2024. március 06. / Tompos Vince
Tavaly ünnepelte fennállásának tizedik születésnapját a Filharmónia Magyarország. Hazánk legnagyobb klasszikus zenei koncertszervező irodájának van oka az örömre, hiszen fennállása óta számos sikert ért el. A fiatal korosztály zenei érzékenysége mellett a jubileumi ünneségsorozat-
ról, a komolyzene szerepéről és a legfrissebb aktualitásokról is kérdeztem Szamosi Szabolcsot, a Filharmónia ügyvezetőjét.
A Filharmónia több mint hetven éve meghatározó szereplője Magyarország klasszikus zenei életének, az elmúlt tíz évben pedig ismét országos társasággá alakult. Honlapjukat böngészve könnyen megállapítható, hogy bizonyára hatalmas munka állhat Önök mögött.
Sz. Sz.: A klasszikus zene megismertetése, megszerettetése a miszsziónk. Rendkívül izgalmas járatlan utakat kitaposni, mert a világ változik, kellenek az új ingerek, az új módszerek, miközben a cél évtizedek óta ugyanaz. A zene olyan csoda, amiért nemcsak érdemes, de lehet is küzdeni. Közelebb kell vinni mindenkihez, mert hatása sokkal szélesebb körű, mint elsőre gondolnánk. Nem a nulláról kellett építkeznünk, azonban meg kellett újítanunk egy nagy hagyományú, hosszú idő óta magas minőségben dolgozó szervezetet. A Filharmónia Magyarország 2013-ban indult, és vált országos szervezetté, elődje az Országos Filharmónia 1952-ben kezdte meg működését. Az ifjúsági koncertjeink évente kétszázezer gyerek számára, több mint kétszáz településen valósulnak meg, felnőtt bérletet pedig összesen tizennégy városban lehet vásárolni. Igyekszünk idén is minél több programot szervezni a kisebb településekre is, hogy egyre szélesebb közönség találkozhasson magas színvonalú klasszikus zenével.
Weboldalukon járva az is szembetűnő, hogy valóban igyekeznek minden korosztállyal megkedveltetni a komolyzenét.
Sz. Sz.: Az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a fiatalokat megszólítsuk. Tesszük ezt egyrészt az előbb említett ifjúsági koncertekkel, másrészt a hétvégente a nagyvárosokban megrendezett családi koncertekkel. Lényeges része ezeknek a családi programoknak, hogy legyen egy moderátor is, aki összeköti a színpadon muzsikáló zenészeket a közönségben helyet foglaló gyerekekkel. Igyekszünk olyan nyelven megszólítani őket, ami számukra is vicces vagy érdekes, és lehetőséget teremt, hogy interaktívan kapcsolódjanak a zeneművekhez. Azt tapasztalom, a gyermekek sokkal fogékonyabbak a klasszikus zenére, nyitott szívvel és füllel hallgatják a koncerteket, érdeklődve figyelik, mi zajlik a színpadon.
Hogyan ünnepelték a Filharmónia Magyarország jubileumi születésnapját?
Sz. Sz.: Tavaly novemberben egy ünnepélyes gálakoncertet szerveztünk a Zeneakadémián, ahol első alkalommal adtuk át a Filharmónia-díjat, amelyet a Nemzeti Filharmonikusok vehettek át. Nagy öröm számomra, hogy a tizedik születésnapra egy különleges produkciót is sikerült megalkotnunk – a címe: OperaCinema. Ismert operarészleteket választottunk ki, amelyekhez filmeket társítottunk. Miután az Operaház énekeseinek tolmácsolásában felhangzanak az eredeti áriák a színpadon, a filmekben a gyerekek számára lefordított, az ő életükből merítkező sztorikon keresztül válnak érthetővé az operák ismert színészek közreműködésével. A műsorhoz illesztett kisfilmek egy kiváló filmes csapat munkája, Tiszeker Dániel rendező vezetésével. Az operák részletei filmzenében is megszólalnak, ahogy Balázs Ádám Oscar-díjas zeneszerzőnk megálmodta. A Magyar Állami Operaházban novemberben és januárban már volt egy-egy előadásunk – a program már el is indult az országos turnéra: idén az ország hét megyéjében lesz látható a Filharmónia szervezésében. A tervek szerint a következő évben országszerte folytatódik az OperaCinema bemutatója. Azt gondolom, hogy az ifjúsági koncertek palettáján egy rendkívül színes és újszerű produkció született; büszke vagyok, hogy kemény csapatmunkával létrehozhattuk.
