2022. február 01. / Pavlovics Ágota
2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán, Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. 2013-2016 között a Pécsi Nemzeti Színház, 2016-tól a tatabányai Jászai Mari Színház tagja. Anyaszínházában számos előadásban nyújtott kiemelkedő alakítást, a
teljesség igénye nélkül: A mi osztályunk, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban, Valahol Európában, Közellenség. 2022. január elején mutatták be Gogol A revizor című komédiáját, Fehér Balázs Benő rendezésében. A világirodalom legismertebb komédiái között számon tartott darab egyik főszereplője Hlesztakov, akinek szerepében a minden porcikájában színész Mikola Gergő áll színpadra, akivel nem csak az egyedi, friss felfogásban színpadra állított darabról beszélgettünk.
Dosztojevszkijtől származik a híres mondás, hogy az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének ujjából bújt ki. Az orosz irodalom, azon belül Gogol művei mit jelentenek az Ön számára?
M. G.: Engem elbűvöl a 19. századi orosz irodalom, a romantika éppúgy, mint a realizmus. Nagy rajongója vagyok az emberábrázolásnak, ami ezekben a művekben megjelenik. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen alaposan belekóstoltunk az orosz irodalomba, kipróbálhattuk magunkat a legnagyobb művekben, Zsótér Sándorral megcsináltuk A félkegyelműt, és volt Csehov-vizsgánk is, mindegyik meghatározó élmény volt számomra.
A revizor többféle értelmezésre is ad lehetőséget, az Ön olvasatában hova sorolható?
M. G.: Ami elsőre eszembe jut, hogy mostani riasztó világunkban nehéz lenne jobb darabot elővenni, a műfaja komédia, és tényleg, addig nincs baj, ameddig keserédesen el tudjuk mondani, amit szeretnénk. Gogol nagyszerűen körbejár minden emberi sorsot, a zsigerekig megy, és tükröt tart elénk.
Hogyan jellemezné az Ön által játszott Hlesztakov karakterét?
M. G.: Hlesztakov jó körülmények között él, szórakozik, kártyázik, azt a pénzt, amit az apja a taníttatására szánt, elveri, bohém figura. Fővárosiként úgy érzi, státuszánál fogva járnak neki olyan dolgok, amelyekért mások megdolgoznak. Születési kiváltságai már az első monológban elhangzanak. Csélcsap fiatalember, aki két pofára zabálja az életet.
Fehér Balázs Benővel, a darab rendezőjével, a Színház- és Filmművészeti Egyetemről ismerik egymást, úgy tudom, mindkettejük számára fontos volt ez a közös munka, hogy zajlott?
M. G.: Összebarátkoztunk az egyetemen, Benőre a legpontosabb szó a felkészültség, már az olvasópróbára kész koncepcióval érkezett, ő és az alkotótársai látták maguk előtt az egész előadást. Nagyon jó ilyen rendezővel dolgozni, de sajnos manapság nem ez az általános gyakorlat. A próbák közben a színész még nem látja a teljes képet maga előtt úgy, ahogy a rendező, Benő viszont nagyon jó színész, és előjátssza, amit nem látunk, a felmerülő kérdéseinkre mindig pontos választ ad, ugyanakkor szabadságot is ad a színészeknek, kreatív munka vele dolgozni. Olvasmányélményem alapján egészen más képet őriztem Hlesztakovról, mint amit Benő kért tőlem, eleinte idegen is volt, meglehetősen szélsőségesnek éreztem. Pontosabban fogalmazva, bátor megközelítést kért tőlem a rendező, egy elrajzolt figurát képzelt el, ami váratlanul ért. Amióta tudtam, hogy az általam játszott figura hogy illeszkedik a rendező alaposan végiggondolt koncepciójába, tudtam, hogy mi a cél, alig vártam, hogy végre játsszuk a darabot, hogy megmutassuk a közönségnek. Ráadásul ez a darab egy óriási ötlet nyomán – ami meghatározza a mi színpadi létünket is – különleges térben játszódik, ahol nagyon-nagyon nehéz mozogni. A mi társulatunk képes erre is, hogy ebben a gyűrődő és gyilkos térben is jól mozogjon, minden előadásunkban érezhetően jelen van ez a képességünk.
