2024. január 12. /
A budapesti Néprajzi Múzeum különleges világába invitálja a látogatót, ahol a múlt és a jelen egyszerre szólal meg az évszázadokon átívelő emberi történeteken keresztül. A Városliget kapujában álló új múzeumépület időszaki kiállításai olyan izgalmas utazásra visznek, melynek során
megismerhetjük különböző kultúrák hagyományait, művészetét és életét.
A Néprajzi Múzeum 2022-ben évekig tartó költözés után nyílt meg. A költözés alatt a múzeum nem fogadott látogatókat, a külvilág számára zárva volt. A Zárvatermő kiállítás ennek az ötévnyi zárva tartásának a műtárgygyarapodásából mutat be válogatást. A rendhagyó munkakörülmények ellenére azonban a múzeum gyűjteménye ez idő alatt is gyarapodott – a nagy jelentőségű szerzeményekből egy-egy válogatott kollekciót láthatunk itt.
[kep3]
Az Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek című kiállításnak középpontjában a cigány közösségekben „álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill (1924-1962) etnográfus, nyelvész munkássága áll. Itt alig ismert fényképeiből, a kevésbé kutatott kézirataiból, magnószalagjaiból kibomló történeteket ismerhetünk meg. A tárlat ugyanakkor azt is megmutatja, hogy élhet tovább egy lezártnak tűnő életmű.
Az Indiánok. Lelkek. Túlélők. – Claudia Andujar fotókiállítása című tárlat részeként 124 fotográfia, nagyméretű analóg nagyítások és digitális nyomatok, illetve a további vetített képanyag egyedi megvilágításban tárja a látogató elé az életmű egy fontos szeletét. A kronologikus felépítésű kiállításon a Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszaktól és kísérletezésektől jutunk el az évtizedeken át a janomami indiánok között készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig.
A koreai stílus – Hagyományos öltözékek és lakás Szöulból az első
vendégkiállítás a Néprajzi Múzeumban az új épületbe való költözés óta. Itt a dél-koreai főváros története és modern mindennapjai elevenednek meg a látogató előtt az öltözködés és lakáskultúra változásának bemutatásán keresztül. A választás nemcsak a látványos műtárgyak miatt bizonyult eredményesnek, hanem a két témán keresztül tetten érhetők a koreai mindennapok és ünnepek, valamint az az egész társadalmat átszövő érték- és szimbólumrendszer, melyet a koreai konfucianizmus képvisel. Ennek gerincét pedig az ősök, a múlt, a környezet és ez ezekkel való harmonikus viszony adja. A Néprajzi Múzeumban megtekinthető kiállítás azt mutatja be, hogyan követhető mindez az öltözékek és a lakásbelső finom mintázataiban, változataiban. Egy-egy ruhadarabban ugyanis jelen van a viselőjének státusza, képzettsége, rangja, pozíciója, kora és neme, azaz nemcsak Szöul hagyományai, hanem az ott élők sorsa, mindennapjai is.
A kétely felfüggesztése szokatlan kiállítási projekt. Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika képzőművészek a múzeum meghívására három éven keresztül dolgoztak együtt múzeumi kutatókkal, szemináriumok, raktárbejárások, közös elvonulás és intenzív párbeszéd keretében. Ennek eredményeként múzeumi témákat, kortárs kérdéseket, gyűjteményi tárgyakat és saját alkotásokat építettek össze: egy-egy installatív művészeti munkába, végül egy összehangolt térbe. Mágikus tárgyak és üzenetek olvashatósága és olvashatatlansága, csapdák és foglyul ejtett állatok nyomai, időben és térben rejtett és rejtőzködő, halhatatlan szereplők történetei kerülnek fókuszba. És a vágy, hogy mindez a múzeumi valóság részévé váljon.
megismerhetjük különböző kultúrák hagyományait, művészetét és életét.
A Néprajzi Múzeum 2022-ben évekig tartó költözés után nyílt meg. A költözés alatt a múzeum nem fogadott látogatókat, a külvilág számára zárva volt. A Zárvatermő kiállítás ennek az ötévnyi zárva tartásának a műtárgygyarapodásából mutat be válogatást. A rendhagyó munkakörülmények ellenére azonban a múzeum gyűjteménye ez idő alatt is gyarapodott – a nagy jelentőségű szerzeményekből egy-egy válogatott kollekciót láthatunk itt.
[kep3]
Az Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek című kiállításnak középpontjában a cigány közösségekben „álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill (1924-1962) etnográfus, nyelvész munkássága áll. Itt alig ismert fényképeiből, a kevésbé kutatott kézirataiból, magnószalagjaiból kibomló történeteket ismerhetünk meg. A tárlat ugyanakkor azt is megmutatja, hogy élhet tovább egy lezártnak tűnő életmű.
Az Indiánok. Lelkek. Túlélők. – Claudia Andujar fotókiállítása című tárlat részeként 124 fotográfia, nagyméretű analóg nagyítások és digitális nyomatok, illetve a további vetített képanyag egyedi megvilágításban tárja a látogató elé az életmű egy fontos szeletét. A kronologikus felépítésű kiállításon a Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszaktól és kísérletezésektől jutunk el az évtizedeken át a janomami indiánok között készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig.
A koreai stílus – Hagyományos öltözékek és lakás Szöulból az első
vendégkiállítás a Néprajzi Múzeumban az új épületbe való költözés óta. Itt a dél-koreai főváros története és modern mindennapjai elevenednek meg a látogató előtt az öltözködés és lakáskultúra változásának bemutatásán keresztül. A választás nemcsak a látványos műtárgyak miatt bizonyult eredményesnek, hanem a két témán keresztül tetten érhetők a koreai mindennapok és ünnepek, valamint az az egész társadalmat átszövő érték- és szimbólumrendszer, melyet a koreai konfucianizmus képvisel. Ennek gerincét pedig az ősök, a múlt, a környezet és ez ezekkel való harmonikus viszony adja. A Néprajzi Múzeumban megtekinthető kiállítás azt mutatja be, hogyan követhető mindez az öltözékek és a lakásbelső finom mintázataiban, változataiban. Egy-egy ruhadarabban ugyanis jelen van a viselőjének státusza, képzettsége, rangja, pozíciója, kora és neme, azaz nemcsak Szöul hagyományai, hanem az ott élők sorsa, mindennapjai is. A kétely felfüggesztése szokatlan kiállítási projekt. Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika képzőművészek a múzeum meghívására három éven keresztül dolgoztak együtt múzeumi kutatókkal, szemináriumok, raktárbejárások, közös elvonulás és intenzív párbeszéd keretében. Ennek eredményeként múzeumi témákat, kortárs kérdéseket, gyűjteményi tárgyakat és saját alkotásokat építettek össze: egy-egy installatív művészeti munkába, végül egy összehangolt térbe. Mágikus tárgyak és üzenetek olvashatósága és olvashatatlansága, csapdák és foglyul ejtett állatok nyomai, időben és térben rejtett és rejtőzködő, halhatatlan szereplők történetei kerülnek fókuszba. És a vágy, hogy mindez a múzeumi valóság részévé váljon.