2022. szeptember 09. / Nagy Klaudia
Lakatos Mónika elbűvölő személyiségével és egyedi hangjával az oláh cigányzene kiemelkedő képviselője. Férjével, Rostás Mihály Mazsival 2004-ben alapították a Romengo zenekart, mellyel országos ismertségre tettek szert, majd életre hívták a Cigány Hangok nevű formációt. Romanimo
című szólólemeze átütő nemzetközi sikert ért el. Az autentikus oláh cigány kultúra hagyományainak bemutatása, továbbadása kiemelt célja. A Cziffra György-emlékév keretében rendezett koncerten három igazi nagyágyúval, Dresch Mihállyal, Szakcsi Lakatos Bélával és Balázs Jánossal lép színpadra november 5-én a Zeneakadémián. A WOMEX-életműdíjas, Kossuth-díjas énekesnővel értékeink megőrzéséről, improvizációról és új kezdeményezésükről beszélgettünk.
Két fontos szakmai elismerésben is részesült az utóbbi két évben: az egyik a WOMEX-életműdíj, a másik a Kossuth-díj. Ráadásul ön az első hagyományőrző oláh cigány művész, aki mindkét kitüntetést megkapta. Mire ösztönzik ezek a rangos elismerések?
L. M.: Arra, hogy még inkább továbbvigyük mindezt a gondolatot, amit képviselünk, nemcsak hivatásszerűen, hanem magánemberként is. A gyerekeket is úgy neveljük, hogy őrizzék a hagyományunkat, fontos, hogy figyeljenek rá.
Férjével, menedzserével, zenésztársával, Rostás Mihály Mazsival tudatosan élnek cigány tradíció szerint?
L. M.: Ebben nőttünk fel, nekünk ez a természetes. Tudatossá akkor válik, amikor elgondolkodunk rajta, miért is fontos a nyelvünk. Látjuk a körülöttünk lévő fiatalokat, az újabb generációkat, hogy a nyelvünket egyre kevesebben beszélik, és nem értik ennek az értékét. Próbáljuk tudatosabban felhívni környezetünk vagy a közösségek figyelmét, hogy fontos a nyelvünk, a kultúránk, hiszen identitásvesztett ember sehova nem tud tartozni. Nekünk kettős identitásunk van, a magyar mellett ott van a cigány identitásunk is, ami nagyon fontos és erős.
Itthon mintha kevesebb figyelmet kapna a hagyományos cigányzene a mulatóssal szemben. Mi ennek az oka?
L. M.: A médiában a mulatóst teszik előtérbe, az emberek többet hallanak erről, és nyilván azt igénylik, amit ismernek. Ha többet hallanának a folkzenéről, lehet, hogy közelebb kerülnének hozzá. Hiányzik a média nyitottsága, itthon kevés az olyan csatorna, ami tradicionális cigányzenét játszik.
Nagyon sokat dolgoznak a cigányzene népszerűsítésén. Mi sem mutatja jobban, mint hogy augusztus 8-án megrendezték a Kobuci Kertben az első Cigány Dal Napját.
L. M.: A férjem a fesztivál megálmodója, szeretnénk, hogy jövőre is megvalósulhasson, nemzetközivé szeretnénk tenni, sok-sok ötlettel bővíteni, akár cigány és nem cigány zenészek bevonásával. Idén fellépett velünk Bangó Margit, a Kanizsa Csillagai, vendégünk volt Fekete Bori népdalénekes, Szinetár Dóra és Roby Lakatos. Nagyecseden és Vaján is megünnepeltük, próbáljuk több helyszínre elvinni a későbbiekben.
Hogyan fognak hozzá a dalok elkészítéséhez?
L. M.: Az oláh cigányok közül mindenki, így mi is autodidakta tanultunk meg zenélni, énekelni otthon a családban, és így is adjuk tovább. A dalok a saját érzelmeinket és a közösségünk történeteit közvetítik, amikben a kultúránkról, szokásainkról írunk. Takarítás, főzés közben vagy csak magától jön egy inspiráció, Mazsi már fogja is a gitárt, elkezd zenélgetni, és megszületik a dal. Ha éppen főzök, takarítok, énekelgetek, Mazsi hallja, felveszi gyorsan telefonnal, vagy hozza a gitárt, és már kíséri is a dalt, hogy megmaradjon, nehogy elfelejtsem, majd közösen megírjuk rá a szöveget. Szóval nem tudatosan ülünk le, nem készülünk előre, hogy elkészítsünk egy dalt.
A november 5-re tervezett Cziffra György Emlékkoncert fellépői közül Dresch Mihállyal dolgoztak már együtt, Balázs Jánossal és Szakcsi Lakatos Bélával viszont először lép színpadra.
