2022. október 14. / Nagy Klaudia
Az East zenekarból ismert muzsikusok úgy döntöttek, új projektbe fognak: megalapították az iLAND zenekart. Takáts Tamás, Pálvölgyi Géza, Madarász Gábor, Dorozsmai Péter és Kontor Tamás másfél évvel ezelőtt fogott új lemezük elkészítéséhez, amely A Sziget címet kapta.
Lemezbemutató koncertjüket szeptember 6-án tartották a MOMkult Színháztermében, aki pedig szerette volna, már aznap kezébe vehette a dupla CD-t, amely a Tom-Tom Records gondozásában jelent meg. Az iLAND dobosát, Dorozsmai Péter zeneszerzőt, producert a koncertet követő napon frissen szerzett élményeiről kérdeztük.
Hogy sikerült a koncert? A közönség jól fogadta az új dalokat?
D. P.: Nagyon sok koncertet játszottam életemben, de ilyen katarzist ritkán él át az ember. Talán a Korál 2018-as Aréna-koncertjén éreztem azt, amit a MOM-ban: már az első szám után akkora tapsot kaptunk a közönségtől, olyan szeretet áradt a színpad felé, hogy egészen meglepett, őszintén szólva erre nem számítottam. A koncert után rengetegen dedikáltatták a friss CD-t a helyszínen, ebből is lehetett tudni, hogy nagy hatással volt a hallgatóságra a koncert. Kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy katartikus élmény volt számára ez az este. Amikor elkészültünk az új albummal, mi is éreztük, hogy nagyon szép anyag született, de az egészen kivételes, hogy ekkora hatást gyakorol a közönségre, azonnal, első hallásra. A technikai zűr réme mindig ott lebeg a fejünk fölött, ha új helyszínen és új technikával lépünk fel, de ez szerencsére elkerült bennünket, és mi is jól játszottunk – mert nyilván sok múlik rajtunk –, erre mondják azt, hogy a csillagok is jól álltak. Nagyon boldog a zenekar.
Ennyi év után van még drukk, izgalom önben a fellépések előtt?
D. P.: Az adrenalinszint ilyenkor mindig megemelkedik, ez nem szűnik meg az évek múlásával, de rám jól hat, inspirál. Sokszor előfordul, hogy az egész napunk csupa izgalom, feszültség és problémamegoldás a koncert előtt: például hogy kerülnek a helyszínre a hangszerek, hogy oldjuk meg a technikai nehézségeket, de amikor bent ül a közönség, és az ember érzi a csöndben azt a várakozással teli figyelmet, annak fantasztikus varázsa van. Pálvölgyi Géza, a zongoristánk az első dal zenei bevezetőjét olyan gyönyörűen játszotta, hogy az izgalom pár másodperc alatt kiolvadt belőlem, és átadta a helyét az örömzenélésnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden koncerten így van, de tegnap mindannyian így éltük meg.
Madarász Gábor gitáros már korábban is közreműködött az East zenekar koncertjein, ezúttal csatlakozott a csapathoz Kontor Tamás basszusgitáros is. Milyen a közös munka?
D. P.: Hajdanán Kontor Tominak is készítettünk lemezeket, és úgy hozta az élet, hogy a stúdióban kollégaként is együtt dolgozunk, nagyon jó szakember lett. Amikor Pálvölgyi Gézával és Takáts Tamással arról beszéltünk, hogy össze kellene hozni ezt az anyagot, akkor javasoltam, hogy őt hívjuk el basszusgitárosnak. Nagyon jó választás volt, muzikális, tudja, mit szeretne, és nemcsak jól játszik, de sokat hozzá is tesz a zenénkhez. A zenekar olyan, mint egy család, sok időt töltünk együtt a hosszú próbák alatt, fontos, hogy emberileg is jó legyen a kapcsolatunk. Egy hullámhosszon vagyunk, és ha ilyen remek zenésztársak vesznek körül, könnyebben veszi az akadályokat az ember, ami egy produkció létrehozásával jár.
