Az ár és a haszon 2024. augusztus 02. / Fáy Miklós Valamikor a nyolcvanas évek elején nagy társadalmi vita bontakozott ki arról, vajon áru-e a mű­vé­szet. Persze, korábban nem lehetett, hiszen mindenki tagadta volna a művészet áru voltát, hogyan is lehetne piszkos pénzzel megfizetni azt, hogy a dolgozó tömegek szellemi felüdülést nyernek a művészet és a művészek által, a kilencvenes években pedig már senki nem kételkedett abban, hogy bizony áru, mi más volna, fizetni kell érte, és meg kell élni belőle, különben elapad a forrás, a művész nem hajlandó alkotni, ha nem becsülik meg érte. Áru – ebbe mindannyian belenyugodtunk. Legfeljebb azt tehetjük hozzá, hogy különleges áru, nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a tornanadrágra és a melegszendvicsre. Mert művészetet látni és birtokolni jó, és hiába nincs az egésznek semmi gyakorlati haszna, mégis boldoggá teszi a befogadót már pusztán az a tény, hogy érdekli és érteni véli a művészetet. Nem is beszélve a bőkezű mecénásokról, akik úgy érzik, hogy valamit visszaadnak a társadalomnak, amikor pártolják a művészetet, igaz, hogy minden órában több pénzt keresnek, mint más egy évben, de lám, a sok pénz egy része mégis visszajut a rendes, tisztességes emberekhez, épp a művészet által. Így volt ez már a középkorban, amikor a szívtelen uzsorás, Enrico Scrovegni megbízást adott Giottónak, hogy fessen ki egy kápolnát Jézus életéből vett jelenetekkel, és azt remélte, hogy ezért az áldozatért majd elengednek neki valamit a túlvilági büntetéséből. Mikor megtudta, hogy mennyibe kerül egy egész kápolna, és főleg az a rengeteg ultramarin festék, még az apukáját is bevonta, úgy értem, remélte, hogy ennyiért már az ő büntetését is elengedik. Áru a művészet, és a másvilággal is lehet kereskedni vele. Az egész kérdés azért lett idén újra izgalmas, mert az amerikai elnök, Joe Biden fia is fest. Nem úgy, mint Giotto, ezt megkockáztatom, de azért fest, festékkel, ecsettel, vászonra. És nem is sikertelen ebben a minőségben, ha elfogadjuk a siker mértékegységének a pénzt, az első hírek arról szóltak, hogy Hunter Biden képéért valaki félmillió dollárt fizetett ki. Ezt a hírt aztán a galériása cáfolta, azt mondta, valójában 85 000 dollárnál soha nem kapott többet egy Bidenképért, de hát az is elképesztő összeg. Főleg, ha tudjuk, hogy Hunter Biden úgynevezett terápiás festő, nem azért festett, hogy valahogy megjelenítse a lelkében élő világot, hanem hogy megszabaduljon a kábítószerfüggéstől. De hát tudjuk, a művészet különleges áru, nem mindig az a fontos, hogy mit csinált, sokszor inkább az, hogy ki csinálta. Arról nem is beszélve, hogy a festésnek köszönhetően Hunter Biden talán tényleg megszabadult a kábítószertől. Az pedig tényleg min­den pénzt megér.