A szerzőt Arany János minden idők legnagyobb humoristájának nevezte, sokat nevethetünk?
M. G.: Ha jól játsszuk el a darabot, akkor igen, és én nagyon remélem, hogy minden előadáson így lesz. Gogol szövegében benne is van, a polgármestert játszó Kardos Robi a nézőktől megkérdezi: Mit nevettek? Magatokon nevettek.
Apropó szöveg, Fehér Balázs Benő Szilágyi Ákos fordítását is átírta.
M. G.: Nagyon jól megírt szövegeket mondunk, és nagyon jól megírtak a figurák is. Benőék szépen leporolták a darabot, maivá tették, hogy könnyebb legyen vele azonosulni. Szellemes mindaz, amit beleírtak, mi már az olvasópróbán, amikor Benő felolvasta a darabot, nagyon jól szórakoztunk.
A Jászai Színház előadásaiban általában kitüntetett szerepe van a zenének, mit hallunk A revizorban?
M. G.: Ezúttal is fontos szerepe van a zenének, csodálatos, ami belekerült a darabba, nagyon szellemes és kiemelkedő szerepük van a hangeffekteknek is, szerintem nagyon fogja szeretni a közönség.
Gogol Puskintól kapta az ötletet műve megírásához, a darab telibe talált, a bemutatón jelen lévő I. Miklós cár elrendelte, hogy a második előadást minden minisztere nézze meg. Ön ki mindenkinek ajánlja A revizort?
M. G.: Mindenkinek ajánlom, mert A revizor egy nagyszerű közös játék. Mondják, ha a színészek jól érzik magukat egy darabban, a közönség is élvezni fogja. Nagyon bízunk az elvégzett munkánkban, abban, hogy a nézők jól szórakoznak, és persze abban is, hogy sok friss gondolatot ébreszt az előadásunk.
teljesség igénye nélkül: A mi osztályunk, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban, Valahol Európában, Közellenség. 2022. január elején mutatták be Gogol A revizor című komédiáját, Fehér Balázs Benő rendezésében. A világirodalom legismertebb komédiái között számon tartott darab egyik főszereplője Hlesztakov, akinek szerepében a minden porcikájában színész Mikola Gergő áll színpadra, akivel nem csak az egyedi, friss felfogásban színpadra állított darabról beszélgettünk.
Dosztojevszkijtől származik a híres mondás, hogy az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének ujjából bújt ki. Az orosz irodalom, azon belül Gogol művei mit jelentenek az Ön számára?
M. G.: Engem elbűvöl a 19. századi orosz irodalom, a romantika éppúgy, mint a realizmus. Nagy rajongója vagyok az emberábrázolásnak, ami ezekben a művekben megjelenik. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen alaposan belekóstoltunk az orosz irodalomba, kipróbálhattuk magunkat a legnagyobb művekben, Zsótér Sándorral megcsináltuk A félkegyelműt, és volt Csehov-vizsgánk is, mindegyik meghatározó élmény volt számomra.
A revizor többféle értelmezésre is ad lehetőséget, az Ön olvasatában hova sorolható?
M. G.: Ami elsőre eszembe jut, hogy mostani riasztó világunkban nehéz lenne jobb darabot elővenni, a műfaja komédia, és tényleg, addig nincs baj, ameddig keserédesen el tudjuk mondani, amit szeretnénk. Gogol nagyszerűen körbejár minden emberi sorsot, a zsigerekig megy, és tükröt tart elénk.
Hogyan jellemezné az Ön által játszott Hlesztakov karakterét?
