2022. június 16. / Nagy Klaudia
1991-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongoraművész szakán. Az egyetlen magyar művész, aki első helyezett lett az Anda Géza Nemzetközi Zongoraversenyen Zürichben, amelyen a világ legjobb zongoristái mérettetnek meg. Kiváló szólista és kamarazenész,
nagy koncertsorozatok rendszeres résztvevője. Feleségével, Simon Izabella zongoraművésszel közösen indították el a Kamara.hu komolyzenei fesztivált, melynek középpontjában közös szenvedélyük, a kamarazenélés áll. Hosszabb kihagyás után oktatóként tért vissza egykori Alma Materébe, hogy továbbadhassa tudását a következő generáció leendő művészeinek. Várjon Dénes Kossuth-, Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművésszel tanításról, kamarazenélésről és a Gringolts Kvartettel közös koncertjéről beszélgettünk.
Hosszabb kihagyás után újra oktatni kezdett a Zeneakadémián. A tanítás hiányzott, vagy inkább a diákok, esetleg mind a kettő?
V. D.: Az ember életének vannak különböző szakaszai, amikor egyes dolgok előtérbe kerülnek, mások háttérbe szorulnak. Mindig szerettem tanítani, gyakran tanítottam mesterkurzusokon külföldön, de mindig egy-egy turné részeként. Pár éve a németországi Kronbergi Egyetem vendégtanára vagyok, ami szintén mesterkurzus jellegű oktatás, kétszer-háromszor megyek ki egy évben pár napra. Úgy éreztem, a rendszeres tanítás egyszerűen nem fér bele az életembe. Nagyon sokat koncerteztem, és amikor a turnékról hazaérkeztem, szerettem volna a családommal lenni. Azóta eltelt 8-10 év, és ugyan változatlanul nagyon sok koncertem van, amikor az elmúlt év elején Dr. Vigh Andrea rektorasszony és Farkas Gábor tanszékvezető azzal kerestek meg, hogy szeretnék, ha visszajönnék tanítani, ezen komolyan elgondolkodtam. Úgy éreztem, talán most van itt az ideje, hogy újra tegyek egy próbát. Nagyon jó döntésnek bizonyult, mert jól érzem magam, nagyszerű osztályt kaptam, jól tudok a tanárkollégákkal dolgozni. Fontos lépés volt.
2019-ben a Zeneakadémiát beválasztották a világ 100 legjobb művészeti felsőoktatási intézményei közé, a képzés magas színvonala megkérdőjelezhetetlen. Milyen értékeket szeretne átadni a diákjainak?
V. D.: Volt egy olyan generáció egy legendás korszakban, amelynek tagjait mi nem ismerhettük, amikor Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Weiner Leó dolgozott itt, amikor pedig én voltam diák, olyan nagy mesterektől tanulhattunk, mint Rados Ferenc, Simon Albert, Kurtág György. Oktatóként a saját élményanyagomat próbálom továbbvinni, amit diákként átélhettem e falak között, megpróbálom továbbadni a saját személyiségemen keresztül, amit fontosnak tartok.
Életének fontos része a kamarazene. Hogyan látja, mennyire erős a Zeneakadémia kamarazenei profilja?
V. D.: A Zeneakadémiának koncertközpontként fő profilja a kamarazene, egész évben jobbnál jobb koncerteknek ad otthont. Büszke vagyok rá, hogy itt rendezzük meg kamarazenei fesztiválunkat, a Kamara.hu-t, amelyet feleségemmel, Simon Izabellával közösen álmodtunk meg és indítottunk el. A diákjaim több kamaraprodukcióban is részt vesznek, hatalmas a lelkesedésük. Lényeges szempont, hogy meg kell találniuk az átjárhatóságot a szólójáték és a kamarazene között. A zenei világban szeretik néha szétválasztani a kettőt, pedig nincsenek meg egymás nélkül, a kamarazenéből sokat lehet tanulni, amit a szólójátékban is hasznosítani lehet.
A Gringolts Kvartettel június 21-én fog együtt muzsikálni, velük jó barátság is szövődött az évek során. Hogyan mutatná be őket, mitől lesz különleges a koncert?
