2022. november 11. / Nagy Klaudia
Immáron nyolcadik alkalommal nyílt meg szeptemberben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Képzőművészeti Tagozata díjazottjainak kamaratárlata a Pesti Vigadó V. szinti kiállítótermében. A november 13-ig megtekinthető kiállítás fontos szerepet tölt be a Képzőművészeti Tagozat
életében, hiszen kiemelt feladata, hogy különböző módon támogassa a hazai és határon túli alkotóművészeket. A Képzőművészeti Tagozat vezetőjével, Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas érdemes művésszel a díjazottak kiállításának különlegességéről és a tagozat jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Milyen kategóriákban és hány díjat adományoztak a 2020-2021. évben?
S. P.: A Magyar Művészeti Akadémia megalakulása óta évente mindig négy alkotónak biztosít ösztöndíjat a tagozatunk, miután azonban elindult egy hároméves ösztöndíjrendszer a fiatalok és a középgenerációs művészek részére, most már az ötven év felettiek is kaphatnak ösztöndíjat a tagozatoktól. Emellett két tagozati-díjat is átadunk – amiből korábban szintén csak egy volt –, és kiosztunk két életút-díjat is, ami viszonylag új elismerésnek számít. Az ösztöndíjasoknak természetesen meg kell valósítaniuk egy tervezett munkaprogramot, míg az életút-díjasok és a tagozati-díjasok az eddigi tevékenységükért kapják az elismerést. Arra mindig ügyelünk, hogy határon túli művészeket is díjazzunk, akik számára ez kiemelten fontos, hiszen így ismerhetjük meg őket és az alkotásaikat. Jelenleg is elismerésben részesült két erdélyi szobrászművész, illetve egy délvidéki grafikusművész. Fontos célunk, hogy kevésbé ismert embereket állítsunk reflektorfénybe, és ismertessünk meg az érdeklődőkkel. Itt nyilvánosságot kaphatnak a határon túli alkotók, hiszen másutt nehezebben tudnak bekapcsolódni a hazai képzőművészeti életbe.
Kiknek a műveit láthatjuk a tárlaton?
S. P.: A díjazottak kiválasztása úgy működik, hogy javaslatokat tesznek a Képzőművészeti Tagozat tagjai, majd a listából egy titkos szavazás során több lépcsőben szűkítjük a kört. Az alábbi hét művész részesült most díjazásban: Kolozsi Tibor és Sánta Csaba erdélyi szobrászművészek, Márkus Péter magyarországi szobrász, Mezei Erzsébet délvidéki grafikus, illetve két magyarországi festőművész, Muzsnay Ákos és Szotyory László, valamint Szepessy Béla grafikus. Nem megszokott, de most úgy döntöttünk, hogy Novotny Tihamér elméleti szakember, művészeti író, kritikus, kiállításszervező is kapjon életpálya elismerést. Így áll össze mindig változó módon a szakmai összetétel. Néha a festők vannak többségben, hiszen a legnagyobb lélekszámú csoport a képzőművészetben a festészettel foglalkozók köre, de most három szobrász is elismerést kapott.
Hogyan jellemezné a díjazottak munkáit?
S. P.: Valaki elvont, nonfiguratív gesztusokkal dolgozik, és van, aki romantikus, szimbolikus ábrázolásokat hoz létre. Ilyen például Muzsnay Ákos, aki elsődlegesen inkább grafikus, de most nagyméretű képekkel jelentkezett, vagy Mezei Erzsébet Délvidékről, aki mélynyomásos, hidegtű technikával dolgozik. Novotny Tihamér gazdag életművét egy tablósor mutatja be. Rengeteg kiállítást szervez, nyit meg, tanulmányokat ír, ami legalább annyira fontos a szakmai életben, mint maguk a művészek és az alkotók. A maga módján ő is jelen van a vizuális területen.
A Képzőművészeti Tagozat milyen eseményekkel készül a közeljövőben?
