2023. június 29. / Tompos Vince
Az organikus anyagtól a műanyagig, a kisplasztikától az installációig szinte mindenre találunk példát a Műcsarnok Súlypontok című kiállításán. A sorban a hatodik „egy terem – egy művész – egy kurátor” típusú tárlat a kortárs szobrászművészet hat alkotójának legfrissebb munkáit mutatja
be. A június 25-ig látogatható gyűjteményről Kondor-Szilágyi Mária vezető kurátorral beszélgettünk.
Kiállítássorozatuk idén egyetlen művészeti ág köré szerveződött – a tárlaton kizárólag a szobrászművészet képviselteti magát. Milyen metódus szerint történt a kiállításon szereplő alkotók válogatása?
K.-Sz. M.: Valóban, ebben az évben először konkrétan műfaj szerint válogattunk, a korábbi tárlatok során mindig változatos műfajok alapján terveztünk. Ezek vegyes válogatások voltak, jelen volt például a festészet, a szobrászat, a grafika, a videóművészet. Azaz minden olyan műfaj megnyilvánult, amely ma jellemző a kortárs magyar művészetre. Idén pedig igyekeztünk olyan művészeket kiválasztani, akiknek munkáiban megmutatkoznak a kiállítás alcímében feltüntetett szempontok. Azt kívántuk bemutatni, hogy a kortárs szobrászatnak milyen lehetséges határai vannak, valamint azt, hogy hogyan tudjuk ma közönség elé tárni a kortárs szobrászatot. Fontos hangsúlyozni, hogy egy ilyen jellegű válogatás nem lehet teljes körű, és a termek száma volt az, ami meghatározta a kiállító művészek számát is.
Mit érdemes tudni a kiállító művészekről?
K.-Sz. M.: Olyan alkotókat kerestünk, akik különféle anyagokkal dolgoznak. Farkas-Pap Éva például betont és műgyantát alkalmaz, és olyan tárgyakat használ fel, amelyek a mindennapokban körülveszik. Yengibarian Mamikon ólommal és méhviasszal dolgozik, Gálhidy Péter hagyományos anyagokat használ, ugyanakkor ő is beépíti munkáiba a talált tárgyakat. Polgár Botond a kőszobrászat klasszikus anyagaival dolgozik, Menasági Péter anyaghasználatát illetően leginkább a fém hatását keltő műgyantát emelném ki, Majoros Áron Zsoltra pedig a szeletekből szerkesztett acélmunkák a legjellemzőbbek.
A kiállítás fő témája az emberi alak megjelenítése.
K.-Sz. M.: Nemcsak tipikusan az emberi test, hanem az emberi gondolkodás, az emberi érzésvilág is megnyilvánul ezeken a munkákon. Pont ezért a látogató könnyen képes emberi kapcsolatot kialakítani a kiállítással. Ezeknél a munkáknál is, amelyek most a tárlatokon szerepelnek, nagyon sok esetben fontos a címadás. Ez lehet egy versidézet vagy akár egy olyan cím, amely egyfajta többlettel ruházza föl az adott tárgyat, külön értelmezi azt.
Mit takar a kiállítás címe, hova helyeződnek a Súlypontok?
K.-Sz. M.: Általában igyekszünk olyan címet választani, amely felhívja a figyelmet a konkrét kiállításra. A szobrászat esetében fontos szempont a súly, az pedig már az anyaghasználatból következik, hogy maga a kiállított tárgy mekkora tömegű. Ugyanakkor a súlypont egyfajta egyensúlyra is mutat, hiszen több olyan alkotás is látható a Műcsarnokban, amely a súlypont-egyensúly-harmónia kérdést járja körül nemcsak fizikailag, hanem átvitt értelemben is. A kiállított tárgyak pontosan arra a „bizonytalanságérzésre” hívják fel a figyelmet, amelyet manapság érezhetünk.
Az egyes termek és a bennük álló művek képesek párbeszédbe lépni egymással, tehát egyfajta kapcsolódás is létrejöhet közöttük, amely összekapcsolódást a látogatók is érezhetik.
K.-Sz. M.: Minden kiállításunk megszervezésénél törekszünk arra, hogy ez a fajta párbeszéd létrejöjjön. Az „egy terem – egy művész – egy kurátor” típus egy nagyon kedvelt formája a kiállításoknak, hiszen ahogy a látogatók végigjárják a termeket, mindegyikben egy-egy önálló kiállítással találkozhatnak. A kapcsolat az egyes termek között most még erősebben megvalósulhat, hiszen a kiállító alkotók ugyanazokra a problémákra különböző anyagokkal és formákkal próbálnak választ adni.
Súlypontok, Műcsarnok.
