„Most lett meg igazán az a hang, amit kerestem”
2022. március 15. / Nagy Klaudia

Oszlopos tagja Magyarország egyik legkedveltebb, Európában is sikeres zenekarának, a Quim­by­nek. 2002-ben az együttessel párhuzamosan létrehozta saját produkcióját, és megjelentette első szólólemezét Szilárd - Halmazállapot címmel, amelyet még több album és kislemez követett. Bár
a népszerű hatosfogat jelenleg pihenőt tart, ő gőzerővel dolgozik új nagylemezén, amely a Tom-Tom Records kiadásában fog megjelenni 2022 áprilisában Na, ez az! címmel. A Quimby billentyűsét, Balanyi Szilárd zeneszerző-énekest és dalszövegírót új albumáról kérdeztük, amelyen elismert vendégművészek is közreműködnek.

A 2009-es Sorminta című album után hosszú ideig csak EP-ket és single-ket jelentettél meg. Az utóbbi két évben viszont felélesztetted a szólóprojektet. Honnan jött a nagylemez ötlete?
B. Sz.: Tavaly októberben a Quimby Plusz-Mínusz formációjával lép­tünk fel a Budapest Parkban, ahol a zenekar szerzeményeit, a műsor utolsó három dalától eltekintve, amiket már Kiss Tibi énekelt, vendég­é­ne­kesek adták elő. A koncert előtt a backstage-ben üldögéltem a vendégekkel, barátokkal, amikor Pásztor Simi (az Anna & the Barbies énekes-gitárosa) és Schoblocher Barbi megkérdezték, miért nem ké­szí­tek nagylemezt, ha már ilyen lendületben vagyok, mivel akkor már kész volt négy új dalom, amikből egy EP-t terveztem megjelentetni. Nem jutott eszembe ellenérv, beláttam, hogy igazuk van, és bele­vág­tam. Az őszi-téli időszak folyamán elkezdtük felvenni az újabb dalokat, jelenleg az énekeket rögzítjük, de már a vége felé járunk. A felszabadult idő eredményeképpen sok energiát tudtam fordítani a dalszerzésre, amiben az a vicces, hogy nem is kellett annyira sok energia, mert dőltek az ötletek.

A koronavírus-járvány okozta leállások hatalmas kihívás elé állították a zenészeket, ráadásul a Quimby is kényszerpihenőre vonult. Sokan készítettek albumot a karantén alatt, a nehézségek ellenére téged is motivált ez a helyzet?
B. Sz.: Sok szempontból nem volt jó ez a szünet, viszont nagyon sok tanulsággal járt, át kellett rendezni a gondolataimat, végig kellett gondolnom az eddigi életvitelemet. Meglepő, de kifejezetten ösztönzően hatott az alkotókedvemre. Felkeltem reggel, elküldtem három ötletet Siminek, amit újabbak követtek, alig tudtam abbahagyni. A mai napig azt érzem, ha leülök a zongorához, egyből jönnek az inspirációk, ez minden­kép­pen a leállás pozitív hozadéka a sok negatívum mellett.

Kik működnek közre a lemezen?
B. Sz.: Pásztor Sámuel gitározik, aki rengeteget segített a dalok összerakásában, Bátor Bence dobol, Paczári Viktor basszusgitározik, Galambos Dorina és Kiss Flóra pedig a projekt állandó énekesei. Vendégeket is hívtam, például Schmidt Barbarát, akit egykor sokszor kísértem zongorán, annak idején Dorinával együtt indultak a Megasztárban. Rajta kívül Schoblocher Barbara is énekel majd kicsit, Madarász Gábor egy dalban vendégszerepel, és lesznek fúvósok is. Ez a lemez elég rendhagyó a diszkográfiámon belül, ugyanis ezúttal csak egy szöveget írtam, meg egy felet, az összes többit általam kedvelt szövegírók, írók és költők követték el: Bodor Áron az Esti Kornélból, Kardos-Horváth Janó, a Kaukázus frontembere, aki már korábban is írt nekem szöveget, valamint Lackfi János, Grecsó Krisztián, Kemény Zsófi és Szabó T. Anna.

Miért hívtál segítségül írókat-költőket?
B. Sz.: Mindig akkor kezdek hozzá a szövegíráshoz, amikor már van egy dallam. Az első dalnál könnyen ment, a többi dalnál gondolkodnom kellett. Valami azt súgta, hogy ez most nem fog menni, nem tudom megmondani, miért, valahogy nem jöttek a szavak. A fejemben megfogant egy gondolat, elkapott a kísérletezőkedv, és elkezdtem telefonálgatni. Azt találtam ki, hogy felkérek írókat-költőket, akiknek tényleg ez a mindenük. Körülnéztem, kiket ismerek a szűkebb környezetemben. Kemény Zsófinak szóltam elő­ször, aztán Szabó T. Annának, akivel a TEDx rendezvényen találkoztam először 2020-ban, mindketten előadást tartottunk a szabadság témakörében. A kiadóm javasolta, hogy kérdezzem meg Lackfi Jánost és Grecsó Krisztiánt, mind a ketten szívesen csatlakoztak a projekthez. Számomra nagyon jó kis utazás volt, szép dolgok kerültek a papírra, általában önazonos szerzemények születtek, a szöveg tükrözi a zene hangulatát.
Milyen sajátosságok jellemzik az albumot?
B. Sz.: A feleségem most hallgatta meg, szerinte elég popos lett, én úgy pontosítanám, hogy kísérletező indie pop meghatározhatatlan elemekkel. Zeneileg és szövegileg egységes világgal rendelkezik az album, még ha témájában néhol különböznek is a dalok, végső soron mégiscsak van bennük valami közös, amire már régóta vágytam. Mindig az éppen aktuális lemez a legjobb és a legtökéletesebb, de ennél úgy érzem, hogy most lett meg igazán az a hang, amit kerestem, most találkozott az elképzelés a valósággal. Ezért is lett Na, ez az! a címe.

A Pazar névsorhoz egy külföldi vendég is csatlakozik, Lengyelország reményteljes zongoristája, Kasia Pietrzko. Hogyan jött létre az együttműködés?
B. Sz.: A koprodukció egy lengyel-magyar pályázat eredményeképpen jött létre. Két dalból úgynevezett impro-verziók készültek, amiket kicsit megbolondítottunk. Kasia jazz-zongorista, egészen más a zenei világa, érdekes volt hallgatni, mit kezd az adott dallal. Úgy tervezzük, hogy a hosszabb verziók a nagy­lemez után fognak megjelenni.

Hogyan vágsz neki a koncertidőszaknak?
B. Sz.: Ha a körülmények megengedik, indulok koncertezni a lemezzel, fel fognak csendülni dalok a legutóbbi EP-ről, az Ego tréningről is, és a Piano Projekttel is lesznek fellépések. Most már látom a fényt az alagút végén, szóval remélem, hogy sok helyütt fogunk találkozni a közönséggel.