2023. október 11. /
Ki gondolta volna, hogy a klasszikus zene világában is teret kaphat a provokáció? A Danubia Zenekar a szokásos évadbejelentéstől eltérően egy merész és szellemes üzenettel hívja fel a figyelmet őszi koncertjeire. A „Komolyzene nincs, csak zene van” szlogennel futó kampány
nemcsak a zenekar sokszínű repertoárjára mutat rá, de egyben arra buzdít, hogy nyissunk az eltérő zenei stílusok felé, és élvezzük a zenét minden formájában.
A „komolyzene” kifejezést mi, magyarok alkottuk meg. Abban nincs semmi meglepő, hogy az a nép, aminek egyébként csodálatos himnusza mégiscsak a balsors és a megbűnhődés témakörére építi fel a magyar identitást, kreál egy olyan szót, ami például a németben és angolban (és a legtöbb nyelvben) nem létezik. Ott Brahmsot, Bachot meg Sibeliust klasszikus zenének nevezik, ami alapvetően igazabb megközelítésnek tűnik, hiszen a klasszikus terminust tágabb értelemben azokra az alkotásokra, aranyköpésekre vagy mondjuk receptekre alkalmazzuk, amik kiállták az idő próbáját.
A Danubia Zenekar korábban is híres volt innovatív megközelítéséről. Nem félnek átlépni a műfaji határokat, bátran kísérleteznek előadásaikkal, és olyan művészekkel is együttműködnek, akik elsőre talán szokatlannak tűnnek a klasszikus zenei színpadokon. A zenekar idei, 30. évada is tele lesz meglepetésekkel és sokszínűséggel. Zeneszerzőportré-sorozatban mutatják be Dohnányi életművét, de lesznek ősbemutatók, népzene, cigányzene és popzene is. Olyan előadókkal találkozhatunk, mint Balog József zongoraművész, ifj. Sárközy Lajos prímás, Zsédenyi Adrienn énekes, Lackfi János költő vagy Janklovics Péter humorista, akivel közös klasszikus zenei stand-up koncertjükkel, A zenegyűlölővel turnéznak országszerte. Horvát Lili első színházi rendezése, a Robert Schumann dalciklusa nyomán készült színházi előadás, a Dichterliebe – A tizenkét óriás ismét látható lesz az Átriumban novemberben. A zenekar koncerthelyszínként is működő próbaterme, az óbudai Flórián téri Danubia Szalon ifjúsági és kamarazenekari előadásoknak ad helyet.
Hámori Máté, a Danubia Zenekar művészeti vezetője így foglalta össze az idei évad koncepcióját:
„Mi ’komolyzenészek’ nem azért tanultunk húsz évig egy hangszeren, gyakorolunk hatéves korunk óta naponta, böngésztünk nyarakon át zeneszerzőéletrajzokat és Kodály-bicíniumokat focizás helyett, mert beesett mellkasú, alapvetően depressziós, élet- és társasággyűlölő nerd-ök vagyunk, akik a művészet komolyságát hirdetve duzzognak egy életen át a tömegek sekélyes ízlése fölött. Nem! Azért csináltuk és csináljuk mindezt, mert felfedeztük, hogy a legjobb zenék azok, amik kiállták az idő próbáját, túlélték a 15 másodperces hírnév rövid, ám önemésztő lángolását, mi pedig szeretnénk, ha hőn szeretett embertársaink nemcsak fast foodot, hanem olykor Michelin-csillagos táplálékot is magukhoz vennének. A klasszikus zene tehát nem műfaji, hanem minőségi meghatározás. Kiesett belőle sok milliónyi kérészéletű ’komolyzenemű’, viszont beletartozik néhány Beatles-szám, Frank Zappa, Chick Corea némely koncertje, és a sor hosszan folytatható. Én legalábbis így értelmezem, és mi a Danubia Zenekarnál épp ezért nem vagyunk válogatósak – ami az ún. műfaji kiruccanásokat illeti. Van Quimby, LGT, igényes techno, népzene és cigányzene, operett és rock and roll, és persze a krém: Mozart, Csajkovszkij, Dohnányi és sorolhatnánk. De a krém a kávé nélkül… hát csak próbáljuk elképzelni.”
A Danubia provokatív hozzáállásával a főváros lakói már az utcán is szembesülhetnek, ugyanis a zenekar egy nagyszabású plakátkampánnyal társadalmi párbeszédet kíván indítani a klasszikus zene fogalmáról, és szeretnék elérni azokat is, akik jelenleg még idegenkednek a műfajtól. A fekete-fehér művészportrék és az elgondolkodtató szlogen a főváros számos pontján megtalálható lesz az ősz folyamán. A zenekar pedig különleges zenei élményekre invitálja közönségét, akiknek csak a fül mércéje számít. Mert komolyzene nincs, csak Zene van.
nemcsak a zenekar sokszínű repertoárjára mutat rá, de egyben arra buzdít, hogy nyissunk az eltérő zenei stílusok felé, és élvezzük a zenét minden formájában.
