2023. augusztus 06. / Rákos Judit
2023. szeptember 14-én a Pesti Vigadó Dísztermében ad nagyzenekari koncertet Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Erdélyi Dániel vezényli.
Mendelssohn, Chopin, Csajkovszkij. Minden koncertlátogatónak megdobban a szíve a műsor hallatán. Hogyan választ műsort?
H. E.: Szív alapján. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a zene a Jóisten csodálatos ajándéka, ami nagyon közel áll a szeretethez és a hithez. Pár évvel ezelőtt revelációként ért Szent Ágoston meghatározása a zenéről. Ezt mondta: Isten azért teremtette és adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse őt szellemi hazájára. Ekkor jöttem rá, hogy ez a kulcs a jó zenéhez.
Mit jelent önnek a zene?
H. E.: Ömlik ránk a zene minden csatornából. Meg kellene tanulni ezek között válogatni. Különösen a fiataloknak, akik egyfajta lázadásként is választanak más zenét, mint az előző generációk. A fiatalok nagyon könnyen beleesnek abba a csapdába, hogy olyan zenét választanak, amit állandóan kínálnak nekik. Persze én se csak klasszikus zenét hallgatok. Nagyon szeretem a jó jazzt. A zenének van egy olyan dimenziója, ami túlnyúlik a látható és érzékelhető világunkon, egyrészt simogatja a lelkünket, másrészt lelkesít és elvisz a zeneszerző teremtette világba.
Mennyire áll közel önhöz a két versenymű, ami a koncerten elhangzik?
H. E.: Chopin e-moll és Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét már a tanulóéveim alatt is javában játszottam. Szerelmes szívű ember vagyok, s ezért erre a koncertre is két olyan szerelmes zenét választottam, ami számomra „világcsúcs”. Az emberek, ha eljátszani nem is tudják, ott van a fülükben, ismerik és boldogok, hogy újra és újra hallhatják. Ez is a mestermű egyik bizonyítéka. Bár sokan elcsépeltnek gondolják e műveket, ez nem igaz. Mindig van mögötte egy érző szív. Egy olyan lélek, aki maga is megszenvedte a szerelem mélységeit és magasságait. Ezt a két darabot játszani-hallgatni kell, és így is lesz, amíg világ a világ!
Sok romantikus művet játszik. Ennek mi az oka? Van különleges kötődése a romantikus zenéhez?
H. E.: A romantikában vélem megtalálni azt a fajta világot, ami igazságos, ahol a szépség uralkodik. Csodálatos világ vesz körül bennünket, és milyen az ember? Igyekszik tönkretenni ezt. Nemcsak a természetet, hanem a másik embert is. Manapság az emberi lélek is nagyon nagy válságban van. Erre az egyik legjobb gyógyír az igazi zene. Akik a koncertjeimre eljönnek, tudják, hogy gazdagabban fognak távozni, mint ahogy odajöttek. Szívesen hallgatják meg, akár többedjére is ugyanazt a darabot. Nagy öröm látnom a koncert végén, hogy a fáradt, ideges arcokra, az esetleg csak kényszerből elcipelt férjek arcára is kiül az a mosoly, hogy most kaptam valamit ezzel a hangversennyel.
Chopinnél és Csajkovszkijnál más-más technikát használ?
H. E.: Igen. Természetesen. Chopin üstökösként robbant be a zenei életbe, se előtte, se utána olyan zenét nem írtak, mint amit ő hozott elő a lelkéből. Az emberek Chopinre hihetetlenül fogékonyak, mert ő borzasztóan őszinte. Ez az őszinteség megnyitja a lelküket. Ez a speciális zongoratechnika akkor tud megvalósulni, ha nagyon sok időn át nagyon sok darabját játszom. Ez olyan örömet ad, ami semmihez se hasonlítható. Nálam a gyakorlás a flow élmény. Chopin „tiszta volt, mint egy könnycsepp”. Ezzel a mottóval készítek Chopin-szólóesteket, amelyeknek következő koncertje november 6-án lesz a Zeneakadémia nagytermében. A Csajkovszkij-féle zongoratechnika nagyon érdekes, mert ő nagyon kevés zongoraművet írt. Ez a zongoraverseny is egy nagy szimfónia, azzal a mellékzöngével, hogy Csajkovszkij meg akarta mutatni, hogy remek zongoraművet is tud írni. Sokszori átírás után Chicagóban mutatták be 1870-ben, óriási sikerrel. Azóta is állandóan játsszák.
A koncert helyszíne a Pesti Vigadó. A koncert hangulatára van-e hatással a helyszín, vagy mindegy, hol zenél?
H. E.: Egy zongoraművésznek szüksége van arra, hogy jelentős koncerttermekben is föllépjen. De boldog vagyok, ha akár a legkisebb helyen is játszhatok. A nagy koncerttermekben kiválaszthatom a zongorát, amin játszom. Máshol viszont a zongoraellátottság csak lassan javul. A hangszer karbantartása anyagilag megterhelő, és a jó szakemberek egy része is elhagyja az országot, így ez duplán nehéz. Ám én ezen nem szomorkodom. Mindig az a legjobb hangszer, ami aznap este ott vár a színpadon. Azon kell csodát művelni.