L. M.: Most végre szerencsém lesz velük együtt dolgozni, nagyon várom, óriási élmény lesz számomra, és hatalmas megtiszteltetés is egyben. Külön öröm, hogy a Balázs János művészeti vezetésével megvalósult Cziffra György-emlékév keretében ilyen kiváló művésztársakkal léphetek színpadra.
Mennyire tud fuzionálni a cigányzene más műfajokkal?
L. M.: A cigányzene eleve improvizatív és szabad, szövegében és dallamában is, mivel egy élő kultúra, befogadó, és képes a változásra. Nyitott zenei műfaj, ha ízléssel nyúl hozzá az ember, nagyon is megfér sok más stílussal együtt. Mi magunk is több lemezen zenéltünk együtt Dresch Mihállyal, Lukács Miklóssal és még sok más kiváló zenésszel. Koncerteken előszeretettel szoktunk vendégeket hívni, akikkel szívesen muzsikálunk együtt a saját ízlésünk határain belül.
Az est Cziffra Györgyöt és az improvizáció művészetét ünnepli. Énekesként mennyi szabadságot nyújt az improvizáció?
L. M.: Az ember hatalmas szabadságot kap, a zenészek követik az énekest, és ők maguk is improvizálnak közben az énekessel együtt. Megvan a maga szépsége, nehézsége, de én szeretem, amikor improvizálunk, mert kölcsönösen inspiráljuk egymást. Meghallok egy dallamot, ami megihlet, és megszületik a pillanat, ami megismételhetetlen. Ez az improvizáció varázsa.
Mi teszi Cziffra Györgyöt kiemelkedő művésszé?
L. M.: A nyitottsága, hiszen a közös zenéléshez, a stílusok összekötéséhez tehetség kell. Bizonyos zenészek nem akarnak kilépni egy műfajból, holott egy élő kultúrában benne van a változás, benne van a múlt és a jelen. Például nézzük meg a növényeket: ami nem él, csak az marad egy állapotban, ami él, változik, növekszik. A következő évben nem fogjuk még egyszer ugyanolyan állapotban látni a fákat, a növényeket, mivel élnek, változnak. Ez egy pozitívum, hogy nemcsak a múltból tud valami táplálkozni, hanem a jelenből is, és ezt együtt megszólaltatni egy adottság. Mindemellett ne felejtsük el, milyen hatalmas tudással rendelkezett Cziffra György, óriási zenész, igazi multitalentum volt.
című szólólemeze átütő nemzetközi sikert ért el. Az autentikus oláh cigány kultúra hagyományainak bemutatása, továbbadása kiemelt célja. A Cziffra György-emlékév keretében rendezett koncerten három igazi nagyágyúval, Dresch Mihállyal, Szakcsi Lakatos Bélával és Balázs Jánossal lép színpadra november 5-én a Zeneakadémián. A WOMEX-életműdíjas, Kossuth-díjas énekesnővel értékeink megőrzéséről, improvizációról és új kezdeményezésükről beszélgettünk.
Két fontos szakmai elismerésben is részesült az utóbbi két évben: az egyik a WOMEX-életműdíj, a másik a Kossuth-díj. Ráadásul ön az első hagyományőrző oláh cigány művész, aki mindkét kitüntetést megkapta. Mire ösztönzik ezek a rangos elismerések?
L. M.: Arra, hogy még inkább továbbvigyük mindezt a gondolatot, amit képviselünk, nemcsak hivatásszerűen, hanem magánemberként is. A gyerekeket is úgy neveljük, hogy őrizzék a hagyományunkat, fontos, hogy figyeljenek rá.
Férjével, menedzserével, zenésztársával, Rostás Mihály Mazsival tudatosan élnek cigány tradíció szerint?
L. M.: Ebben nőttünk fel, nekünk ez a természetes. Tudatossá akkor válik, amikor elgondolkodunk rajta, miért is fontos a nyelvünk. Látjuk a körülöttünk lévő fiatalokat, az újabb generációkat, hogy a nyelvünket egyre kevesebben beszélik, és nem értik ennek az értékét. Próbáljuk tudatosabban felhívni környezetünk vagy a közösségek figyelmét, hogy fontos a nyelvünk, a kultúránk, hiszen identitásvesztett ember sehova nem tud tartozni. Nekünk kettős identitásunk van, a magyar mellett ott van a cigány identitásunk is, ami nagyon fontos és erős.
Itthon mintha kevesebb figyelmet kapna a hagyományos cigányzene a mulatóssal szemben. Mi ennek az oka?