S. P.: Jövőre ünnepeljük Hamvas Béla születésének 125. évfordulóját, Ujvárossy László Nagyváradon élő képzőművész barátunk elképzelése nyomán. 2023 őszén a nagyváradi püspöki palotában a püspök úr egyetértésével és kívánságára egy olyan képzőművészeti kiállítást hozunk létre, ami Hamvas Béla szellemisége előtt tiszteleg, az ő filozófiáját, világnézetét és gondolatrendszerét kívánja megmutatni a képzőművészet eszközeivel. A másik tervünk egy nagyobb volumenű szolnoki rendezvény; az ottani művésztelepen élő fiatalabb generáció nagyon aktív, emellett remek kiállítási helyszínekkel rendelkezik, a Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemlével évtizedek óta képviselik a vizuális területet. Programjuk során konferenciát tartanak Szolnokon mindamellett, hogy egy nagyszabású kiállítást is megrendeznek. Ezenkívül a Képzőművészeti Tagozathoz folyamatosan érkeznek be kérelmek egyéni vagy csoportos tárlatok és különféle programok támogatását illetően, valamint a magyar kulturális intézetekben megrendezendő kiállításokba is bekapcsolódunk. A lényeg, hogy az új témák hatására „mozduljon meg” a képzőművészek csoportja. A Művészeti Akadémián a köztestületi tagok létszáma lényegesen nagyobb, mint az akadémikusok létszáma. Mi 38-an vagyunk, a köztestületi tagok száma pedig 130 feletti. Ezt a szélesebb szakmai réteget igyekszünk bevonni egy-egy kiállításunkba; például ebben az évben egy három hónapos tárlatot rendeztünk számukra a Pesti Vigadóban Üzenet címmel.
Épp saját tárlatának előkészületei zajlanak, ami október 15-től december végéig tekinthető meg Szegeden a Reök-palotában. Milyen szempontok alapján válogatott a munkái között?
S. P.: A Reök-palota egy impozáns épület a maga sajátos tereivel, ahol egyéni kiállításomat már előkészítettem. Most a szállítás következik, illetve a tárlat rendezése vár rám Szegeden. Az alkotások között főként korábban készülteket, akár 30-40 évvel ezelőttieket is találunk – jelentőségük, súlyuk miatt döntöttem így. E nagy, áttekintő kiállítás a „Felülnézet” címet viseli.
életében, hiszen kiemelt feladata, hogy különböző módon támogassa a hazai és határon túli alkotóművészeket. A Képzőművészeti Tagozat vezetőjével, Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas érdemes művésszel a díjazottak kiállításának különlegességéről és a tagozat jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Milyen kategóriákban és hány díjat adományoztak a 2020-2021. évben?
S. P.: A Magyar Művészeti Akadémia megalakulása óta évente mindig négy alkotónak biztosít ösztöndíjat a tagozatunk, miután azonban elindult egy hároméves ösztöndíjrendszer a fiatalok és a középgenerációs művészek részére, most már az ötven év felettiek is kaphatnak ösztöndíjat a tagozatoktól. Emellett két tagozati-díjat is átadunk – amiből korábban szintén csak egy volt –, és kiosztunk két életút-díjat is, ami viszonylag új elismerésnek számít. Az ösztöndíjasoknak természetesen meg kell valósítaniuk egy tervezett munkaprogramot, míg az életút-díjasok és a tagozati-díjasok az eddigi tevékenységükért kapják az elismerést. Arra mindig ügyelünk, hogy határon túli művészeket is díjazzunk, akik számára ez kiemelten fontos, hiszen így ismerhetjük meg őket és az alkotásaikat. Jelenleg is elismerésben részesült két erdélyi szobrászművész, illetve egy délvidéki grafikusművész. Fontos célunk, hogy kevésbé ismert embereket állítsunk reflektorfénybe, és ismertessünk meg az érdeklődőkkel. Itt nyilvánosságot kaphatnak a határon túli alkotók, hiszen másutt nehezebben tudnak bekapcsolódni a hazai képzőművészeti életbe.Kiknek a műveit láthatjuk a tárlaton?