Hogyan jellemezné az új albumot?
D. P.: Úgy hoztuk létre, hogy nem akartunk semmilyen elvárásnak megfelelni, teljes szabadsággal dolgoztunk, azt csináltuk, ami jólesett, ami jött belőlünk. Van, hogy többperces zenei bevezetővel indul egy-egy dal, mert megegyeztünk, hogy nem szorítjuk magunkat a szokásos 3 perces rádiós időkerethez, és a szöveg csak akkor szólal meg, amikor már megteremtettünk egy hangulatot. Amikor gyerekkoromban hallgattam a Pink Floyd The Dark Side of the Moon című lemezét, emlékszem, külön szertartás volt feltenni a lemezjátszóra, és végighallgatni. A Sziget is ilyen lett, érdemes nekiülni, végighallgatni, és átadni magunkat a zene élvezetének. Személyes kedvencem a Mégis élünk című szerzemény, mert sok asszociációs lehetőséget kínál. Fontos kiemelni, hogy nemcsak egy stúdióalbum született, hanem egy koncertalbum is. Tavaly szeptemberben adtunk egy szabadtéri koncertet a Klebersberg Kultúrkúriában, ahol a régi East-dalainkat is játszottunk, és úgy gondoltuk, ezzel a koncertfelvétellel lesz teljes az anyag.
A borítón Szurcsik József Munkácsy Mihálydíjas festőművész alkotása látható, ami jól tükrözi az album hangulatát.
D. P.: Korábban is készített lemezborítókat, emlékszem, milyen jó érzés volt anno a bakeliteket kézbe fogni, és nézni a borítókon a festményeket. Nem adtunk instrukciókat neki, csak odaadtuk a zenéket, ő pedig asszociált valamire. A gondolatot aztán az folytatja, aki szintén meghallgatja a zenét, és közben talán elmereng a képen.
Tervezik a folytatást?
D. P.: Szeretnénk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk, az új zenekar híre, szervezünk turnét, és nagyon bízom benne, hogy lesz rá fogadókészség, és sok helyre eljutunk majd az országban. Nagyon inspiráló volt ez az elmúlt másfél év, úgyhogy biztos, hogy nem állunk meg itt.
Lemezbemutató koncertjüket szeptember 6-án tartották a MOMkult Színháztermében, aki pedig szerette volna, már aznap kezébe vehette a dupla CD-t, amely a Tom-Tom Records gondozásában jelent meg. Az iLAND dobosát, Dorozsmai Péter zeneszerzőt, producert a koncertet követő napon frissen szerzett élményeiről kérdeztük.
Hogy sikerült a koncert? A közönség jól fogadta az új dalokat?
D. P.: Nagyon sok koncertet játszottam életemben, de ilyen katarzist ritkán él át az ember. Talán a Korál 2018-as Aréna-koncertjén éreztem azt, amit a MOM-ban: már az első szám után akkora tapsot kaptunk a közönségtől, olyan szeretet áradt a színpad felé, hogy egészen meglepett, őszintén szólva erre nem számítottam. A koncert után rengetegen dedikáltatták a friss CD-t a helyszínen, ebből is lehetett tudni, hogy nagy hatással volt a hallgatóságra a koncert. Kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy katartikus élmény volt számára ez az este. Amikor elkészültünk az új albummal, mi is éreztük, hogy nagyon szép anyag született, de az egészen kivételes, hogy ekkora hatást gyakorol a közönségre, azonnal, első hallásra. A technikai zűr réme mindig ott lebeg a fejünk fölött, ha új helyszínen és új technikával lépünk fel, de ez szerencsére elkerült bennünket, és mi is jól játszottunk – mert nyilván sok múlik rajtunk –, erre mondják azt, hogy a csillagok is jól álltak. Nagyon boldog a zenekar.
Ennyi év után van még drukk, izgalom önben a fellépések előtt?
