2024. Április 08. /
A 20. századi magyar festészet egyik kiemelkedő alakja, Anna Margit életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria. A nagyszabású, csaknem kétszáz műalkotást – festményeket és grafikákat – felvonultató tárlat a 20. század legnehezebb periódusait megélő alkotó első életmű-
kiállítása. A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében megnyíló tárlat minden korábbinál teljesebb módon mutatja be Anna Margit életművét
Anna Margit az 1945-1948 között működő Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja és kiemelkedő képviselője. Alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz; életművének jelentős része leginkább a szürrealizmus, illetve az expresszív látásmód mentén jellemezhető. Egyedi formanyelvet hozott létre, mely a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakjává tette.
Harmincas évekbeli, chagalli módszereken alapuló, lírai asszociatív festészete férje, Ámos Imre festőművész 1944-es tragikus halálával megváltozott. Az Európai Iskola keretein belül festett művein gyermeki módon, hatalmas fejjel ábrázolta bábuit, melyek helyette szóltak, s megjelenítették az emberi léptékkel megfogalmazhatatlan szenvedést. Az ötvenes és hatvanas években egyre fontosabbá vált képein az abszurd humor, a gúny. Művészetében ekkor tűntek fel a népművészet elemei, a folklór és a giccs segítségével eltávolította magától a gyászt, s a tragikum összefonódott a komikummal, a nevetéssel.
kiállítása. A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében megnyíló tárlat minden korábbinál teljesebb módon mutatja be Anna Margit életművét
Anna Margit az 1945-1948 között működő Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja és kiemelkedő képviselője. Alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz; életművének jelentős része leginkább a szürrealizmus, illetve az expresszív látásmód mentén jellemezhető. Egyedi formanyelvet hozott létre, mely a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakjává tette.
Harmincas évekbeli, chagalli módszereken alapuló, lírai asszociatív festészete férje, Ámos Imre festőművész 1944-es tragikus halálával megváltozott. Az Európai Iskola keretein belül festett művein gyermeki módon, hatalmas fejjel ábrázolta bábuit, melyek helyette szóltak, s megjelenítették az emberi léptékkel megfogalmazhatatlan szenvedést. Az ötvenes és hatvanas években egyre fontosabbá vált képein az abszurd humor, a gúny. Művészetében ekkor tűntek fel a népművészet elemei, a folklór és a giccs segítségével eltávolította magától a gyászt, s a tragikum összefonódott a komikummal, a nevetéssel.