletesen passzolnak ide. Oláh Sándor ötvösművész „Eucharisztia” művében Krisztus egy fémkarikában lévő üvegbe van belemarva, a körülötte lévő területet tükörlap veszi körbe, ha odamegy a néző, megpillanthatja magát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy benne van az egész világ. Látható a két legfiatalabb szobrász, Ámmer Gergő „Bárány” és Paráda Zoltán „Feszület” című alkotása, Elekes Károly festőművész kétoldalas képet hozott „Imagyöngy” és „Kettős kereszt” címmel, Kulinyi István a „…és Kőben” című szoborral és az „Empor 2” című festménnyel szerepel. Hosszasan sorolhatnám még a neveket, mindenki kiváló alkotásokkal érkezett. A kiállítás létrehozatalában Tóth László grafikus és a munkatársai segítettek, fantasztikus munkát végeztek.
A 21. század művészetében a vallásábrázolások háttérbe szorultak. Mennyire nehéz a jelenkor alkotóművészeinek az eucharisztikus témakör ábrázolása?
H. B.: Azoknak, akik a vallásosak és így alkotnak, nyilvánvalóan nem okozott akkora problémát, mint azoknak, akik nem. Érdekelt, hogy mennyire kap szerepet az alkotók életében, művészetében a vallás. A vallásábrázolás több évszázados múltra tekint vissza, és valóban nem mindegy, hogy a 21. században hogyan ábrázoljuk ezt a témát. Az elmúlt két és fél év alatt nagyon jó beszélgetéseket folytattunk erről. Mindig Gaál József jut eszembe, aki őszintén elmondta, hogy először megijedt, pedig rá ez igazán nem jellemző, mert összetett, bonyolult és nehéz ez a téma. A vallás sok embernek ad barátokat, segítséget, de sok ember nem tud elemelkedni a hétköznapi valóságtól. Pedig a lélek felé is kellene fordulni, és a vallás ebben sokat segít. Rettenetesen fontos történelmi időszakban élünk. Talán nem véletlen, hogy itt és most Magyarországon tartják a kongresszust, mert ez egy lehetőség az országunknak, hogy megmutassa magát. Hogy kicsit elfelejtsük ezt a sok szörnyűséget, ami zajlik épp a világban, és végiggondoljuk, mi a fontos az életünkben. A műveken keresztül kell kérdéseket feltenni, hogy hogyan őrizzük meg a normalitást, a békességet, az egymás felé fordulást és a szeretetet. Számomra ez a rendezés is egyfajta áldozathozatal: annyi idő, energia van benne, annyira fontos üggyé nőtte ki magát, hogy nagyon szerettem volna valami új, mindenki számára gondolatébresztő kiállítást létrehozni. Reméljük, jó hatást fogunk gyakorolni egymásra és az emberekre.
üvegművész, ötvös, szobrász és kárpitművész. Az alkotók az eucharisztika témakörét járják körbe elgondolkodtató, izgalmas alkotásokon keresztül. A kurátorral, Hauser Beáta Ferenczy Noémi-díjas, Érdemes és Kiváló Művésszel, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával, kárpitművésszel a nemrég megnyílt tárlatról beszélgettünk.
Mi ösztökélt, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére kiállítást szervezz a Vigadóban?
H. B.: 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának ülésén merült fel bennem az ötlet, hogy szervezzünk kiállítást a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Amint elkezdtem dolgozni rajta, rövid időn belül beütött a Covid-járvány, mindent leállítottak, a kongresszust elhalasztották. Közben a Római Magyar Akadémiáról felhívott Dr. Komlóssy Gyöngyi, hogy hallott a kiállításról, és szerette volna, ha Rómában is megvalósítjuk. Hosszú várakozás után idén május 28-án végre megnyílt a római kiállítás Ne féljetek! címmel, júniusban pedig eldőlt, hogy megrendezhetjük a Vigadóban is a tárlatot, ahol 41 művész állít ki. Természetesen az alkotók két különböző anyagot készítettek a római és a budapesti kiállításra ugyanebben a témában.
Hogyan választottad ki az alkotókat?
H. B.: Műközpontúan gondolkodtam, tehát olyan művészeket válogattam, akikről tudtam, hogy a vallás áll művészetük központjában, és olyanokat, akikről semmit nem tudtam, de ismertem, láttam a munkáikat, amelyek nagyon tetszettek. Hívtam Akadémia-tagokat és Akadémián kívüli tagokat is, fiatalokat, középkorúakat és időseket. Fontos szempont volt, hogy a képzőművészek, fotográfusok mellett az iparművészek is képviseltessék magukat, mivel ez a szakma jelentős változáson ment át. Megszűntek a textil- és üveggyárak, és az iparművészek közül sokan képzőművészekké váltak. Az üvegesek és a keramikusok nagy része szobrászkodik, a textilművészek közül sokan készítenek grafikát, vagy festenek.
