2024. november 10. /
Különleges karácsonyi műsorral várja a koncertlátogató közönséget Fülei Balázs Liszt-díjas zongoraművész a De profundis című zongoraestjén december 15-én este a Zeneakadémia Nagytermében. A megszólaló zenék a mélységből emelnek fel a magasságba, a sötétségből emelnek át a világosság felé.
A koncert Chopin 1842-ben íródott f-moll balladájával indul. Ebben az időben a harminckét éves zeneszerző nem igazán érezte jól magát, megromlott egészségével és magánéleti gondokkal is küzdött. A komponálásban talált vigaszt, és megszületett a négy ballada közül az utolsó – több zongorista szerint zeneileg és technikailag is a legnehezebb. A darabot egyik első mecénásának, Charlotte de Rothschild bárónőnek ajánlotta, aki többször is meghívta a szalonjába játszani, és később is sokat tett azért, hogy minél több arisztokrata barátja palotájába beajánlja a fiatal művészt. A zenetörténészek a 19. századi romantikus zongorairodalom egyik mesterművének tartják a darabot, és a rendezők igen nagy előszeretettel használják tv-sorozatokhoz vagy filmekhez kísérőzeneként. A feltételezések szerint a többihez hasonlóan ezt a balladát is a lengyel költő, Adam Mickiewicz Litván balladái ihlette.
A műsor Beethoven opus 57-es f-moll zongoraszonátájával folytatódik, amit a legtöbben az Appassionata néven ismerünk. Az elnevezés nem a szerzőtől származik, az 1805-ben befejezett szonátát jóval később, 1838-ban látta el az új ragadványnévvel a hamburgi kiadó, August Cranz, aki a hangzatos címmel valószínűleg az eladási számokon akart emelni. Magyarországi vonatkozással is rendelkezik ez a szonáta: Beethoven a darabot közeli barátjának, a kiváló amatőr csellista Brunszvik Ferenc grófnak ajánlotta, akinek a kastélyában akkoriban sokat vendégeskedett Martonvásáron. A két, sors- és létkérdéseket boncolgató szélső tétel között egy bensőséges himnusz szólal meg, amelynek variációsorozata a magasságba emeli a hallgatót.
Beethovent Bartók követi a koncertprogramban a Román kolinda dallamok két sorozatával. „Nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” – írja Bartók. A román kolindák dallamai karácsonyi énekek, amelyeket házról házra járva énekeltek falun a legények. A két sorozat tíz-tíz kolindájában a dallamok módosítás nélkül, a maguk eredetiségében szólalnak meg, a bartóki kíséret viszont egészen új dramaturgiát ad a rövid daloknak. Mindegyik dallam a szerző saját gyűjtése. 1924 és 1941 között nemcsak Budapesten, de külföldön is többször játszotta koncertjein a Román kolindákat, többek közt Londonban, Párizsban, Bukarestben, Pozsonyban, Bernben, Hilversumban, Glasgow-ban és Seattle-ben, bár egyben a két sorozatot szinte soha nem vette fel a hangversenyprogramba.
A koncert második részében két igencsak más korszakot és világot képviselő szerző, Liszt és Messiaen két-két darabja szólal meg. Az 1908-as születésű francia zeneszerző-orgonaművész, Olivier Messiaen igazán egyedi hangú muzsikus volt: érdekes adalék vele kapcsolatban, hogy hihetetlen aprólékossággal jegyezte le a madarak énekét, és építette be azokat műveibe. A mélyen vallásos Messiaen huszonkét éves korától kezdve hatvanegy éven át, egészen haláláig a párizsi Trinité templom orgonistája volt az egyház szolgálatában. Fülei Balázs karácsonyi koncertjén az 1944-ben komponált Húsz pillantás a gyermek Jézusra című ciklusából szólal meg két tétel: a Karácsony és A proféták, pásztorok és mágusok tekintete idézi majd az ünnepet.
A koncertet Liszt zenéje kerekíti le. Nagyszabású, Krisztus című oratóriumát Rómában írta és fejezte be 1866-ban, a Madonna del Rosario kolostorban. Mivel tudta, hogy a zenéje kortársainál nem mindig talál megértésre, hiszen sok szempontból előrébb tart náluk, a Krisztusról ezt írta Carl Gillének: „Mikor és hol szólal meg, semmiképpen sem érdekel. A dolgaim megírása számomra művészi szükségszerűség, de megírásuk tényével tökéletesen megelégszem.” A Krisztus oratórium két zenekari tétele hangzik fel még a december 15-i koncerten Liszt saját zongoraátiratában: a Pásztorjáték a jászolnál, valamint A három királyok. Ez utóbbi zárja le a De profundis című hangversenyt, a grandiózus akkordok emelkedettségében hangolódhatunk az ünnepre.