V. D.: Nagyon érdekes a program, mert Bartók Zongoraötösét fogjuk megszólaltatni, amely még mindig nagyon ritkán szerepel hazai koncertek műsorán. Korai mű, amely különösen közel áll hozzám, egy nagy posztromantikus tobzódás, érezni az ifjú Bartók végtelen tehetségét és alkotóerejét, ugyanakkor ez még nem annyira a saját nyelve. Még sosem játszottam ezt a művet a Gringolts Kvartettel, de nagyon várom, mert Ilja Gringolts egészen különleges hegedűs, végtelenül sokrétű érdeklődési körrel, otthon van a mai zenében, de Mozarttól kezdve bármilyen stílushoz nyúl, mindig bátor és eredeti. Nagy élmény Bartókot játszani nem magyar művészekkel, nekünk óriási előny, hogy beszéljük a nyelvet és ismerjük a népzenéjét, de ők ugyanolyan mélyen rá tudnak érezni ennek a zenei nyelvnek a sajátosságaira, ami számomra fontos felismerés.
Az utóbbi években Bartók központi szerepet kap az életében. Miért?
V. D.: Mindig kiemelt zeneszerző volt az életemben, de egyre jobban az érdeklődésem központjába kerül. Sokat foglalkozom zongoraversenyeivel, folyamatosan játszom kamarazenéjét és szólóműveit, új darabokat is tanulok tőle. Rendkívüli módon vonz a világa és a zongorajátéka, ami hihetetlenül fontos inspirációs forrás. Különleges zongorista volt, a műveit is teljesen más megvilágításba helyezi, ha halljuk őt játszani. Ezt nem lehet másolni, nem is erre törekszem, de az érzékeimen keresztül rögzült bennem, hogy a leírt kottakép milyen módon kel életre az ő kezei alatt. Nagy interpretációi megvilágító erejűek, zenéje kimeríthetetlen kincsesbánya, eredeti és csak rá jellemző, beágyazódott a zene evolúciójába és a zene történetébe, a múltból gyökeredzik, de egyben utat nyit a jövő felé is. Úgy érzem, egyre gazdagabb spektrumát fedezem fel Bartók zenéjének.
nagy koncertsorozatok rendszeres résztvevője. Feleségével, Simon Izabella zongoraművésszel közösen indították el a Kamara.hu komolyzenei fesztivált, melynek középpontjában közös szenvedélyük, a kamarazenélés áll. Hosszabb kihagyás után oktatóként tért vissza egykori Alma Materébe, hogy továbbadhassa tudását a következő generáció leendő művészeinek. Várjon Dénes Kossuth-, Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművésszel tanításról, kamarazenélésről és a Gringolts Kvartettel közös koncertjéről beszélgettünk.
Hosszabb kihagyás után újra oktatni kezdett a Zeneakadémián. A tanítás hiányzott, vagy inkább a diákok, esetleg mind a kettő?
V. D.: Az ember életének vannak különböző szakaszai, amikor egyes dolgok előtérbe kerülnek, mások háttérbe szorulnak. Mindig szerettem tanítani, gyakran tanítottam mesterkurzusokon külföldön, de mindig egy-egy turné részeként. Pár éve a németországi Kronbergi Egyetem vendégtanára vagyok, ami szintén mesterkurzus jellegű oktatás, kétszer-háromszor megyek ki egy évben pár napra. Úgy éreztem, a rendszeres tanítás egyszerűen nem fér bele az életembe. Nagyon sokat koncerteztem, és amikor a turnékról hazaérkeztem, szerettem volna a családommal lenni. Azóta eltelt 8-10 év, és ugyan változatlanul nagyon sok koncertem van, amikor az elmúlt év elején Dr. Vigh Andrea rektorasszony és Farkas Gábor tanszékvezető azzal kerestek meg, hogy szeretnék, ha visszajönnék tanítani, ezen komolyan elgondolkodtam. Úgy éreztem, talán most van itt az ideje, hogy újra tegyek egy próbát. Nagyon jó döntésnek bizonyult, mert jól érzem magam, nagyszerű osztályt kaptam, jól tudok a tanárkollégákkal dolgozni. Fontos lépés volt.