Mendelssohn, Chopin, Csajkovszkij. Minden koncertlátogatónak megdobban a szíve a műsor hallatán. Hogyan választ műsort?
H. E.: Szív alapján. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a zene a Jóisten csodálatos ajándéka, ami nagyon közel áll a szeretethez és a hithez. Pár évvel ezelőtt revelációként ért Szent Ágoston meghatározása a zenéről. Ezt mondta: Isten azért teremtette és adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse őt szellemi hazájára. Ekkor jöttem rá, hogy ez a kulcs a jó zenéhez.
Mit jelent önnek a zene?
H. E.: Ömlik ránk a zene minden csatornából. Meg kellene tanulni ezek között válogatni. Különösen a fiataloknak, akik egyfajta lázadásként is választanak más zenét, mint az előző generációk. A fiatalok nagyon könnyen beleesnek abba a csapdába, hogy olyan zenét választanak, amit állandóan kínálnak nekik. Persze én se csak klasszikus zenét hallgatok. Nagyon szeretem a jó jazzt. A zenének van egy olyan dimenziója, ami túlnyúlik a látható és érzékelhető világunkon, egyrészt simogatja a lelkünket, másrészt lelkesít és elvisz a zeneszerző teremtette világba.
Mennyire áll közel önhöz a két versenymű, ami a koncerten elhangzik?
H. E.: Chopin e-moll és Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét már a tanulóéveim alatt is javában játszottam. Szerelmes szívű ember vagyok, s ezért erre a koncertre is két olyan szerelmes zenét választottam, ami számomra „világcsúcs”. Az emberek, ha eljátszani nem is tudják, ott van a fülükben, ismerik és boldogok, hogy újra és újra hallhatják. Ez is a mestermű egyik bizonyítéka. Bár sokan elcsépeltnek gondolják e műveket, ez nem igaz. Mindig van mögötte egy érző szív. Egy olyan lélek, aki maga is megszenvedte a szerelem mélységeit és magasságait. Ezt a két darabot játszani-hallgatni kell, és így is lesz, amíg világ a világ!
Sok romantikus művet játszik. Ennek mi az oka? Van különleges kötődése a romantikus zenéhez?
H. E.: A romantikában vélem megtalálni azt a fajta világot, ami igazságos, ahol a szépség uralkodik. Csodálatos világ vesz körül bennünket, és milyen az ember? Igyekszik tönkretenni ezt. Nemcsak a természetet, hanem a másik embert is. Manapság az emberi lélek is nagyon nagy válságban van. Erre az egyik legjobb gyógyír az igazi zene. Akik a koncertjeimre eljönnek, tudják, hogy gazdagabban fognak távozni, mint ahogy odajöttek. Szívesen hallgatják meg, akár többedjére is ugyanazt a darabot. Nagy öröm látnom a koncert végén, hogy a fáradt, ideges arcokra, az esetleg csak kényszerből elcipelt férjek arcára is kiül az a mosoly, hogy most kaptam valamit ezzel a hangversennyel.
Chopinnél és Csajkovszkijnál más-más technikát használ?
H. E.: Igen. Természetesen. Chopin üstökösként robbant be a zenei életbe, se előtte, se utána olyan zenét nem írtak, mint amit ő hozott elő a lelkéből. Az emberek Chopinre hihetetlenül fogékonyak, mert ő borzasztóan őszinte. Ez az őszinteség megnyitja a lelküket. Ez a speciális zongoratechnika akkor tud megvalósulni, ha nagyon sok időn át nagyon sok darabját játszom. Ez olyan örömet ad, ami semmihez se hasonlítható. Nálam a gyakorlás a flow élmény. Chopin „tiszta volt, mint egy könnycsepp”. Ezzel a mottóval készítek Chopin-szólóesteket, amelyeknek következő koncertje november 6-án lesz a Zeneakadémia nagytermében. A Csajkovszkij-féle zongoratechnika nagyon érdekes, mert ő nagyon kevés zongoraművet írt. Ez a zongoraverseny is egy nagy szimfónia, azzal a mellékzöngével, hogy Csajkovszkij meg akarta mutatni, hogy remek zongoraművet is tud írni. Sokszori átírás után Chicagóban mutatták be 1870-ben, óriási sikerrel. Azóta is állandóan játsszák.
A koncert helyszíne a Pesti Vigadó. A koncert hangulatára van-e hatással a helyszín, vagy mindegy, hol zenél?
H. E.: Egy zongoraművésznek szüksége van arra, hogy jelentős koncerttermekben is föllépjen. De boldog vagyok, ha akár a legkisebb helyen is játszhatok. A nagy koncerttermekben kiválaszthatom a zongorát, amin játszom. Máshol viszont a zongoraellátottság csak lassan javul. A hangszer karbantartása anyagilag megterhelő, és a jó szakemberek egy része is elhagyja az országot, így ez duplán nehéz. Ám én ezen nem szomorkodom. Mindig az a legjobb hangszer, ami aznap este ott vár a színpadon. Azon kell csodát művelni.