Kiállító művészek: Farkas-Pap Éva, Gálhidy Péter, Majoros Áron Zsolt, Menasági Péter, Polgár Botond, Yengibarian Mamikon.
Megtekinthető: 2023. június 25-ig.
be. A június 25-ig látogatható gyűjteményről Kondor-Szilágyi Mária vezető kurátorral beszélgettünk.
Kiállítássorozatuk idén egyetlen művészeti ág köré szerveződött – a tárlaton kizárólag a szobrászművészet képviselteti magát. Milyen metódus szerint történt a kiállításon szereplő alkotók válogatása?
K.-Sz. M.: Valóban, ebben az évben először konkrétan műfaj szerint válogattunk, a korábbi tárlatok során mindig változatos műfajok alapján terveztünk. Ezek vegyes válogatások voltak, jelen volt például a festészet, a szobrászat, a grafika, a videóművészet. Azaz minden olyan műfaj megnyilvánult, amely ma jellemző a kortárs magyar művészetre. Idén pedig igyekeztünk olyan művészeket kiválasztani, akiknek munkáiban megmutatkoznak a kiállítás alcímében feltüntetett szempontok. Azt kívántuk bemutatni, hogy a kortárs szobrászatnak milyen lehetséges határai vannak, valamint azt, hogy hogyan tudjuk ma közönség elé tárni a kortárs szobrászatot. Fontos hangsúlyozni, hogy egy ilyen jellegű válogatás nem lehet teljes körű, és a termek száma volt az, ami meghatározta a kiállító művészek számát is.
Mit érdemes tudni a kiállító művészekről?
K.-Sz. M.: Olyan alkotókat kerestünk, akik különféle anyagokkal dolgoznak. Farkas-Pap Éva például betont és műgyantát alkalmaz, és olyan tárgyakat használ fel, amelyek a mindennapokban körülveszik. Yengibarian Mamikon ólommal és méhviasszal dolgozik, Gálhidy Péter hagyományos anyagokat használ, ugyanakkor ő is beépíti munkáiba a talált tárgyakat. Polgár Botond a kőszobrászat klasszikus anyagaival dolgozik, Menasági Péter anyaghasználatát illetően leginkább a fém hatását keltő műgyantát emelném ki, Majoros Áron Zsoltra pedig a szeletekből szerkesztett acélmunkák a legjellemzőbbek.
A kiállítás fő témája az emberi alak megjelenítése.
K.-Sz. M.: Nemcsak tipikusan az emberi test, hanem az emberi gondolkodás, az emberi érzésvilág is megnyilvánul ezeken a munkákon. Pont ezért a látogató könnyen képes emberi kapcsolatot kialakítani a kiállítással. Ezeknél a munkáknál is, amelyek most a tárlatokon szerepelnek, nagyon sok esetben fontos a címadás. Ez lehet egy versidézet vagy akár egy olyan cím, amely egyfajta többlettel ruházza föl az adott tárgyat, külön értelmezi azt.
Mit takar a kiállítás címe, hova helyeződnek a Súlypontok?
K.-Sz. M.: Általában igyekszünk olyan címet választani, amely felhívja a figyelmet a konkrét kiállításra. A szobrászat esetében fontos szempont a súly, az pedig már az anyaghasználatból következik, hogy maga a kiállított tárgy mekkora tömegű. Ugyanakkor a súlypont egyfajta egyensúlyra is mutat, hiszen több olyan alkotás is látható a Műcsarnokban, amely a súlypont-egyensúly-harmónia kérdést járja körül nemcsak fizikailag, hanem átvitt értelemben is. A kiállított tárgyak pontosan arra a „bizonytalanságérzésre” hívják fel a figyelmet, amelyet manapság érezhetünk.
Az egyes termek és a bennük álló művek képesek párbeszédbe lépni egymással, tehát egyfajta kapcsolódás is létrejöhet közöttük, amely összekapcsolódást a látogatók is érezhetik.
K.-Sz. M.: Minden kiállításunk megszervezésénél törekszünk arra, hogy ez a fajta párbeszéd létrejöjjön. Az „egy terem – egy művész – egy kurátor” típus egy nagyon kedvelt formája a kiállításoknak, hiszen ahogy a látogatók végigjárják a termeket, mindegyikben egy-egy önálló kiállítással találkozhatnak. A kapcsolat az egyes termek között most még erősebben megvalósulhat, hiszen a kiállító alkotók ugyanazokra a problémákra különböző anyagokkal és formákkal próbálnak választ adni.
Súlypontok, Műcsarnok.
Kiállító művészek: Farkas-Pap Éva, Gálhidy Péter, Majoros Áron Zsolt, Menasági Péter, Polgár Botond, Yengibarian Mamikon.
Megtekinthető: 2023. június 25-ig.