A kiállítás két részből áll: az egyik a Vigadó alsó szintjén található, a másik a földszinten.
H. B.: A Vigadó földszintje nehéz tér, alaposan át kellett gondolnunk, mit kezdjünk az adottságaival. Ekkor találtam ki, hogy hozzunk létre egy utolsó vacsora installációt. Meghívtam 12 művészt, hogy készítsenek új műveket. Jézust az installáció közepén egy üvegkereszt jelképezi, a tér két-két oldalán Olasz Ferenc nyolc fotója helyezkedik el, amelyek útmenti Krisztusokat ábrázolnak. Az előtérben hét darab plakát található, amelyek az Eucharisztikus Kongresszusra készültek. Az alsó szinten általános kiállítás látható, ahol üvegművész, keramikus, ötvös, festő, grafikus, kárpitművész, valamint szobrász is szerepel.
Kiemelhetünk pár érdekes, izgalmas művet?
H. B.: Hegyvári Bernadett az alsó szint legérdekesebb és legmegdöbbentőbb kiállítási tárgyát hozta, egy háromszor kétméteres asztalt, amely a Gazdálkodj okosan! társasjáték alapja, és egyes részei üvegfelületűek, melyek alulról vannak megvilágítva. A rajta lévő üvegtárgyak pedig nem szerepelnek a játékban. A dinnye a termékenységre, a két csésze a barátságra utal, és van rajta nyitott könyv és gyertyatartó, mely látvány alapján akár a Bibliára is gondolhatnánk. Meghívtam Máder Indria kárpitművészt, akinek az „Ignosce domine” és „Sursum Corda” című, három méter hosszú, 50 centi magas kárpitjai tökéletesen passzolnak ide. Oláh Sándor ötvösművész „Eucharisztia” művében Krisztus egy fémkarikában lévő üvegbe van belemarva, a körülötte lévő területet tükörlap veszi körbe, ha odamegy a néző, megpillanthatja magát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy benne van az egész világ. Látható a két legfiatalabb szobrász, Ámmer Gergő „Bárány” és Paráda Zoltán „Feszület” című alkotása, Elekes Károly festőművész kétoldalas képet hozott „Imagyöngy” és „Kettős kereszt” címmel, Kulinyi István a „…és Kőben” című szoborral és az „Empor 2” című festménnyel szerepel. Hosszasan sorolhatnám még a neveket, mindenki kiváló alkotásokkal érkezett. A kiállítás létrehozatalában Tóth László grafikus és a munkatársai segítettek, fantasztikus munkát végeztek.
A 21. század művészetében a vallásábrázolások háttérbe szorultak. Mennyire nehéz a jelenkor alkotóművészeinek az eucharisztikus témakör ábrázolása?
H. B.: Azoknak, akik a vallásosak és így alkotnak, nyilvánvalóan nem okozott akkora problémát, mint azoknak, akik nem. Érdekelt, hogy mennyire kap szerepet az alkotók életében, művészetében a vallás. A vallásábrázolás több évszázados múltra tekint vissza, és valóban nem mindegy, hogy a 21. században hogyan ábrázoljuk ezt a témát. Az elmúlt két és fél év alatt nagyon jó beszélgetéseket folytattunk erről. Mindig Gaál József jut eszembe, aki őszintén elmondta, hogy először megijedt, pedig rá ez igazán nem jellemző, mert összetett, bonyolult és nehéz ez a téma. A vallás sok embernek ad barátokat, segítséget, de sok ember nem tud elemelkedni a hétköznapi valóságtól. Pedig a lélek felé is kellene fordulni, és a vallás ebben sokat segít. Rettenetesen fontos történelmi időszakban élünk. Talán nem véletlen, hogy itt és most Magyarországon tartják a kongresszust, mert ez egy lehetőség az országunknak, hogy megmutassa magát. Hogy kicsit elfelejtsük ezt a sok szörnyűséget, ami zajlik épp a világban, és végiggondoljuk, mi a fontos az életünkben. A műveken keresztül kell kérdéseket feltenni, hogy hogyan őrizzük meg a normalitást, a békességet, az egymás felé fordulást és a szeretetet. Számomra ez a rendezés is egyfajta áldozathozatal: annyi idő, energia van benne, annyira fontos üggyé nőtte ki magát, hogy nagyon szerettem volna valami új, mindenki számára gondolatébresztő kiállítást létrehozni. Reméljük, jó hatást fogunk gyakorolni egymásra és az emberekre.