2021. október 11. / Pavlovics Ágota
Köveskál a Káli-medence egyik gyöngyszeme. A környék nem fogy ki a csodás meglepetésekből, ilyen volt például a tavaly augusztusban a település főutcáján megnyílt Magazin is, ahol kortárs festmények, grafikák, kisplasztikák társaságában múlathatjuk az időt, és ha valamelyik alkotásba
beleszeretünk, meg is vásárolhatjuk. A több mint 200 mű az egykori tehénistálló avatott kezek által felújított épületében látható, a szépséges fagerendák tartotta tető alatt pedig többnyire pompás kávéillat gomolyog. A hely tulajdonosával, az ismert üzletasszony, festőművész, a meghátrálást csak hírből ismerő Koller Katalinnal beszélgettünk.
A Magazin épülete lenyűgöző, a káprázatos erezetű fából készült dupla gerendasor, a képekkel teli hófehér falak a klasszikus népi építészetet és az ipari dizájn megoldásait tökéletesen ötvözik. Hogy született az ötlet?
K. K.: A galériát tavaly nyitottuk meg, de a története jóval korábban kezdődött. Festőiskolát szerveztem Köveskálon, az volt a Káli Art Inn, ami később szállodai szolgáltatásokkal egészült ki. Néhány év múlva eladtam, de hamar rájöttem, hogy szeretnék létrehozni valamit újra Köveskálon, és azt is tudtam, hogy csakis kulturális helyszín lehet, mert vendéglátóhely sok van már. Ránéztem otthon a falaimra, amik tele voltak képekkel, és azt gondoltam, szívesen vennék új képeket, de nincs hely, csinálok egy galériát. Így született meg a Magazin. A galéria ötletével megmentettük az egykori tehénistállót, aminek rekonstruáltuk az eredeti szerkezetét, és újjáépítettük. A korhadt gerendákat kicseréltük, a padló betonborítást kapott. Amikor belevágtunk, még nem tudhattuk, hogy olyan varázslatos hangulata lesz a helynek, ami itt tartja az embereket. Szeretnek itt bámészkodni, beszélgetni, kávézni, borozni.
Hogy esett a választás a Magazin névre?
K. K.: Azt gondoltam a galéria név leszűkíti mindazt, amivel foglalkozni szeretnék, a magazin ezzel szemben üzletet jelent, ahol sok mindent lehet vásárolni. Nemcsak képeink vannak, hanem grafikák, kerámiák, afrikai iparművészeti textilek és ülőpárnák is. Szerelmes vagyok a híres Tófej kerámiákba, szép gyűjteményem van belőlük, és annak ellenére, hogy sokaknak van otthon egy Tófej vázájuk, amikor meglátják a gyűjteményt, azt mondják: milyen gyönyörű, és hazavisznek egyet közülük. Folyton gondolkodom a kínálat bővítésén, hamarosan Hollandiából fognak érkezni zománctálak és kaspók.
Milyen szempontok szerint válogattad ki a falakon látható képeket?
K. K.: A galériát egyik kedvenc festőm, Börzsönyi Kollarits Ferenc (1901-1963), képeivel akartam megnyitni, akinek az egész életműve súlyos hangulatváltozásokról, depresszióról árulkodik. Aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, legyen színes a választék a betérők számára. A válogatásom szubjektív és internacionális, örömömre az idő igazolta, hogy van rá fogadókészség. Mára az orosz Alekszandr Golovin élénk csendéleteitől és drámai portréitól Somogyi Réka, Reich Károly művein keresztül egy kínai művészig tart a skála.
Festőként is ismert vagy, a saját alkotásaid hol kaptak helyet?
K. K.: A saját képeimet egy sarokban helyeztem el, de szerencsére rájuk találtak a vendégek. Ami pedig az árainkat illeti, nem vagyunk drágák, inkább alá, mint fölé megyünk az áraknak.
A Magazint finom kávéillat lengi be, és hangsúlyos helyen sorakoznak a borospalackok is. Milyen kávét kínálsz? Hogy lett saját borod?
K. K.: Bécsi kávét adunk, ami nagyon finom, de az sem mellékes, hogy megvettem a kávéfőzők Rolls-Royce-át hozzá. Ami pedig a boraimat illeti, a Káli Art Inn eladása után néhány évvel vettem egy hektár szőlőt a Tagyon-hegyen. Elkezdtem Zweigeltet telepíteni, és azt hiszem, hogy mára a Káli-medence egyik legjobb vörösborát mi csináljuk, de van fehérborunk és rozénk is.
