2024. március 11. /
Vörös István énekes, gitáros, dalszerző, a magyar kultrock első számú hazai képviselője 1981 óta koncertezik itthon és külföldön. Nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint például a Tele van a város szerelemmel, Kutya világ, Neked valaki kell, Magányos utazó vagy a legújabb sikerdala, a
Minden percért kár. A közönség a sokakat megérintő szövegvilágért, az énekelhető dalokért és a magával ragadó koncerthangulatért szereti a szerző-előadó-énekes produkcióit. Az énekes-gitáros-dalszerző folyamatosan koncertezik itthon és a nagyvilágban.
Mire készülsz mostanában?
V. I.: Április 13-án a MOMkultban koncertezem zenekarommal. Első nagylemezem, az 1984-es Előjelek a 40. születésnapját ünnepli. A ’70-es évek eleje óta zenekarozok, játszottam Radics Béla után a Nevadában, majd pedig a ’80-as évek a Prognózis jegyében teltek el. Az Előjelek album meghatározó volt a pályámon, már akkor is szövegileg a mélyebb, filozofikus irányba mozdultam el, mint például a mai napig sláger az „Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék” refrénű dal, a Hajsza közben vagy a monumentális Ajtók előtt, vagy a sodró erejű Kőhegyek. Ezek a dalok és általában a dalaim mit sem veszítettek aktualitásukból, úgy érzem, akár tegnap is írhattam volna őket. Talán köszönhető ez annak, hogy állandóan, immár a kezdetek óta, témalesen vagyok. Mindig is törekedtem hétköznapi témák, történetek megírására úgy, hogy az egyéntől jussunk el akár az egyetemlegeshez, a végtelen szférák világába. Minden dalomban felsejlik egy kis filozófia. Visszatérve a kérdésre, egy alkotónak a legnagyobb elismerés, ha 40 év távlatából is elevenen élnek a dalai.
Kik lesznek a vendégek?
V. I.: Jankai „Billentyűs” Béla, aki a Prognózis meghatározó tagja volt, a tervezett 30 dalból jócskán kiveszi majd a részét. A koncert alcíme stílszerűen: Főszerepben a ’80-as évek dalai. Abban a korszakban mint előshowman fellépett velünk Torma, aki dalaival mosolyra késztetett mindenkit. Így lesz ez most is. A MOMkult koncert után természetesen folyamatosan koncertezek az ország különböző művelődési központjaiban.
A magyar Bruce Springsteenként is emlegettek téged, van ebben valami igazság?
V. I.: Talán annyi, hogy akár csak ő, én is magam írom a zenét, szöveget, valamint a hangszerelés is hozzám fűződik. Így tudom magamat kifejezni, így vagyok teljes és hiteles. Igyekszem a legkomolyabb témáktól a legvidámabbakig egyfajta életképet bemutatni mindannyiunkról. Másrészt a színpadi aktivitásom és a közönséggel való színpadi kommunikációm miatt, lehet, rokonlelkek vagyunk. Ahogy valamelyik újság tréfásan megfogalmazta: Vörös Pisti a magyar Bruce Springsteen, Bruce Springsteen pedig az amerikai Vörös Pisti.
Gyakran elhangzik stílusoddal kapcsolatban a kultrock megfogalmazás. Mit takar ez közelebbről?
V. I.: Üzenet, önkifejezés, érzéseket, érzelmeket kelt, érzelmi azonosulás, igényes szövegvilág, igényes popularitás, ötletes, újszerű hangszerelés, mely tradicionális hangszereket is megszólaltat, mint például a mandolin, tuba, szaxofon, hegedű, akusztikus gitár, és persze fontos szerep jut a rockzenekari hangszereknek is. Színes hangszerelés, mely marad emberközeli. Különböző hangulatok váltakozása. Ezt jelenti számomra a kultrock stílus.
Eddig 11 dalaidat tartalmazó stúdióalbum jelent meg, nem számolom a sok válogatást és koncertlemezt. Várhatunk-e tőled újabb műveket?
V. I.: Folyamatosan alkotok, az utóbbi időben megjelent az Anyu levelei és a Mindenkinek jó lesz album bakeliten is. Néhány éve jelent meg az Én az időt nem sajnálom – Önvallomás címmel életrajzi könyvem, illetve „Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe” címmel a legjobb dalszövegeim is napvilágot láttak. Jelenleg a 12. album dalait írom, lassan összeáll. Jövőre kerek évfordulót ünnepelek, melyhez új lemez is dukál.
Mit üzensz az olvasóknak?
