2021. november 06. / Nagy Klaudia
1995-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán Székely Gábor osztályában. 2002-2010 között a Pécsi Nemzeti Színház, majd 2012-2021 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház prózai tagozatának vezetője. Osztályvezető tanár a Pesti Magyar Színiaka-
démián, 2021-től pedig a József Attila Színház művészeti vezetője. Az idei évadban két rendezése is látható a teátrumban: a Szibéria csárdást október 9-én mutatták be, majd október 29-én következik a Furcsa pár női változata. Hargitai Iván rendezővel legújabb előadásairól beszélgettünk, valamint arról, művészeti vezetőként milyen elképzelései vannak a színház új profiljáról.
Hogyan lett a József Attila Színház művészeti vezetője?
H. I.: Nemcsák Károly hívott pár évvel ezelőtt, hogy rendezzem meg a Sörgyári capricciót, utána következett a Légy jó mindhalálig, A pápanő, a Furcsa pár és A király beszéde. Ezeken a munkákon keresztül megismerhetett engem, én pedig a színházat és a színészeket, kialakult egy jó bizalmi viszony, ami alapján létrejött ez a hosszabb távú kapcsolat.
Mik lesznek a feladatai?
H. I.: Az igazgató munkája rendkívül szerteágazó, a takarítás megszervezésétől a társulattal kapcsolatos feladatokon át a gazdasági helyzet megfelelő kezeléséig terjed. Emellett foglalkoznia kell a színház művészeti programjával, és ebben a művészeti vezető komoly segítség számára, egy beszélgetőtárs, erős tanácsadó, akinek bízik az ízlésében, és aki részt vesz a színház profiljának kialakításában.
Miben fog változni a színház arculata?
H I.: Nemcsák Károllyal egy nívós, kulturált, polgári szórakoztató és drámai színház létrehozására törekszünk, ahol a dráma mellett a zenés és a könnyű műfaj progresszív, 21. századi esztétikai és gondolati igényességgel jelenik meg. Ez nem par excellence művészszínház, nem az a dolga, hogy a kortárs kísérletező drámákat vagy nehéz műfajú anyagokat mutasson be. A célunk, hogy a szórakoztató színház akár prózában, akár a zenés műfajban érdekes esztétikával és bonyolultabb gondolattal is rendelkezzen, a néző különleges, egyedülálló élményt kapjon. Például a már bemutatott Amadeus, a Funtek Frigyes-féle Eldorádó vagy Szente Vajk rendezésében a Valami bűzlik olyan típusú előadások, amelyek egy igényes polgári színház felé viszik a József Attila Színházat.
Tasnádi István darabja, a Szibériai csárdás szépen illeszkedik ebbe a koncepcióba. Számos Tasnádi-darabot rendezett pályafutása során, mitől különleges szerző az ön számára?
H. I.: Tasnádi Istvánnak nagyon erős színházi érzéke van, remek szituációkat talál ki. Szeretek történeteket elmesélni, és ezeket szituatív helyzetbe hozni, megmutatni az emberek sokrétűségét, a világ polifon jellegét. Tasnádi István jó írói vénával rendelkezik a drámai szituációk megteremtéséhez, és annak is teret ad, hogy a színész és a rendező egyfajta kreatív munkával még tovább tudja gondolni az ő erős, izgalmas ötletét.
A darab egy orosz hadifogolytáborban játszódik, ahol a táborparancsnok ígéretet tesz a magyar katonáknak: ha az általuk bemutatott Csárdáskirálynő elnyeri a tetszését, hazatérhetnek. A túlélésért, az életükért kell játszaniuk.
H. I.: Van ebben valami groteszk és vicces, hogy egy ilyen komédiát kell előadniuk, miközben Szibériában a tífusszal és a hideggel küszködnek, nem tudják, egyáltalán hazajutnak-e Magyarországra. Kálmán Imre zenéjében hallatlan dinamika, életszeretet, életigenlés van, azért szeretik próbálni, mert segít túlélni a napokat. Közös erővel létrehoznak valamit, nem süppednek bele a nihilbe, ami hosszabb távon káros és tönkreteszi az életüket. Az amatőr színjátszó katonák beleszeretnek ebbe a műfajba, mert a színház segítségével a szibériai hadifogságban is megtalálják az élet örömeit.
