– Őrség, augusztus 9-20.
2024. augusztus 10. /
„A köztivál magyarázatára egyszerű válaszként többnyire ilyesmit szoktam sorolni: közelség, közvetlenség, közösség… ezek utalnak a köztivál lényegére” – mondja az őrségi Hétrétországot
megálmodó és működtető Sülyi Péter, akit a köztivál idei arculatáról, a rockzenei örökségről, az „Omega-szigetek” projektről is kérdeztünk.
Az első, kézenfekvő kérdés: miért köztivál? Néhány év óta Hétrétországot – „a szerek és porták fesztiválját” köztiválként aposztrofálod. Miközben a progresszív művészeti szcéna népszerű vonulatából hívod továbbra is a fellépőket, látszólag maradt a merítés. Mi változott?
S. P.: A köztivál magyarázatára egyszerű válaszként többnyire ilyesmit szoktam sorolni: közelség, közvetlenség, közösség… ezek utalnak a köztivál lényegére. De most – hálából a körmönfont kérdésért – próbálok körmönfontabb magyarázatot is adni. Lehetséges, hogy születik valami friss, eleven dolog, ami új erőket mozdít meg az emberekben, a hatása gyorsan terjed, kibontakozik, tömeges vonzása lesz, ami az idők folyamán addig fajul, míg lassan elvész belőle az indító impulzus, a saját ellentétébe fordul – de a lendület viszi tovább, és végül nem marad más, mint a sziporkázó, üres dübörgés? Úgy vettem észre, hogy lehetséges ez. Sőt, az élet több (majd’ minden) színterén ismétlődik a séma. Miért pont a fesztivál lenne kivétel? Felmerült bennem egy ponton, hogy próbálhatnánk más irányt venni. A váltás manifesztációja a „köztivál” elnevezés. A tartalomban kis különbség – az éberségben nagy. (Értsd ez alatt: szemlélet, tudatosság.)
Te több évtizeden át munkálkodtál a rockzene világában, mint az Omega szövegírója. Hogy látod: ez az elhasználódás vagy devalváció ezen a területen is végbement? Itt is dolgozik a séma?
S. P.: Igen, nem úsztuk meg. Annak ellenére, hogy szerintem a 20. század második felének legerőteljesebb, megújító mozgalma volt ez. Minden vehemenciájával, túlkapásaival és bárdolatlanságával együtt. Világformáló korszak volt, nagy áradás, ami rohamosan el is vonult, imitáció és üledék maradt utána.
Lejátszott és végleg elmúlt, amiben hittetek?
S. P.: Egy biztos: „minden másképpen van”. De az idők nem elvágólag váltják egymást. Ma még sokaknak jelenthet élményt a rockzenei örökség – nekem sem közömbös –, de odafent egész más fellegek futnak…
A mai történés más szinteken, más rétegekben és más dinamikával zajlik – bármilyen véleményünk is legyen róla… Évtizedek a süllyesztőben… Fájdalmas veszteség?
S. P.: Azért valami maradt. Talán rá sem ismersz, itt-ott van élet, félreeső szigeteken, valahol, a felkorbácsolt érdektelenség közepette.
Mi a helyzet az „Omega-szigetekkel”? Ezt a projektet több éve dajkáljátok. A te szövegeidre született Omega-dalok szólalnak meg benne Szirtes Edina Mókus hangszerelésében, vonós és fúvós kamarazenei előadásban, több énekes szólistával. Idén is előveszitek?
S. P.: Folytatjuk. „Fejlődésben lévő produkció”. A szövegekből építkezik – ezek talán nem sodródtak el, úgymond az „árhullám elvonultával”, talán mert nehezebbek voltak (fajsúlyosabbak? – lehet így mondani?). Itt maradtak ezek a kövek a homokban, történetük van és az újjászínezett zenei szövet új kompozícióvá rendezi őket – ez az „Omega-szigetek”.
Milyen új arculata lesz az idei Hétrétországnak?
S. P.: A bűvös szó, amihez az idei Hétrétprogram gravitál: a Dalköltészet. Kollár-Klemencz László találta fején a szöget, amikor kimondta: itt, kérem, Dalköltők sorakoznak a magyar ég alatt, egy megnevezésre váró műfaj napszámosaiként. Ez nem egy tornasor, nem nagyság szerint állnak, és mi, akiket első körben elértünk közülük, meghívtuk ide Hétrétországba. Természetes, hogy felbukkannak Cseh Tamás reinkarnációi, különféle fiatalos formában. A hőskorszak olyan legendás dalnokai mellett, mint Másik János, Kiss Llászló vagy Víg Mihály, a Kollár-Klemencz Kamarazenekar nyomában felvonul a mai derékhad is: Beck Zoli, Vecsei H. Miklós, Szabó Balázs, a Platon Karataev. Pásztor Anna is jön (ohne Barbies). Elég, ha annyit mondok: lesz színház, film, kortárs és klasszikus zene, ifjak és mesterek, vendégváró Nyitott Porták, természetből a java, művészetből a magva, nyíltszívű emberek – és persze, az Omega-misszió is folytatódik, több produkcióval.