Milyennek ígérkezik az idei termés?
K. K.: Jó a termés, a szemek kicsik ugyan, de a cukortartalom egész biztosan rendben lesz.
Ősztől megváltozik a Balaton-felvidék élete is, hát a galériáé?
K. K.: Nem vagyok egy feladós fajta, nem hátrálok meg a nehézségektől. Tavaly az augusztusi nyitást követően már decemberben be kellett zárnunk. Én nem ebből élek, Bécsben van több divatüzletem, az a célom, hogy a galéria legalább a költségeimet hozza be. Pénteken, szombaton és vasárnap vagyunk nyitva, és úgy látom, hogy van igény az őszi és téli nyitvatartásra is. Esti programokat is szervezünk, októberben Lukáts Andor lesz a vendégünk, önálló estjén a kaposvári évekről, az első szerelemről és sok minden másról fog mesélni. Jazzestjeink házigazdája Kövér Kristóf jazzgitáros, aki beszél majd arról, hogy hogyan hallgassunk jazzt, ad szólókoncerteket, máskor pedig vendégmuzsikusokkal játszik. Novemberben koszorúkészítő workshopot tervezünk, hogy időben elkészüljenek az adventi koszorúk. A helyiség fűthető, az egész éves nyitvatartás a tervem, és az, hogy a hely legyen egy idő után önjáró. Van egy kiváló munkatársam, aki máris remekül végzi a dolgát.
A Magazin tehát megy a maga útján, te pedig nyilván máris valami új projekten töröd a fejedet.
K. K.: Szeretnék visszatérni a festéshez, ez a legközelebbi tervem. Ami pedig a kulturális projekteket illeti, azt látom, hogy a példám ragadós. A szomszédunkban létesült egy új kulturális helyszín, a Káli Art-Park, a hely most még csak egy kert, de minden évben egy szoborral gyarapszik, és néhány év múlva valódi szoborparkká válik majd. Helyi vállalkozók segítségével megszületett Köveskál központi buszmegállójának zárt váróterme, ahol nemcsak székek várják a látogatókat, hanem szabadon olvasható könyvek és egy zongora is. A zongorát Juhos Tamás zongorakereskedő ajánlotta fel, amin azóta a helyi kézbesítő is megtanult játszani, a könyveket pedig lelkesen cserélgetik a helybeliek. Jó talajra szóródott a mag.
beleszeretünk, meg is vásárolhatjuk. A több mint 200 mű az egykori tehénistálló avatott kezek által felújított épületében látható, a szépséges fagerendák tartotta tető alatt pedig többnyire pompás kávéillat gomolyog. A hely tulajdonosával, az ismert üzletasszony, festőművész, a meghátrálást csak hírből ismerő Koller Katalinnal beszélgettünk.
A Magazin épülete lenyűgöző, a káprázatos erezetű fából készült dupla gerendasor, a képekkel teli hófehér falak a klasszikus népi építészetet és az ipari dizájn megoldásait tökéletesen ötvözik. Hogy született az ötlet?
K. K.: A galériát tavaly nyitottuk meg, de a története jóval korábban kezdődött. Festőiskolát szerveztem Köveskálon, az volt a Káli Art Inn, ami később szállodai szolgáltatásokkal egészült ki. Néhány év múlva eladtam, de hamar rájöttem, hogy szeretnék létrehozni valamit újra Köveskálon, és azt is tudtam, hogy csakis kulturális helyszín lehet, mert vendéglátóhely sok van már. Ránéztem otthon a falaimra, amik tele voltak képekkel, és azt gondoltam, szívesen vennék új képeket, de nincs hely, csinálok egy galériát. Így született meg a Magazin. A galéria ötletével megmentettük az egykori tehénistállót, aminek rekonstruáltuk az eredeti szerkezetét, és újjáépítettük. A korhadt gerendákat kicseréltük, a padló betonborítást kapott. Amikor belevágtunk, még nem tudhattuk, hogy olyan varázslatos hangulata lesz a helynek, ami itt tartja az embereket. Szeretnek itt bámészkodni, beszélgetni, kávézni, borozni.
Hogy esett a választás a Magazin névre?