L. M.: A médiában a mulatóst teszik előtérbe, az emberek többet hallanak erről, és nyilván azt igénylik, amit ismernek. Ha többet hallanának a folkzenéről, lehet, hogy közelebb kerülnének hozzá. Hiányzik a média nyitottsága, itthon kevés az olyan csatorna, ami tradicionális cigányzenét játszik.
Nagyon sokat dolgoznak a cigányzene népszerűsítésén. Mi sem mutatja jobban, mint hogy augusztus 8-án megrendezték a Kobuci Kertben az első Cigány Dal Napját.
L. M.: A férjem a fesztivál megálmodója, szeretnénk, hogy jövőre is megvalósulhasson, nemzetközivé szeretnénk tenni, sok-sok ötlettel bővíteni, akár cigány és nem cigány zenészek bevonásával. Idén fellépett velünk Bangó Margit, a Kanizsa Csillagai, vendégünk volt Fekete Bori népdalénekes, Szinetár Dóra és Roby Lakatos. Nagyecseden és Vaján is megünnepeltük, próbáljuk több helyszínre elvinni a későbbiekben.
Hogyan fognak hozzá a dalok elkészítéséhez?
L. M.: Az oláh cigányok közül mindenki, így mi is autodidakta tanultunk meg zenélni, énekelni otthon a családban, és így is adjuk tovább. A dalok a saját érzelmeinket és a közösségünk történeteit közvetítik, amikben a kultúránkról, szokásainkról írunk. Takarítás, főzés közben vagy csak magától jön egy inspiráció, Mazsi már fogja is a gitárt, elkezd zenélgetni, és megszületik a dal. Ha éppen főzök, takarítok, énekelgetek, Mazsi hallja, felveszi gyorsan telefonnal, vagy hozza a gitárt, és már kíséri is a dalt, hogy megmaradjon, nehogy elfelejtsem, majd közösen megírjuk rá a szöveget. Szóval nem tudatosan ülünk le, nem készülünk előre, hogy elkészítsünk egy dalt.
A november 5-re tervezett Cziffra György Emlékkoncert fellépői közül Dresch Mihállyal dolgoztak már együtt, Balázs Jánossal és Szakcsi Lakatos Bélával viszont először lép színpadra.
L. M.: Most végre szerencsém lesz velük együtt dolgozni, nagyon várom, óriási élmény lesz számomra, és hatalmas megtiszteltetés is egyben. Külön öröm, hogy a Balázs János művészeti vezetésével megvalósult Cziffra György-emlékév keretében ilyen kiváló művésztársakkal léphetek színpadra.
Mennyire tud fuzionálni a cigányzene más műfajokkal?
L. M.: A cigányzene eleve improvizatív és szabad, szövegében és dallamában is, mivel egy élő kultúra, befogadó, és képes a változásra. Nyitott zenei műfaj, ha ízléssel nyúl hozzá az ember, nagyon is megfér sok más stílussal együtt. Mi magunk is több lemezen zenéltünk együtt Dresch Mihállyal, Lukács Miklóssal és még sok más kiváló zenésszel. Koncerteken előszeretettel szoktunk vendégeket hívni, akikkel szívesen muzsikálunk együtt a saját ízlésünk határain belül.
Az est Cziffra Györgyöt és az improvizáció művészetét ünnepli. Énekesként mennyi szabadságot nyújt az improvizáció?
L. M.: Az ember hatalmas szabadságot kap, a zenészek követik az énekest, és ők maguk is improvizálnak közben az énekessel együtt. Megvan a maga szépsége, nehézsége, de én szeretem, amikor improvizálunk, mert kölcsönösen inspiráljuk egymást. Meghallok egy dallamot, ami megihlet, és megszületik a pillanat, ami megismételhetetlen. Ez az improvizáció varázsa.
Mi teszi Cziffra Györgyöt kiemelkedő művésszé?
L. M.: A nyitottsága, hiszen a közös zenéléshez, a stílusok összekötéséhez tehetség kell. Bizonyos zenészek nem akarnak kilépni egy műfajból, holott egy élő kultúrában benne van a változás, benne van a múlt és a jelen. Például nézzük meg a növényeket: ami nem él, csak az marad egy állapotban, ami él, változik, növekszik. A következő évben nem fogjuk még egyszer ugyanolyan állapotban látni a fákat, a növényeket, mivel élnek, változnak. Ez egy pozitívum, hogy nemcsak a múltból tud valami táplálkozni, hanem a jelenből is, és ezt együtt megszólaltatni egy adottság. Mindemellett ne felejtsük el, milyen hatalmas tudással rendelkezett Cziffra György, óriási zenész, igazi multitalentum volt.