Az Orgonák Éjszakáját hat évvel ezelőtt rendezték meg először. Idén a szokásosnál kicsit korábbi időpontban bukkannak fel az orgonák az ország legváratlanabb helyszínein…
Sz. Sz.: Ebben az évben a Filharmónia Magyarország egyik legközkedveltebb rendezvénye, az Orgonák Éjszakája pünkösd szombatján, május 18-án valósul meg – az országon belül közel száz programmal várjuk az érdeklődőket. Nagy öröm számomra, hogy a korábbi években néhány határon túli településen is jelen lehettünk. Ebben az évben nemzetközi lesz az eseményünk: az Orgonák Éjszakája 2024-ben a kultúrintézetekkel együttműködésben közel harminc országban valósul meg. Idén például New York, London, Bécs, Berlin, Prága és Róma is bekapcsolódik a közös ünneplésbe. Izgalmas lesz, ahogy az időzónákon átívelő programsorozat Japán és Dél-Korea után megérkezik Magyarországra, majd halad tovább nyugat felé. Tavaly is volt egy dél-amerikai ország, ahol akkor indult el a programsorozat, amikor itthon mi még az igazak álmát aludtuk...
Tavaly augusztusban volt alkalmam részt venni az Orgonák Éjszakájának egyik budapesti nyitóeseményén, a Fővárosi Állatkertben. Nem volt nehéz észrevennem, hogy a gyerekek igazi, őszinte érdeklődéssel hallgatták a komolyzenei műveket…
Sz. Sz.: Jó a példa, amit mond. Az Orgonák Éjszakáján az egész napos programsorozat alatt igyekszünk mindenfajta korosztálynak az érdeklődését felkelteni – és valóban így van ez akkor is, amikor a Fővárosi Állatkertbe elvisszük a hangszerek királynőjét. De ezen kívül vannak más fesztiváljaink is, amelyeknek az a céljuk, hogy megszólítsuk azokat, akik még nem jutottak el koncerttermekbe, nem találkoztak az élménnyel. Ezen gondolatmenetet képviseli a kulturális tárca új programja, a Petőfi Kulturális Program is, amibe a Filharmónia is szervez eseményeket más szervezetek mellett, amit kiváló kezdeményezésnek tartok az 5000 fő alatti településeken.
Hogy látja, ezekre a programokra fogékonyak az idősebb korosztály tagjai is? Miképp fogadják ezeket az eseményeket azok, akik még egyáltalán nem jártak komolyzenei koncerten?
Sz. Sz.: Azt kell, hogy mondjam, hogy abszolút optimista vagyok, hiszen egyre többen érdeklődnek a programjaink iránt, és a világjárvány óta az idei évadban éreztem először, hogy újra ugyanaz a létszámú közönség tölti meg a koncerttermeket, mint a pandémia előtt. Ez egy fontos törekvésünk volt, amit idén sikerült is elérnünk, természetesen sok befektetett munkával. Fontosnak gondolom ugyanakkor az új ötleteket, utakat, mindig van lehetőség tovább fejlődni.
A közelmúltban járt le a Dallamvivők című pályázatuk beadási határideje, mit érdemes tudni erről a szintén fiatalok zenei nevelését segítő pályázatról?