2019-ben a Zeneakadémiát beválasztották a világ 100 legjobb művészeti felsőoktatási intézményei közé, a képzés magas színvonala megkérdőjelezhetetlen. Milyen értékeket szeretne átadni a diákjainak?
V. D.: Volt egy olyan generáció egy legendás korszakban, amelynek tagjait mi nem ismerhettük, amikor Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Weiner Leó dolgozott itt, amikor pedig én voltam diák, olyan nagy mesterektől tanulhattunk, mint Rados Ferenc, Simon Albert, Kurtág György. Oktatóként a saját élményanyagomat próbálom továbbvinni, amit diákként átélhettem e falak között, megpróbálom továbbadni a saját személyiségemen keresztül, amit fontosnak tartok.
Életének fontos része a kamarazene. Hogyan látja, mennyire erős a Zeneakadémia kamarazenei profilja?
V. D.: A Zeneakadémiának koncertközpontként fő profilja a kamarazene, egész évben jobbnál jobb koncerteknek ad otthont. Büszke vagyok rá, hogy itt rendezzük meg kamarazenei fesztiválunkat, a Kamara.hu-t, amelyet feleségemmel, Simon Izabellával közösen álmodtunk meg és indítottunk el. A diákjaim több kamaraprodukcióban is részt vesznek, hatalmas a lelkesedésük. Lényeges szempont, hogy meg kell találniuk az átjárhatóságot a szólójáték és a kamarazene között. A zenei világban szeretik néha szétválasztani a kettőt, pedig nincsenek meg egymás nélkül, a kamarazenéből sokat lehet tanulni, amit a szólójátékban is hasznosítani lehet.
A Gringolts Kvartettel június 21-én fog együtt muzsikálni, velük jó barátság is szövődött az évek során. Hogyan mutatná be őket, mitől lesz különleges a koncert?
V. D.: Nagyon érdekes a program, mert Bartók Zongoraötösét fogjuk megszólaltatni, amely még mindig nagyon ritkán szerepel hazai koncertek műsorán. Korai mű, amely különösen közel áll hozzám, egy nagy posztromantikus tobzódás, érezni az ifjú Bartók végtelen tehetségét és alkotóerejét, ugyanakkor ez még nem annyira a saját nyelve. Még sosem játszottam ezt a művet a Gringolts Kvartettel, de nagyon várom, mert Ilja Gringolts egészen különleges hegedűs, végtelenül sokrétű érdeklődési körrel, otthon van a mai zenében, de Mozarttól kezdve bármilyen stílushoz nyúl, mindig bátor és eredeti. Nagy élmény Bartókot játszani nem magyar művészekkel, nekünk óriási előny, hogy beszéljük a nyelvet és ismerjük a népzenéjét, de ők ugyanolyan mélyen rá tudnak érezni ennek a zenei nyelvnek a sajátosságaira, ami számomra fontos felismerés.
Az utóbbi években Bartók központi szerepet kap az életében. Miért?
V. D.: Mindig kiemelt zeneszerző volt az életemben, de egyre jobban az érdeklődésem központjába kerül. Sokat foglalkozom zongoraversenyeivel, folyamatosan játszom kamarazenéjét és szólóműveit, új darabokat is tanulok tőle. Rendkívüli módon vonz a világa és a zongorajátéka, ami hihetetlenül fontos inspirációs forrás. Különleges zongorista volt, a műveit is teljesen más megvilágításba helyezi, ha halljuk őt játszani. Ezt nem lehet másolni, nem is erre törekszem, de az érzékeimen keresztül rögzült bennem, hogy a leírt kottakép milyen módon kel életre az ő kezei alatt. Nagy interpretációi megvilágító erejűek, zenéje kimeríthetetlen kincsesbánya, eredeti és csak rá jellemző, beágyazódott a zene evolúciójába és a zene történetébe, a múltból gyökeredzik, de egyben utat nyit a jövő felé is. Úgy érzem, egyre gazdagabb spektrumát fedezem fel Bartók zenéjének.