A parádés szereplőgárda egyedülálló módon szólaltatja meg Kálmán Imre operettjét.
H. I.: A József Attila Színház tagjain kívül szerepel benne pár olyan színészbarátom, akik nem tagjai a színháznak, de már dolgoztak a József Attila Színházban, vagy valamilyen módon kötődnek hozzá. Virtuóz játék lesz, mert remek színészekről van szó, akik fantasztikusan énekelnek és zenélnek. Egészen elképesztő, amit ez a tíz magyar színész produkál együtt, nemcsak fuvolán, hegedűn, trombitán játszanak, hanem kályhacsövön, kolompon, üvegen, minden létező hangot kiadó eszközzel hozzák létre a Csárdáskirálynőt, ami egy csodálatos cirkuszi mutatvány.
A Furcsa pár férfi változatát többször játsszák a színházak, mint a női változatot. Mit gondol, mi lehet az oka?
H. I.: A Furcsa párból készült egy ikonikus film, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a verzió sokkal ismertebb a nézők számára, ezért többször is tűzik műsorra. A női változatot akkor szokták elővenni, ha van két olyan színésznő a társulatban, akikhez illik a két szerep, és sikerre tudják vinni a történetet. Fehér Anna és Pikali Gerda mindketten erős formátumú színésznők, akik hitelesen el tudják játszani, és a megírt darabhoz is sokat hozzá tudnak adni.
Az előadást még a járványhelyzet alatt kezdték el próbálni, végül a premiert az idei évadban, október 29-én tartják. Fognak még csiszolni rajta?
H. I.: Biztosan fogjuk még alakítani egy kicsit, de az előadás tulajdonképpen készen van. Pécsváradon már bemutattuk szeptember elején, a budapesti közönséggel csak október végén fog találkozni. Kíváncsian várom, a nézők hogyan fogadják majd.
démián, 2021-től pedig a József Attila Színház művészeti vezetője. Az idei évadban két rendezése is látható a teátrumban: a Szibéria csárdást október 9-én mutatták be, majd október 29-én következik a Furcsa pár női változata. Hargitai Iván rendezővel legújabb előadásairól beszélgettünk, valamint arról, művészeti vezetőként milyen elképzelései vannak a színház új profiljáról.
Hogyan lett a József Attila Színház művészeti vezetője?
H. I.: Nemcsák Károly hívott pár évvel ezelőtt, hogy rendezzem meg a Sörgyári capricciót, utána következett a Légy jó mindhalálig, A pápanő, a Furcsa pár és A király beszéde. Ezeken a munkákon keresztül megismerhetett engem, én pedig a színházat és a színészeket, kialakult egy jó bizalmi viszony, ami alapján létrejött ez a hosszabb távú kapcsolat.
Mik lesznek a feladatai?
H. I.: Az igazgató munkája rendkívül szerteágazó, a takarítás megszervezésétől a társulattal kapcsolatos feladatokon át a gazdasági helyzet megfelelő kezeléséig terjed. Emellett foglalkoznia kell a színház művészeti programjával, és ebben a művészeti vezető komoly segítség számára, egy beszélgetőtárs, erős tanácsadó, akinek bízik az ízlésében, és aki részt vesz a színház profiljának kialakításában.
Miben fog változni a színház arculata?