Sz. Sz.: Évente annyi gyereknek adunk koncertet, hogyha megfognák egymás kezét, körbeérnék a Balatont. Szükséges, hogy legyenek zeneileg értékes, ugyanakkor vicces, innovatív megközelítésű, érthetően moderált koncertek, gazdagodjék a választék évről évre. A pályázat segít rátalálni ezekre a koncertekre, lehetőséget ad az előadóművészeknek zenei elképzeléseik tökéletesítésére. Egy nívós szakmai grémium választja ki a legjobb alkotásokat, a pályázatok elbírálása során az is újdonság lesz, hogy a gyerekeket a zsűrizésbe is bevonjuk. Azt pedig, hogy végül ki lesz az első és a harmadik helyezett, teljes mértékben egy gyerekekből álló zsűri fogja eldönteni. Tavasszal lesz egy ifjúsági konferenciánk is, amelyre nemcsak tanárokat, művészeket, szervezőket várunk, hanem külföldről is hívunk előadókat. Ez az a program, amely lezárja a Filharmónia tizedik születésnapi ünnepségsorozatát.
Amellett, hogy a Filharmónia Magyarország ügyvezetője, 2020 óta a Szegedi Dóm zeneigazgatójaként is tevékenykedik.
Sz. Sz.: Annak idején dr. Kiss Rigó László püspök úr kérésére örömmel mondtam igent arra a felkérésre, hogy az egyházzene vérkeringésébe ismét bekapcsolódjak. A Filharmónia előtt orgonaművészként, karnagyként, egyházzenészként éltem életem nagy részét. Előadóművészként továbbra is koncerteztem, de az egyházzene kicsit háttérbe szorult az elmúlt években, pedig rendkívül fontosnak tartom a zenei szolgálatok minőségét a liturgikus alkalmakon. Örülök, hogy sikerült Püspök atyával megtalálnunk azokat a metszéspontokat, amelyek nem akadályozzák a Filharmóniában végzett tevékenységemet, de hasznosíthatók egyházzenei tapasztalataim, elképzeléseim.
Ennyi elfoglaltság mellett mi az, ami kikapcsolja? Marad egyáltalán ideje a felsoroltak mellett a feltöltődésre?
Sz. Sz.: Talán közhelynek hangzik, de azt kell mondjam, hogy az az örömteli és különleges az életemben, hogy a zene a hobbim és a munkám is egyben. Nagy öröm számomra, amikor meghallgathatok egy-egy koncertet, mivel az ilyen alkalmak képesek feledtetni velem azt a több száz kilométert, amit meg kell tennem ahhoz, hogy részese legyek ezeknek az élményeknek. Enélkül az élmények nélkül nem is szabad és nem is érdemes ezt a munkát végezni.
ról, a komolyzene szerepéről és a legfrissebb aktualitásokról is kérdeztem Szamosi Szabolcsot, a Filharmónia ügyvezetőjét.
A Filharmónia több mint hetven éve meghatározó szereplője Magyarország klasszikus zenei életének, az elmúlt tíz évben pedig ismét országos társasággá alakult. Honlapjukat böngészve könnyen megállapítható, hogy bizonyára hatalmas munka állhat Önök mögött.
Sz. Sz.: A klasszikus zene megismertetése, megszerettetése a miszsziónk. Rendkívül izgalmas járatlan utakat kitaposni, mert a világ változik, kellenek az új ingerek, az új módszerek, miközben a cél évtizedek óta ugyanaz. A zene olyan csoda, amiért nemcsak érdemes, de lehet is küzdeni. Közelebb kell vinni mindenkihez, mert hatása sokkal szélesebb körű, mint elsőre gondolnánk. Nem a nulláról kellett építkeznünk, azonban meg kellett újítanunk egy nagy hagyományú, hosszú idő óta magas minőségben dolgozó szervezetet. A Filharmónia Magyarország 2013-ban indult, és vált országos szervezetté, elődje az Országos Filharmónia 1952-ben kezdte meg működését. Az ifjúsági koncertjeink évente kétszázezer gyerek számára, több mint kétszáz településen valósulnak meg, felnőtt bérletet pedig összesen tizennégy városban lehet vásárolni. Igyekszünk idén is minél több programot szervezni a kisebb településekre is, hogy egyre szélesebb közönség találkozhasson magas színvonalú klasszikus zenével.
Weboldalukon járva az is szembetűnő, hogy valóban igyekeznek minden korosztállyal megkedveltetni a komolyzenét.