ÉREZD MAGAD OTTHON, AKÁR HÉTRÉTORSZÁGBAN!
megálmodó és működtető Sülyi Péter, akit a köztivál idei arculatáról, a rockzenei örökségről, az „Omega-szigetek” projektről is kérdeztünk.
Az első, kézenfekvő kérdés: miért köztivál? Néhány év óta Hétrétországot – „a szerek és porták fesztiválját” köztiválként aposztrofálod. Miközben a progresszív művészeti szcéna népszerű vonulatából hívod továbbra is a fellépőket, látszólag maradt a merítés. Mi változott?
S. P.: A köztivál magyarázatára egyszerű válaszként többnyire ilyesmit szoktam sorolni: közelség, közvetlenség, közösség… ezek utalnak a köztivál lényegére. De most – hálából a körmönfont kérdésért – próbálok körmönfontabb magyarázatot is adni. Lehetséges, hogy születik valami friss, eleven dolog, ami új erőket mozdít meg az emberekben, a hatása gyorsan terjed, kibontakozik, tömeges vonzása lesz, ami az idők folyamán addig fajul, míg lassan elvész belőle az indító impulzus, a saját ellentétébe fordul – de a lendület viszi tovább, és végül nem marad más, mint a sziporkázó, üres dübörgés? Úgy vettem észre, hogy lehetséges ez. Sőt, az élet több (majd’ minden) színterén ismétlődik a séma. Miért pont a fesztivál lenne kivétel? Felmerült bennem egy ponton, hogy próbálhatnánk más irányt venni. A váltás manifesztációja a „köztivál” elnevezés. A tartalomban kis különbség – az éberségben nagy. (Értsd ez alatt: szemlélet, tudatosság.)
Te több évtizeden át munkálkodtál a rockzene világában, mint az Omega szövegírója. Hogy látod: ez az elhasználódás vagy devalváció ezen a területen is végbement? Itt is dolgozik a séma?
S. P.: Igen, nem úsztuk meg. Annak ellenére, hogy szerintem a 20. század második felének legerőteljesebb, megújító mozgalma volt ez. Minden vehemenciájával, túlkapásaival és bárdolatlanságával együtt. Világformáló korszak volt, nagy áradás, ami rohamosan el is vonult, imitáció és üledék maradt utána.
Lejátszott és végleg elmúlt, amiben hittetek?
S. P.: Egy biztos: „minden másképpen van”. De az idők nem elvágólag váltják egymást. Ma még sokaknak jelenthet élményt a rockzenei örökség – nekem sem közömbös –, de odafent egész más fellegek futnak…
A mai történés más szinteken, más rétegekben és más dinamikával zajlik – bármilyen véleményünk is legyen róla… Évtizedek a süllyesztőben… Fájdalmas veszteség?
S. P.: Azért valami maradt. Talán rá sem ismersz, itt-ott van élet, félreeső szigeteken, valahol, a felkorbácsolt érdektelenség közepette.
Mi a helyzet az „Omega-szigetekkel”? Ezt a projektet több éve dajkáljátok. A te szövegeidre született Omega-dalok szólalnak meg benne Szirtes Edina Mókus hangszerelésében, vonós és fúvós kamarazenei előadásban, több énekes szólistával. Idén is előveszitek?
S. P.: Folytatjuk. „Fejlődésben lévő produkció”. A szövegekből építkezik – ezek talán nem sodródtak el, úgymond az „árhullám elvonultával”, talán mert nehezebbek voltak (fajsúlyosabbak? – lehet így mondani?). Itt maradtak ezek a kövek a homokban, történetük van és az újjászínezett zenei szövet új kompozícióvá rendezi őket – ez az „Omega-szigetek”.
Milyen új arculata lesz az idei Hétrétországnak?
S. P.: A bűvös szó, amihez az idei Hétrétprogram gravitál: a Dalköltészet. Kollár-Klemencz László találta fején a szöget, amikor kimondta: itt, kérem, Dalköltők sorakoznak a magyar ég alatt, egy megnevezésre váró műfaj napszámosaiként. Ez nem egy tornasor, nem nagyság szerint állnak, és mi, akiket első körben elértünk közülük, meghívtuk ide Hétrétországba. Természetes, hogy felbukkannak Cseh Tamás reinkarnációi, különféle fiatalos formában. A hőskorszak olyan legendás dalnokai mellett, mint Másik János, Kiss Llászló vagy Víg Mihály, a Kollár-Klemencz Kamarazenekar nyomában felvonul a mai derékhad is: Beck Zoli, Vecsei H. Miklós, Szabó Balázs, a Platon Karataev. Pásztor Anna is jön (ohne Barbies). Elég, ha annyit mondok: lesz színház, film, kortárs és klasszikus zene, ifjak és mesterek, vendégváró Nyitott Porták, természetből a java, művészetből a magva, nyíltszívű emberek – és persze, az Omega-misszió is folytatódik, több produkcióval.
ÉREZD MAGAD OTTHON, AKÁR HÉTRÉTORSZÁGBAN!