2023. december 06. /
A Néprajzi Múzeum új, kortárs művészetet és a néprajzi gyűjteményt, etnográfiai gondolkodást összekötő időszaki kiállítása 2023. december elsejétől 2024. június 30-ig lesz látható.
A Néprajzi Múzeum 1872-es alapítása óta gyűjti, archiválja és óvja a magyarországi, az európai és Európán kívüli közösségek kulturális emlékeit. A gyűjtemény alapja a tárgyak hétköznapi funkciója, emellett azonban a kezdetektől jelen van benne az esztétikai szemlélet: a tárgyak és a képek „szépként”, művészetként való olvasása, tárgyak, amelyek szépségükkel ragadják meg a gyűjtők, a kutatók és a múzeumok figyelmét.
De miként néz minderre a kortárs művészet, a kortárs jelenségekkel és gondolatokkal dolgozó alkotó: a művész. Mit vesz észre? Milyen tárgyakat, jelenségeket, fogalmakat és műfajokat tart izgalmasnak a saját nézőpontjából? Mire függeszti tekintetét? Milyen világot épít ebből?
A kutatás- és dialógusalapú időszaki kiállításban két kurátor és három képzőművész dolgozik együtt azon, hogy felfüggesszen minden bennünk rejlő kétséget, ami csak kialakulhat egy múzeumi kiállításon – az élvezet és az élmény kedvéért.
A valóság és a múzeumi világ soha nem azonos – bár a múzeumok szüntelenül dolgoznak e különbségek elrejtésén, a valóság múzeumi illúziójának megteremtésén. A kétely felfüggesztése ezt a finom feszültséget vizsgálja.
A kiállítás kulcstémái a táj, az állatok és az emberek találkozása, az ismerhető valós és a nehezen megismerhető fiktív történetek, illetve a rituális és mágikus tárgyak mögött rejlő rejtett világok ábrázolása. A kutatás terepe a múzeum gyűjteménye, célja a műtárgyakból kibontható – gyakran ismeretlen – tudás művészi megformálása.
A kiállítás művészei: Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika. A tárlat A művész tekintete projekt első epizódja, mely a Néprajzi Múzeum állandó kiállítása Művészet és etnográfia témájához kapcsolódó kutatásalapú kortárs művészeti intervenció sorozat.
A Néprajzi Múzeum 1872-es alapítása óta gyűjti, archiválja és óvja a magyarországi, az európai és Európán kívüli közösségek kulturális emlékeit. A gyűjtemény alapja a tárgyak hétköznapi funkciója, emellett azonban a kezdetektől jelen van benne az esztétikai szemlélet: a tárgyak és a képek „szépként”, művészetként való olvasása, tárgyak, amelyek szépségükkel ragadják meg a gyűjtők, a kutatók és a múzeumok figyelmét.
De miként néz minderre a kortárs művészet, a kortárs jelenségekkel és gondolatokkal dolgozó alkotó: a művész. Mit vesz észre? Milyen tárgyakat, jelenségeket, fogalmakat és műfajokat tart izgalmasnak a saját nézőpontjából? Mire függeszti tekintetét? Milyen világot épít ebből?
A kutatás- és dialógusalapú időszaki kiállításban két kurátor és három képzőművész dolgozik együtt azon, hogy felfüggesszen minden bennünk rejlő kétséget, ami csak kialakulhat egy múzeumi kiállításon – az élvezet és az élmény kedvéért.
A valóság és a múzeumi világ soha nem azonos – bár a múzeumok szüntelenül dolgoznak e különbségek elrejtésén, a valóság múzeumi illúziójának megteremtésén. A kétely felfüggesztése ezt a finom feszültséget vizsgálja.
A kiállítás kulcstémái a táj, az állatok és az emberek találkozása, az ismerhető valós és a nehezen megismerhető fiktív történetek, illetve a rituális és mágikus tárgyak mögött rejlő rejtett világok ábrázolása. A kutatás terepe a múzeum gyűjteménye, célja a műtárgyakból kibontható – gyakran ismeretlen – tudás művészi megformálása.
A kiállítás művészei: Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika. A tárlat A művész tekintete projekt első epizódja, mely a Néprajzi Múzeum állandó kiállítása Művészet és etnográfia témájához kapcsolódó kutatásalapú kortárs művészeti intervenció sorozat.