Sz. Sz.: Az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a fiatalokat megszólítsuk. Tesszük ezt egyrészt az előbb említett ifjúsági koncertekkel, másrészt a hétvégente a nagyvárosokban megrendezett családi koncertekkel. Lényeges része ezeknek a családi programoknak, hogy legyen egy moderátor is, aki összeköti a színpadon muzsikáló zenészeket a közönségben helyet foglaló gyerekekkel. Igyekszünk olyan nyelven megszólítani őket, ami számukra is vicces vagy érdekes, és lehetőséget teremt, hogy interaktívan kapcsolódjanak a zeneművekhez. Azt tapasztalom, a gyermekek sokkal fogékonyabbak a klasszikus zenére, nyitott szívvel és füllel hallgatják a koncerteket, érdeklődve figyelik, mi zajlik a színpadon.
Hogyan ünnepelték a Filharmónia Magyarország jubileumi születésnapját?
Sz. Sz.: Tavaly novemberben egy ünnepélyes gálakoncertet szerveztünk a Zeneakadémián, ahol első alkalommal adtuk át a Filharmónia-díjat, amelyet a Nemzeti Filharmonikusok vehettek át. Nagy öröm számomra, hogy a tizedik születésnapra egy különleges produkciót is sikerült megalkotnunk – a címe: OperaCinema. Ismert operarészleteket választottunk ki, amelyekhez filmeket társítottunk. Miután az Operaház énekeseinek tolmácsolásában felhangzanak az eredeti áriák a színpadon, a filmekben a gyerekek számára lefordított, az ő életükből merítkező sztorikon keresztül válnak érthetővé az operák ismert színészek közreműködésével. A műsorhoz illesztett kisfilmek egy kiváló filmes csapat munkája, Tiszeker Dániel rendező vezetésével. Az operák részletei filmzenében is megszólalnak, ahogy Balázs Ádám Oscar-díjas zeneszerzőnk megálmodta. A Magyar Állami Operaházban novemberben és januárban már volt egy-egy előadásunk – a program már el is indult az országos turnéra: idén az ország hét megyéjében lesz látható a Filharmónia szervezésében. A tervek szerint a következő évben országszerte folytatódik az OperaCinema bemutatója. Azt gondolom, hogy az ifjúsági koncertek palettáján egy rendkívül színes és újszerű produkció született; büszke vagyok, hogy kemény csapatmunkával létrehozhattuk.
Az Orgonák Éjszakáját hat évvel ezelőtt rendezték meg először. Idén a szokásosnál kicsit korábbi időpontban bukkannak fel az orgonák az ország legváratlanabb helyszínein…
Sz. Sz.: Ebben az évben a Filharmónia Magyarország egyik legközkedveltebb rendezvénye, az Orgonák Éjszakája pünkösd szombatján, május 18-án valósul meg – az országon belül közel száz programmal várjuk az érdeklődőket. Nagy öröm számomra, hogy a korábbi években néhány határon túli településen is jelen lehettünk. Ebben az évben nemzetközi lesz az eseményünk: az Orgonák Éjszakája 2024-ben a kultúrintézetekkel együttműködésben közel harminc országban valósul meg. Idén például New York, London, Bécs, Berlin, Prága és Róma is bekapcsolódik a közös ünneplésbe. Izgalmas lesz, ahogy az időzónákon átívelő programsorozat Japán és Dél-Korea után megérkezik Magyarországra, majd halad tovább nyugat felé. Tavaly is volt egy dél-amerikai ország, ahol akkor indult el a programsorozat, amikor itthon mi még az igazak álmát aludtuk...
Tavaly augusztusban volt alkalmam részt venni az Orgonák Éjszakájának egyik budapesti nyitóeseményén, a Fővárosi Állatkertben. Nem volt nehéz észrevennem, hogy a gyerekek igazi, őszinte érdeklődéssel hallgatták a komolyzenei műveket…
Sz. Sz.: Jó a példa, amit mond. Az Orgonák Éjszakáján az egész napos programsorozat alatt igyekszünk mindenfajta korosztálynak az érdeklődését felkelteni – és valóban így van ez akkor is, amikor a Fővárosi Állatkertbe elvisszük a hangszerek királynőjét. De ezen kívül vannak más fesztiváljaink is, amelyeknek az a céljuk, hogy megszólítsuk azokat, akik még nem jutottak el koncerttermekbe, nem találkoztak az élménnyel. Ezen gondolatmenetet képviseli a kulturális tárca új programja, a Petőfi Kulturális Program is, amibe a Filharmónia is szervez eseményeket más szervezetek mellett, amit kiváló kezdeményezésnek tartok az 5000 fő alatti településeken.
