2024. január 11. /
A Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzművészetében című kiállítása annak az 1990-es években indult művészgenerációnak a gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás utáni évtized gazdasági és kulturális nyitottságát
felszabadító élményként élte meg. A február 11-ig látható kiállítás több mint ötven alkotó mintegy 150 művén keresztül a különböző médiumok – festészet, objekt, fotó, print, videó és a számítógépalapú művészet – kilencvenes évekbeli alakulását mutatja be. A kiállításról Petrányi Zsolt kurátort, a Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetőjét kérdeztük.
Az utóbbi években több kiállítás is foglalkozott a kilencvenes évek művészetével. Miben más és egyedülálló a Galéria tárlata?
P. Zs.: Ez a kiállítás tíz évet ölel föl abból az időszakból, ami a rendszerváltással egy politikai, társadalmi, gazdasági folyamat kezdetét jelentette, és ami nagyon erős hatással bírt a képzőművészetre is. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik világa meghatározó inspirációt jelentett, ami megjelent a művek vizualitásában, a bennük felvetett kérdésekben is. A tárlat ezen a képi kultúrán, a flyerek és lemezborítók világán, az irányt mutató elektronikus zenéken keresztül negyed évszázados visszautazásra invitál az időben. Az izgalmas és a mai napig újszerűnek ható képi világot több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal is kiegészítettük. Ezenkívül – nemzetközi kitekintésként – a magyar műalkotásokat a korszakban Magyarországon nagy hatást gyakorló külföldi alkotók, Muntean/Rosenblum, Pipilotti Rist, Cindy Sherman, Andreas Gursky és az akkor Budapesten filmet forgató Matthew Barney egy-egy művével helyeztük tágabb kontextusba.
Miért lehet érdekes most a kilencvenes évek kultúrája, képzőművészete? Mennyire aktuális ez a kiállítás ma?
P. Zs.: Nagyon sok más jelenség is indult el akkoriban: az ökológiai problémáktól a társadalmi feszültségeken keresztül a vallási különbségek kiéleződésén át a digitális kultúra beláthatatlanságáig, amelyeknek a következményeit ma is érezzük. Ebből a szempontól ez a kiállítás azért is aktuális, mert lehetőséget ad a mai néző számára, hogy elgondolkozzon bizonyos dolgok eredetén. Hol tartunk most a telefonjainkkal? Az akkor induló fiatal művészekre nagy hatást gyakorolt, hogy akkoriban jelent meg az internet, a digitális képalakíthatóság, szabadon utazhattunk, könnyebb volt Nyugat-Európában is kiállításokat rendezni. Ezek mind beláthatatlan perspektívákat nyitottak. Ezért is fontos, hogy a kiállítás kurátorai két különböző generációt képviselnek. Harangozó Kata, Major Sára és Tarr Linda a húszas-harmincas éveikben lévők szemszögéből segítették a válogatást és a korszak értelmezését, magam pedig akkor kezdtem a pályámat és rendeztem első kiállításaimat épp az itt bemutatkozó művészeknek.
A kilencvenes évek képi látásmódja nem volt előzmények nélküli, ezekre is rálátást ad a tárlat?
P. Zs.: A kilencvenes évek újszerű művészete valóban sokoldalú hatások alapján formálódott. A hagyományos médiumok mellett az új képi eszközök, a képszerkesztő programok és a számítógép kínálta lehetőségek egy egész generáció számára az önmeghatározás új formáit jelentették. A fiatal művészek ezeken az előzményeken nevelkedtek, ezeket tekintették példának. A kiállítás egy külön, „előzmények” szekcióval emlékezik azokra a művészekre, művész-pedagógusokra, akik nagy hatást gyakoroltak erre a korszakra: Erdély Miklóstól és Károlyi Zsigmondtól kezdve Maurer Dórán keresztül, Birkás Ákoson és Szentjóby Tamáson át egészen Beke Lászlóig, aki nagyon fontos alakja volt ennek a korszaknak. Azok a fogalmak és kategóriák, amiket a kiállításban fölvetünk, a kiállítás tematikus egységei Szöveg/jel/jelentés, Ökofuturizmus, Test/identitás, Pop/remix, Valóság/illúzió címmel, mind a látogatót próbálják segíteni, hogy eligazodjon a korszak művészeti világában, a művészeket akkor foglalkoztató képi és elméleti problémákban.
TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001)
A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra
Magyar Nemzeti Galéria
2024. február 11-ig
felszabadító élményként élte meg. A február 11-ig látható kiállítás több mint ötven alkotó mintegy 150 művén keresztül a különböző médiumok – festészet, objekt, fotó, print, videó és a számítógépalapú művészet – kilencvenes évekbeli alakulását mutatja be. A kiállításról Petrányi Zsolt kurátort, a Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetőjét kérdeztük.
Az utóbbi években több kiállítás is foglalkozott a kilencvenes évek művészetével. Miben más és egyedülálló a Galéria tárlata?
P. Zs.: Ez a kiállítás tíz évet ölel föl abból az időszakból, ami a rendszerváltással egy politikai, társadalmi, gazdasági folyamat kezdetét jelentette, és ami nagyon erős hatással bírt a képzőművészetre is. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik világa meghatározó inspirációt jelentett, ami megjelent a művek vizualitásában, a bennük felvetett kérdésekben is. A tárlat ezen a képi kultúrán, a flyerek és lemezborítók világán, az irányt mutató elektronikus zenéken keresztül negyed évszázados visszautazásra invitál az időben. Az izgalmas és a mai napig újszerűnek ható képi világot több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal is kiegészítettük. Ezenkívül – nemzetközi kitekintésként – a magyar műalkotásokat a korszakban Magyarországon nagy hatást gyakorló külföldi alkotók, Muntean/Rosenblum, Pipilotti Rist, Cindy Sherman, Andreas Gursky és az akkor Budapesten filmet forgató Matthew Barney egy-egy művével helyeztük tágabb kontextusba.
Miért lehet érdekes most a kilencvenes évek kultúrája, képzőművészete? Mennyire aktuális ez a kiállítás ma?
P. Zs.: Nagyon sok más jelenség is indult el akkoriban: az ökológiai problémáktól a társadalmi feszültségeken keresztül a vallási különbségek kiéleződésén át a digitális kultúra beláthatatlanságáig, amelyeknek a következményeit ma is érezzük. Ebből a szempontól ez a kiállítás azért is aktuális, mert lehetőséget ad a mai néző számára, hogy elgondolkozzon bizonyos dolgok eredetén. Hol tartunk most a telefonjainkkal? Az akkor induló fiatal művészekre nagy hatást gyakorolt, hogy akkoriban jelent meg az internet, a digitális képalakíthatóság, szabadon utazhattunk, könnyebb volt Nyugat-Európában is kiállításokat rendezni. Ezek mind beláthatatlan perspektívákat nyitottak. Ezért is fontos, hogy a kiállítás kurátorai két különböző generációt képviselnek. Harangozó Kata, Major Sára és Tarr Linda a húszas-harmincas éveikben lévők szemszögéből segítették a válogatást és a korszak értelmezését, magam pedig akkor kezdtem a pályámat és rendeztem első kiállításaimat épp az itt bemutatkozó művészeknek.
A kilencvenes évek képi látásmódja nem volt előzmények nélküli, ezekre is rálátást ad a tárlat?
P. Zs.: A kilencvenes évek újszerű művészete valóban sokoldalú hatások alapján formálódott. A hagyományos médiumok mellett az új képi eszközök, a képszerkesztő programok és a számítógép kínálta lehetőségek egy egész generáció számára az önmeghatározás új formáit jelentették. A fiatal művészek ezeken az előzményeken nevelkedtek, ezeket tekintették példának. A kiállítás egy külön, „előzmények” szekcióval emlékezik azokra a művészekre, művész-pedagógusokra, akik nagy hatást gyakoroltak erre a korszakra: Erdély Miklóstól és Károlyi Zsigmondtól kezdve Maurer Dórán keresztül, Birkás Ákoson és Szentjóby Tamáson át egészen Beke Lászlóig, aki nagyon fontos alakja volt ennek a korszaknak. Azok a fogalmak és kategóriák, amiket a kiállításban fölvetünk, a kiállítás tematikus egységei Szöveg/jel/jelentés, Ökofuturizmus, Test/identitás, Pop/remix, Valóság/illúzió címmel, mind a látogatót próbálják segíteni, hogy eligazodjon a korszak művészeti világában, a művészeket akkor foglalkoztató képi és elméleti problémákban.
TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001)
A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra
Magyar Nemzeti Galéria
2024. február 11-ig