A „komolyzene” kifejezést mi, magyarok alkottuk meg. Abban nincs semmi meglepő, hogy az a nép, aminek egyébként csodálatos himnusza mégiscsak a balsors és a megbűnhődés témakörére építi fel a magyar identitást, kreál egy olyan szót, ami például a németben és angolban (és a legtöbb nyelvben) nem létezik. Ott Brahmsot, Bachot meg Sibeliust klasszikus zenének nevezik, ami alapvetően igazabb megközelítésnek tűnik, hiszen a klasszikus terminust tágabb értelemben azokra az alkotásokra, aranyköpésekre vagy mondjuk receptekre alkalmazzuk, amik kiállták az idő próbáját.
A Danubia Zenekar korábban is híres volt innovatív megközelítéséről. Nem félnek átlépni a műfaji határokat, bátran kísérleteznek előadásaikkal, és olyan művészekkel is együttműködnek, akik elsőre talán szokatlannak tűnnek a klasszikus zenei színpadokon. A zenekar idei, 30. évada is tele lesz meglepetésekkel és sokszínűséggel. Zeneszerzőportré-sorozatban mutatják be Dohnányi életművét, de lesznek ősbemutatók, népzene, cigányzene és popzene is. Olyan előadókkal találkozhatunk, mint Balog József zongoraművész, ifj. Sárközy Lajos prímás, Zsédenyi Adrienn énekes, Lackfi János költő vagy Janklovics Péter humorista, akivel közös klasszikus zenei stand-up koncertjükkel, A zenegyűlölővel turnéznak országszerte. Horvát Lili első színházi rendezése, a Robert Schumann dalciklusa nyomán készült színházi előadás, a Dichterliebe – A tizenkét óriás ismét látható lesz az Átriumban novemberben. A zenekar koncerthelyszínként is működő próbaterme, az óbudai Flórián téri Danubia Szalon ifjúsági és kamarazenekari előadásoknak ad helyet.
Hámori Máté, a Danubia Zenekar művészeti vezetője így foglalta össze az idei évad koncepcióját:
„Mi ’komolyzenészek’ nem azért tanultunk húsz évig egy hangszeren, gyakorolunk hatéves korunk óta naponta, böngésztünk nyarakon át zeneszerzőéletrajzokat és Kodály-bicíniumokat focizás helyett, mert beesett mellkasú, alapvetően depressziós, élet- és társasággyűlölő nerd-ök vagyunk, akik a művészet komolyságát hirdetve duzzognak egy életen át a tömegek sekélyes ízlése fölött. Nem! Azért csináltuk és csináljuk mindezt, mert felfedeztük, hogy a legjobb zenék azok, amik kiállták az idő próbáját, túlélték a 15 másodperces hírnév rövid, ám önemésztő lángolását, mi pedig szeretnénk, ha hőn szeretett embertársaink nemcsak fast foodot, hanem olykor Michelin-csillagos táplálékot is magukhoz vennének. A klasszikus zene tehát nem műfaji, hanem minőségi meghatározás. Kiesett belőle sok milliónyi kérészéletű ’komolyzenemű’, viszont beletartozik néhány Beatles-szám, Frank Zappa, Chick Corea némely koncertje, és a sor hosszan folytatható. Én legalábbis így értelmezem, és mi a Danubia Zenekarnál épp ezért nem vagyunk válogatósak – ami az ún. műfaji kiruccanásokat illeti. Van Quimby, LGT, igényes techno, népzene és cigányzene, operett és rock and roll, és persze a krém: Mozart, Csajkovszkij, Dohnányi és sorolhatnánk. De a krém a kávé nélkül… hát csak próbáljuk elképzelni.”
A Danubia provokatív hozzáállásával a főváros lakói már az utcán is szembesülhetnek, ugyanis a zenekar egy nagyszabású plakátkampánnyal társadalmi párbeszédet kíván indítani a klasszikus zene fogalmáról, és szeretnék elérni azokat is, akik jelenleg még idegenkednek a műfajtól. A fekete-fehér művészportrék és az elgondolkodtató szlogen a főváros számos pontján megtalálható lesz az ősz folyamán. A zenekar pedig különleges zenei élményekre invitálja közönségét, akiknek csak a fül mércéje számít. Mert komolyzene nincs, csak Zene van.