K. K.: Azt gondoltam a galéria név leszűkíti mindazt, amivel foglalkozni szeretnék, a magazin ezzel szemben üzletet jelent, ahol sok mindent lehet vásárolni. Nemcsak képeink vannak, hanem grafikák, kerámiák, afrikai iparművészeti textilek és ülőpárnák is. Szerelmes vagyok a híres Tófej kerámiákba, szép gyűjteményem van belőlük, és annak ellenére, hogy sokaknak van otthon egy Tófej vázájuk, amikor meglátják a gyűjteményt, azt mondják: milyen gyönyörű, és hazavisznek egyet közülük. Folyton gondolkodom a kínálat bővítésén, hamarosan Hollandiából fognak érkezni zománctálak és kaspók.
Milyen szempontok szerint válogattad ki a falakon látható képeket?
K. K.: A galériát egyik kedvenc festőm, Börzsönyi Kollarits Ferenc (1901-1963), képeivel akartam megnyitni, akinek az egész életműve súlyos hangulatváltozásokról, depresszióról árulkodik. Aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, legyen színes a választék a betérők számára. A válogatásom szubjektív és internacionális, örömömre az idő igazolta, hogy van rá fogadókészség. Mára az orosz Alekszandr Golovin élénk csendéleteitől és drámai portréitól Somogyi Réka, Reich Károly művein keresztül egy kínai művészig tart a skála.
Festőként is ismert vagy, a saját alkotásaid hol kaptak helyet?
K. K.: A saját képeimet egy sarokban helyeztem el, de szerencsére rájuk találtak a vendégek. Ami pedig az árainkat illeti, nem vagyunk drágák, inkább alá, mint fölé megyünk az áraknak.
A Magazint finom kávéillat lengi be, és hangsúlyos helyen sorakoznak a borospalackok is. Milyen kávét kínálsz? Hogy lett saját borod?
K. K.: Bécsi kávét adunk, ami nagyon finom, de az sem mellékes, hogy megvettem a kávéfőzők Rolls-Royce-át hozzá. Ami pedig a boraimat illeti, a Káli Art Inn eladása után néhány évvel vettem egy hektár szőlőt a Tagyon-hegyen. Elkezdtem Zweigeltet telepíteni, és azt hiszem, hogy mára a Káli-medence egyik legjobb vörösborát mi csináljuk, de van fehérborunk és rozénk is.
Milyennek ígérkezik az idei termés?
K. K.: Jó a termés, a szemek kicsik ugyan, de a cukortartalom egész biztosan rendben lesz.
Ősztől megváltozik a Balaton-felvidék élete is, hát a galériáé?
K. K.: Nem vagyok egy feladós fajta, nem hátrálok meg a nehézségektől. Tavaly az augusztusi nyitást követően már decemberben be kellett zárnunk. Én nem ebből élek, Bécsben van több divatüzletem, az a célom, hogy a galéria legalább a költségeimet hozza be. Pénteken, szombaton és vasárnap vagyunk nyitva, és úgy látom, hogy van igény az őszi és téli nyitvatartásra is. Esti programokat is szervezünk, októberben Lukáts Andor lesz a vendégünk, önálló estjén a kaposvári évekről, az első szerelemről és sok minden másról fog mesélni. Jazzestjeink házigazdája Kövér Kristóf jazzgitáros, aki beszél majd arról, hogy hogyan hallgassunk jazzt, ad szólókoncerteket, máskor pedig vendégmuzsikusokkal játszik. Novemberben koszorúkészítő workshopot tervezünk, hogy időben elkészüljenek az adventi koszorúk. A helyiség fűthető, az egész éves nyitvatartás a tervem, és az, hogy a hely legyen egy idő után önjáró. Van egy kiváló munkatársam, aki máris remekül végzi a dolgát.
A Magazin tehát megy a maga útján, te pedig nyilván máris valami új projekten töröd a fejedet.
K. K.: Szeretnék visszatérni a festéshez, ez a legközelebbi tervem. Ami pedig a kulturális projekteket illeti, azt látom, hogy a példám ragadós. A szomszédunkban létesült egy új kulturális helyszín, a Káli Art-Park, a hely most még csak egy kert, de minden évben egy szoborral gyarapszik, és néhány év múlva valódi szoborparkká válik majd. Helyi vállalkozók segítségével megszületett Köveskál központi buszmegállójának zárt váróterme, ahol nemcsak székek várják a látogatókat, hanem szabadon olvasható könyvek és egy zongora is. A zongorát Juhos Tamás zongorakereskedő ajánlotta fel, amin azóta a helyi kézbesítő is megtanult játszani, a könyveket pedig lelkesen cserélgetik a helybeliek. Jó talajra szóródott a mag.