Hogy látja, ezekre a programokra fogékonyak az idősebb korosztály tagjai is? Miképp fogadják ezeket az eseményeket azok, akik még egyáltalán nem jártak komolyzenei koncerten?
Sz. Sz.: Azt kell, hogy mondjam, hogy abszolút optimista vagyok, hiszen egyre többen érdeklődnek a programjaink iránt, és a világjárvány óta az idei évadban éreztem először, hogy újra ugyanaz a létszámú közönség tölti meg a koncerttermeket, mint a pandémia előtt. Ez egy fontos törekvésünk volt, amit idén sikerült is elérnünk, természetesen sok befektetett munkával. Fontosnak gondolom ugyanakkor az új ötleteket, utakat, mindig van lehetőség tovább fejlődni.
A közelmúltban járt le a Dallamvivők című pályázatuk beadási határideje, mit érdemes tudni erről a szintén fiatalok zenei nevelését segítő pályázatról?
Sz. Sz.: Évente annyi gyereknek adunk koncertet, hogyha megfognák egymás kezét, körbeérnék a Balatont. Szükséges, hogy legyenek zeneileg értékes, ugyanakkor vicces, innovatív megközelítésű, érthetően moderált koncertek, gazdagodjék a választék évről évre. A pályázat segít rátalálni ezekre a koncertekre, lehetőséget ad az előadóművészeknek zenei elképzeléseik tökéletesítésére. Egy nívós szakmai grémium választja ki a legjobb alkotásokat, a pályázatok elbírálása során az is újdonság lesz, hogy a gyerekeket a zsűrizésbe is bevonjuk. Azt pedig, hogy végül ki lesz az első és a harmadik helyezett, teljes mértékben egy gyerekekből álló zsűri fogja eldönteni. Tavasszal lesz egy ifjúsági konferenciánk is, amelyre nemcsak tanárokat, művészeket, szervezőket várunk, hanem külföldről is hívunk előadókat. Ez az a program, amely lezárja a Filharmónia tizedik születésnapi ünnepségsorozatát.
Amellett, hogy a Filharmónia Magyarország ügyvezetője, 2020 óta a Szegedi Dóm zeneigazgatójaként is tevékenykedik.
Sz. Sz.: Annak idején dr. Kiss Rigó László püspök úr kérésére örömmel mondtam igent arra a felkérésre, hogy az egyházzene vérkeringésébe ismét bekapcsolódjak. A Filharmónia előtt orgonaművészként, karnagyként, egyházzenészként éltem életem nagy részét. Előadóművészként továbbra is koncerteztem, de az egyházzene kicsit háttérbe szorult az elmúlt években, pedig rendkívül fontosnak tartom a zenei szolgálatok minőségét a liturgikus alkalmakon. Örülök, hogy sikerült Püspök atyával megtalálnunk azokat a metszéspontokat, amelyek nem akadályozzák a Filharmóniában végzett tevékenységemet, de hasznosíthatók egyházzenei tapasztalataim, elképzeléseim.
Ennyi elfoglaltság mellett mi az, ami kikapcsolja? Marad egyáltalán ideje a felsoroltak mellett a feltöltődésre?
Sz. Sz.: Talán közhelynek hangzik, de azt kell mondjam, hogy az az örömteli és különleges az életemben, hogy a zene a hobbim és a munkám is egyben. Nagy öröm számomra, amikor meghallgathatok egy-egy koncertet, mivel az ilyen alkalmak képesek feledtetni velem azt a több száz kilométert, amit meg kell tennem ahhoz, hogy részese legyek ezeknek az élményeknek. Enélkül az élmények nélkül nem is szabad és nem is érdemes ezt a munkát végezni.