V. I.: A közösségi oldalakon, a honlapomon, a webáruházban koncertjeim dátuma, kiadványaim megtalálhatók. A kultrock legyen veletek!
Minden percért kár. A közönség a sokakat megérintő szövegvilágért, az énekelhető dalokért és a magával ragadó koncerthangulatért szereti a szerző-előadó-énekes produkcióit. Az énekes-gitáros-dalszerző folyamatosan koncertezik itthon és a nagyvilágban.
Mire készülsz mostanában?
V. I.: Április 13-án a MOMkultban koncertezem zenekarommal. Első nagylemezem, az 1984-es Előjelek a 40. születésnapját ünnepli. A ’70-es évek eleje óta zenekarozok, játszottam Radics Béla után a Nevadában, majd pedig a ’80-as évek a Prognózis jegyében teltek el. Az Előjelek album meghatározó volt a pályámon, már akkor is szövegileg a mélyebb, filozofikus irányba mozdultam el, mint például a mai napig sláger az „Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék” refrénű dal, a Hajsza közben vagy a monumentális Ajtók előtt, vagy a sodró erejű Kőhegyek. Ezek a dalok és általában a dalaim mit sem veszítettek aktualitásukból, úgy érzem, akár tegnap is írhattam volna őket. Talán köszönhető ez annak, hogy állandóan, immár a kezdetek óta, témalesen vagyok. Mindig is törekedtem hétköznapi témák, történetek megírására úgy, hogy az egyéntől jussunk el akár az egyetemlegeshez, a végtelen szférák világába. Minden dalomban felsejlik egy kis filozófia. Visszatérve a kérdésre, egy alkotónak a legnagyobb elismerés, ha 40 év távlatából is elevenen élnek a dalai.
Kik lesznek a vendégek?
V. I.: Jankai „Billentyűs” Béla, aki a Prognózis meghatározó tagja volt, a tervezett 30 dalból jócskán kiveszi majd a részét. A koncert alcíme stílszerűen: Főszerepben a ’80-as évek dalai. Abban a korszakban mint előshowman fellépett velünk Torma, aki dalaival mosolyra késztetett mindenkit. Így lesz ez most is. A MOMkult koncert után természetesen folyamatosan koncertezek az ország különböző művelődési központjaiban.
A magyar Bruce Springsteenként is emlegettek téged, van ebben valami igazság?
V. I.: Talán annyi, hogy akár csak ő, én is magam írom a zenét, szöveget, valamint a hangszerelés is hozzám fűződik. Így tudom magamat kifejezni, így vagyok teljes és hiteles. Igyekszem a legkomolyabb témáktól a legvidámabbakig egyfajta életképet bemutatni mindannyiunkról. Másrészt a színpadi aktivitásom és a közönséggel való színpadi kommunikációm miatt, lehet, rokonlelkek vagyunk. Ahogy valamelyik újság tréfásan megfogalmazta: Vörös Pisti a magyar Bruce Springsteen, Bruce Springsteen pedig az amerikai Vörös Pisti.
Gyakran elhangzik stílusoddal kapcsolatban a kultrock megfogalmazás. Mit takar ez közelebbről?
V. I.: Üzenet, önkifejezés, érzéseket, érzelmeket kelt, érzelmi azonosulás, igényes szövegvilág, igényes popularitás, ötletes, újszerű hangszerelés, mely tradicionális hangszereket is megszólaltat, mint például a mandolin, tuba, szaxofon, hegedű, akusztikus gitár, és persze fontos szerep jut a rockzenekari hangszereknek is. Színes hangszerelés, mely marad emberközeli. Különböző hangulatok váltakozása. Ezt jelenti számomra a kultrock stílus.
Eddig 11 dalaidat tartalmazó stúdióalbum jelent meg, nem számolom a sok válogatást és koncertlemezt. Várhatunk-e tőled újabb műveket?
V. I.: Folyamatosan alkotok, az utóbbi időben megjelent az Anyu levelei és a Mindenkinek jó lesz album bakeliten is. Néhány éve jelent meg az Én az időt nem sajnálom – Önvallomás címmel életrajzi könyvem, illetve „Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe” címmel a legjobb dalszövegeim is napvilágot láttak. Jelenleg a 12. album dalait írom, lassan összeáll. Jövőre kerek évfordulót ünnepelek, melyhez új lemez is dukál.
Mit üzensz az olvasóknak?
V. I.: A közösségi oldalakon, a honlapomon, a webáruházban koncertjeim dátuma, kiadványaim megtalálhatók. A kultrock legyen veletek!