H I.: Nemcsák Károllyal egy nívós, kulturált, polgári szórakoztató és drámai színház létrehozására törekszünk, ahol a dráma mellett a zenés és a könnyű műfaj progresszív, 21. századi esztétikai és gondolati igényességgel jelenik meg. Ez nem par excellence művészszínház, nem az a dolga, hogy a kortárs kísérletező drámákat vagy nehéz műfajú anyagokat mutasson be. A célunk, hogy a szórakoztató színház akár prózában, akár a zenés műfajban érdekes esztétikával és bonyolultabb gondolattal is rendelkezzen, a néző különleges, egyedülálló élményt kapjon. Például a már bemutatott Amadeus, a Funtek Frigyes-féle Eldorádó vagy Szente Vajk rendezésében a Valami bűzlik olyan típusú előadások, amelyek egy igényes polgári színház felé viszik a József Attila Színházat.
Tasnádi István darabja, a Szibériai csárdás szépen illeszkedik ebbe a koncepcióba. Számos Tasnádi-darabot rendezett pályafutása során, mitől különleges szerző az ön számára?
H. I.: Tasnádi Istvánnak nagyon erős színházi érzéke van, remek szituációkat talál ki. Szeretek történeteket elmesélni, és ezeket szituatív helyzetbe hozni, megmutatni az emberek sokrétűségét, a világ polifon jellegét. Tasnádi István jó írói vénával rendelkezik a drámai szituációk megteremtéséhez, és annak is teret ad, hogy a színész és a rendező egyfajta kreatív munkával még tovább tudja gondolni az ő erős, izgalmas ötletét.
A darab egy orosz hadifogolytáborban játszódik, ahol a táborparancsnok ígéretet tesz a magyar katonáknak: ha az általuk bemutatott Csárdáskirálynő elnyeri a tetszését, hazatérhetnek. A túlélésért, az életükért kell játszaniuk.
H. I.: Van ebben valami groteszk és vicces, hogy egy ilyen komédiát kell előadniuk, miközben Szibériában a tífusszal és a hideggel küszködnek, nem tudják, egyáltalán hazajutnak-e Magyarországra. Kálmán Imre zenéjében hallatlan dinamika, életszeretet, életigenlés van, azért szeretik próbálni, mert segít túlélni a napokat. Közös erővel létrehoznak valamit, nem süppednek bele a nihilbe, ami hosszabb távon káros és tönkreteszi az életüket. Az amatőr színjátszó katonák beleszeretnek ebbe a műfajba, mert a színház segítségével a szibériai hadifogságban is megtalálják az élet örömeit.
A parádés szereplőgárda egyedülálló módon szólaltatja meg Kálmán Imre operettjét.
H. I.: A József Attila Színház tagjain kívül szerepel benne pár olyan színészbarátom, akik nem tagjai a színháznak, de már dolgoztak a József Attila Színházban, vagy valamilyen módon kötődnek hozzá. Virtuóz játék lesz, mert remek színészekről van szó, akik fantasztikusan énekelnek és zenélnek. Egészen elképesztő, amit ez a tíz magyar színész produkál együtt, nemcsak fuvolán, hegedűn, trombitán játszanak, hanem kályhacsövön, kolompon, üvegen, minden létező hangot kiadó eszközzel hozzák létre a Csárdáskirálynőt, ami egy csodálatos cirkuszi mutatvány.
A Furcsa pár férfi változatát többször játsszák a színházak, mint a női változatot. Mit gondol, mi lehet az oka?
H. I.: A Furcsa párból készült egy ikonikus film, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a verzió sokkal ismertebb a nézők számára, ezért többször is tűzik műsorra. A női változatot akkor szokták elővenni, ha van két olyan színésznő a társulatban, akikhez illik a két szerep, és sikerre tudják vinni a történetet. Fehér Anna és Pikali Gerda mindketten erős formátumú színésznők, akik hitelesen el tudják játszani, és a megírt darabhoz is sokat hozzá tudnak adni.
Az előadást még a járványhelyzet alatt kezdték el próbálni, végül a premiert az idei évadban, október 29-én tartják. Fognak még csiszolni rajta?
H. I.: Biztosan fogjuk még alakítani egy kicsit, de az előadás tulajdonképpen készen van. Pécsváradon már bemutattuk szeptember elején, a budapesti közönséggel csak október végén fog találkozni. Kíváncsian várom, a nézők hogyan fogadják majd.