D. P.: Az adrenalinszint ilyenkor mindig megemelkedik, ez nem szűnik meg az évek múlásával, de rám jól hat, inspirál. Sokszor előfordul, hogy az egész napunk csupa izgalom, feszültség és problémamegoldás a koncert előtt: például hogy kerülnek a helyszínre a hangszerek, hogy oldjuk meg a technikai nehézségeket, de amikor bent ül a közönség, és az ember érzi a csöndben azt a várakozással teli figyelmet, annak fantasztikus varázsa van. Pálvölgyi Géza, a zongoristánk az első dal zenei bevezetőjét olyan gyönyörűen játszotta, hogy az izgalom pár másodperc alatt kiolvadt belőlem, és átadta a helyét az örömzenélésnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden koncerten így van, de tegnap mindannyian így éltük meg.
Madarász Gábor gitáros már korábban is közreműködött az East zenekar koncertjein, ezúttal csatlakozott a csapathoz Kontor Tamás basszusgitáros is. Milyen a közös munka?
D. P.: Hajdanán Kontor Tominak is készítettünk lemezeket, és úgy hozta az élet, hogy a stúdióban kollégaként is együtt dolgozunk, nagyon jó szakember lett. Amikor Pálvölgyi Gézával és Takáts Tamással arról beszéltünk, hogy össze kellene hozni ezt az anyagot, akkor javasoltam, hogy őt hívjuk el basszusgitárosnak. Nagyon jó választás volt, muzikális, tudja, mit szeretne, és nemcsak jól játszik, de sokat hozzá is tesz a zenénkhez. A zenekar olyan, mint egy család, sok időt töltünk együtt a hosszú próbák alatt, fontos, hogy emberileg is jó legyen a kapcsolatunk. Egy hullámhosszon vagyunk, és ha ilyen remek zenésztársak vesznek körül, könnyebben veszi az akadályokat az ember, ami egy produkció létrehozásával jár.
Hogyan jellemezné az új albumot?
D. P.: Úgy hoztuk létre, hogy nem akartunk semmilyen elvárásnak megfelelni, teljes szabadsággal dolgoztunk, azt csináltuk, ami jólesett, ami jött belőlünk. Van, hogy többperces zenei bevezetővel indul egy-egy dal, mert megegyeztünk, hogy nem szorítjuk magunkat a szokásos 3 perces rádiós időkerethez, és a szöveg csak akkor szólal meg, amikor már megteremtettünk egy hangulatot. Amikor gyerekkoromban hallgattam a Pink Floyd The Dark Side of the Moon című lemezét, emlékszem, külön szertartás volt feltenni a lemezjátszóra, és végighallgatni. A Sziget is ilyen lett, érdemes nekiülni, végighallgatni, és átadni magunkat a zene élvezetének. Személyes kedvencem a Mégis élünk című szerzemény, mert sok asszociációs lehetőséget kínál. Fontos kiemelni, hogy nemcsak egy stúdióalbum született, hanem egy koncertalbum is. Tavaly szeptemberben adtunk egy szabadtéri koncertet a Klebersberg Kultúrkúriában, ahol a régi East-dalainkat is játszottunk, és úgy gondoltuk, ezzel a koncertfelvétellel lesz teljes az anyag.
A borítón Szurcsik József Munkácsy Mihálydíjas festőművész alkotása látható, ami jól tükrözi az album hangulatát.
D. P.: Korábban is készített lemezborítókat, emlékszem, milyen jó érzés volt anno a bakeliteket kézbe fogni, és nézni a borítókon a festményeket. Nem adtunk instrukciókat neki, csak odaadtuk a zenéket, ő pedig asszociált valamire. A gondolatot aztán az folytatja, aki szintén meghallgatja a zenét, és közben talán elmereng a képen.
Tervezik a folytatást?
D. P.: Szeretnénk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk, az új zenekar híre, szervezünk turnét, és nagyon bízom benne, hogy lesz rá fogadókészség, és sok helyre eljutunk majd az országban. Nagyon inspiráló volt ez az elmúlt másfél év, úgyhogy biztos, hogy nem állunk meg itt.