De profundis: Fülei Balázs karácsonyi zongoraestje
Zeneakadémia Nagyterem, 2024. 12. 15. 19:30
A koncert Chopin 1842-ben íródott f-moll balladájával indul. Ebben az időben a harminckét éves zeneszerző nem igazán érezte jól magát, megromlott egészségével és magánéleti gondokkal is küzdött. A komponálásban talált vigaszt, és megszületett a négy ballada közül az utolsó – több zongorista szerint zeneileg és technikailag is a legnehezebb. A darabot egyik első mecénásának, Charlotte de Rothschild bárónőnek ajánlotta, aki többször is meghívta a szalonjába játszani, és később is sokat tett azért, hogy minél több arisztokrata barátja palotájába beajánlja a fiatal művészt. A zenetörténészek a 19. századi romantikus zongorairodalom egyik mesterművének tartják a darabot, és a rendezők igen nagy előszeretettel használják tv-sorozatokhoz vagy filmekhez kísérőzeneként. A feltételezések szerint a többihez hasonlóan ezt a balladát is a lengyel költő, Adam Mickiewicz Litván balladái ihlette.
A műsor Beethoven opus 57-es f-moll zongoraszonátájával folytatódik, amit a legtöbben az Appassionata néven ismerünk. Az elnevezés nem a szerzőtől származik, az 1805-ben befejezett szonátát jóval később, 1838-ban látta el az új ragadványnévvel a hamburgi kiadó, August Cranz, aki a hangzatos címmel valószínűleg az eladási számokon akart emelni. Magyarországi vonatkozással is rendelkezik ez a szonáta: Beethoven a darabot közeli barátjának, a kiváló amatőr csellista Brunszvik Ferenc grófnak ajánlotta, akinek a kastélyában akkoriban sokat vendégeskedett Martonvásáron. A két, sors- és létkérdéseket boncolgató szélső tétel között egy bensőséges himnusz szólal meg, amelynek variációsorozata a magasságba emeli a hallgatót.
Beethovent Bartók követi a koncertprogramban a Román kolinda dallamok két sorozatával. „Nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” – írja Bartók. A román kolindák dallamai karácsonyi énekek, amelyeket házról házra járva énekeltek falun a legények. A két sorozat tíz-tíz kolindájában a dallamok módosítás nélkül, a maguk eredetiségében szólalnak meg, a bartóki kíséret viszont egészen új dramaturgiát ad a rövid daloknak. Mindegyik dallam a szerző saját gyűjtése. 1924 és 1941 között nemcsak Budapesten, de külföldön is többször játszotta koncertjein a Román kolindákat, többek közt Londonban, Párizsban, Bukarestben, Pozsonyban, Bernben, Hilversumban, Glasgow-ban és Seattle-ben, bár egyben a két sorozatot szinte soha nem vette fel a hangversenyprogramba.
A koncert második részében két igencsak más korszakot és világot képviselő szerző, Liszt és Messiaen két-két darabja szólal meg. Az 1908-as születésű francia zeneszerző-orgonaművész, Olivier Messiaen igazán egyedi hangú muzsikus volt: érdekes adalék vele kapcsolatban, hogy hihetetlen aprólékossággal jegyezte le a madarak énekét, és építette be azokat műveibe. A mélyen vallásos Messiaen huszonkét éves korától kezdve hatvanegy éven át, egészen haláláig a párizsi Trinité templom orgonistája volt az egyház szolgálatában. Fülei Balázs karácsonyi koncertjén az 1944-ben komponált Húsz pillantás a gyermek Jézusra című ciklusából szólal meg két tétel: a Karácsony és A proféták, pásztorok és mágusok tekintete idézi majd az ünnepet.
A koncertet Liszt zenéje kerekíti le. Nagyszabású, Krisztus című oratóriumát Rómában írta és fejezte be 1866-ban, a Madonna del Rosario kolostorban. Mivel tudta, hogy a zenéje kortársainál nem mindig talál megértésre, hiszen sok szempontból előrébb tart náluk, a Krisztusról ezt írta Carl Gillének: „Mikor és hol szólal meg, semmiképpen sem érdekel. A dolgaim megírása számomra művészi szükségszerűség, de megírásuk tényével tökéletesen megelégszem.” A Krisztus oratórium két zenekari tétele hangzik fel még a december 15-i koncerten Liszt saját zongoraátiratában: a Pásztorjáték a jászolnál, valamint A három királyok. Ez utóbbi zárja le a De profundis című hangversenyt, a grandiózus akkordok emelkedettségében hangolódhatunk az ünnepre.
De profundis: Fülei Balázs karácsonyi zongoraestje
Zeneakadémia Nagyterem, 2024. 12. 15. 19:30