M. G.: Hlesztakov jó körülmények között él, szórakozik, kártyázik, azt a pénzt, amit az apja a taníttatására szánt, elveri, bohém figura. Fővárosiként úgy érzi, státuszánál fogva járnak neki olyan dolgok, amelyekért mások megdolgoznak. Születési kiváltságai már az első monológban elhangzanak. Csélcsap fiatalember, aki két pofára zabálja az életet.
Fehér Balázs Benővel, a darab rendezőjével, a Színház- és Filmművészeti Egyetemről ismerik egymást, úgy tudom, mindkettejük számára fontos volt ez a közös munka, hogy zajlott?
M. G.: Összebarátkoztunk az egyetemen, Benőre a legpontosabb szó a felkészültség, már az olvasópróbára kész koncepcióval érkezett, ő és az alkotótársai látták maguk előtt az egész előadást. Nagyon jó ilyen rendezővel dolgozni, de sajnos manapság nem ez az általános gyakorlat. A próbák közben a színész még nem látja a teljes képet maga előtt úgy, ahogy a rendező, Benő viszont nagyon jó színész, és előjátssza, amit nem látunk, a felmerülő kérdéseinkre mindig pontos választ ad, ugyanakkor szabadságot is ad a színészeknek, kreatív munka vele dolgozni. Olvasmányélményem alapján egészen más képet őriztem Hlesztakovról, mint amit Benő kért tőlem, eleinte idegen is volt, meglehetősen szélsőségesnek éreztem. Pontosabban fogalmazva, bátor megközelítést kért tőlem a rendező, egy elrajzolt figurát képzelt el, ami váratlanul ért. Amióta tudtam, hogy az általam játszott figura hogy illeszkedik a rendező alaposan végiggondolt koncepciójába, tudtam, hogy mi a cél, alig vártam, hogy végre játsszuk a darabot, hogy megmutassuk a közönségnek. Ráadásul ez a darab egy óriási ötlet nyomán – ami meghatározza a mi színpadi létünket is – különleges térben játszódik, ahol nagyon-nagyon nehéz mozogni. A mi társulatunk képes erre is, hogy ebben a gyűrődő és gyilkos térben is jól mozogjon, minden előadásunkban érezhetően jelen van ez a képességünk.
A szerzőt Arany János minden idők legnagyobb humoristájának nevezte, sokat nevethetünk?
M. G.: Ha jól játsszuk el a darabot, akkor igen, és én nagyon remélem, hogy minden előadáson így lesz. Gogol szövegében benne is van, a polgármestert játszó Kardos Robi a nézőktől megkérdezi: Mit nevettek? Magatokon nevettek.
Apropó szöveg, Fehér Balázs Benő Szilágyi Ákos fordítását is átírta.
M. G.: Nagyon jól megírt szövegeket mondunk, és nagyon jól megírtak a figurák is. Benőék szépen leporolták a darabot, maivá tették, hogy könnyebb legyen vele azonosulni. Szellemes mindaz, amit beleírtak, mi már az olvasópróbán, amikor Benő felolvasta a darabot, nagyon jól szórakoztunk.
A Jászai Színház előadásaiban általában kitüntetett szerepe van a zenének, mit hallunk A revizorban?
M. G.: Ezúttal is fontos szerepe van a zenének, csodálatos, ami belekerült a darabba, nagyon szellemes és kiemelkedő szerepük van a hangeffekteknek is, szerintem nagyon fogja szeretni a közönség.
Gogol Puskintól kapta az ötletet műve megírásához, a darab telibe talált, a bemutatón jelen lévő I. Miklós cár elrendelte, hogy a második előadást minden minisztere nézze meg. Ön ki mindenkinek ajánlja A revizort?
M. G.: Mindenkinek ajánlom, mert A revizor egy nagyszerű közös játék. Mondják, ha a színészek jól érzik magukat egy darabban, a közönség is élvezni fogja. Nagyon bízunk az elvégzett munkánkban, abban, hogy a nézők jól szórakoznak, és persze abban is, hogy sok friss gondolatot ébreszt az előadásunk.