S. P.: A díjazottak kiválasztása úgy működik, hogy javaslatokat tesznek a Képzőművészeti Tagozat tagjai, majd a listából egy titkos szavazás során több lépcsőben szűkítjük a kört. Az alábbi hét művész részesült most díjazásban: Kolozsi Tibor és Sánta Csaba erdélyi szobrászművészek, Márkus Péter magyarországi szobrász, Mezei Erzsébet délvidéki grafikus, illetve két magyarországi festőművész, Muzsnay Ákos és Szotyory László, valamint Szepessy Béla grafikus. Nem megszokott, de most úgy döntöttünk, hogy Novotny Tihamér elméleti szakember, művészeti író, kritikus, kiállításszervező is kapjon életpálya elismerést. Így áll össze mindig változó módon a szakmai összetétel. Néha a festők vannak többségben, hiszen a legnagyobb lélekszámú csoport a képzőművészetben a festészettel foglalkozók köre, de most három szobrász is elismerést kapott.
Hogyan jellemezné a díjazottak munkáit?
S. P.: Valaki elvont, nonfiguratív gesztusokkal dolgozik, és van, aki romantikus, szimbolikus ábrázolásokat hoz létre. Ilyen például Muzsnay Ákos, aki elsődlegesen inkább grafikus, de most nagyméretű képekkel jelentkezett, vagy Mezei Erzsébet Délvidékről, aki mélynyomásos, hidegtű technikával dolgozik. Novotny Tihamér gazdag életművét egy tablósor mutatja be. Rengeteg kiállítást szervez, nyit meg, tanulmányokat ír, ami legalább annyira fontos a szakmai életben, mint maguk a művészek és az alkotók. A maga módján ő is jelen van a vizuális területen.
A Képzőművészeti Tagozat milyen eseményekkel készül a közeljövőben?
S. P.: Jövőre ünnepeljük Hamvas Béla születésének 125. évfordulóját, Ujvárossy László Nagyváradon élő képzőművész barátunk elképzelése nyomán. 2023 őszén a nagyváradi püspöki palotában a püspök úr egyetértésével és kívánságára egy olyan képzőművészeti kiállítást hozunk létre, ami Hamvas Béla szellemisége előtt tiszteleg, az ő filozófiáját, világnézetét és gondolatrendszerét kívánja megmutatni a képzőművészet eszközeivel. A másik tervünk egy nagyobb volumenű szolnoki rendezvény; az ottani művésztelepen élő fiatalabb generáció nagyon aktív, emellett remek kiállítási helyszínekkel rendelkezik, a Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemlével évtizedek óta képviselik a vizuális területet. Programjuk során konferenciát tartanak Szolnokon mindamellett, hogy egy nagyszabású kiállítást is megrendeznek. Ezenkívül a Képzőművészeti Tagozathoz folyamatosan érkeznek be kérelmek egyéni vagy csoportos tárlatok és különféle programok támogatását illetően, valamint a magyar kulturális intézetekben megrendezendő kiállításokba is bekapcsolódunk. A lényeg, hogy az új témák hatására „mozduljon meg” a képzőművészek csoportja. A Művészeti Akadémián a köztestületi tagok létszáma lényegesen nagyobb, mint az akadémikusok létszáma. Mi 38-an vagyunk, a köztestületi tagok száma pedig 130 feletti. Ezt a szélesebb szakmai réteget igyekszünk bevonni egy-egy kiállításunkba; például ebben az évben egy három hónapos tárlatot rendeztünk számukra a Pesti Vigadóban Üzenet címmel.
Épp saját tárlatának előkészületei zajlanak, ami október 15-től december végéig tekinthető meg Szegeden a Reök-palotában. Milyen szempontok alapján válogatott a munkái között?
S. P.: A Reök-palota egy impozáns épület a maga sajátos tereivel, ahol egyéni kiállításomat már előkészítettem. Most a szállítás következik, illetve a tárlat rendezése vár rám Szegeden. Az alkotások között főként korábban készülteket, akár 30-40 évvel ezelőttieket is találunk – jelentőségük, súlyuk miatt döntöttem így. E nagy, áttekintő kiállítás a „Felülnézet” címet viseli.