2024. december 08. / Budai Éva
Haagen Imre sokoldalú, sokszínű művész, aki otthonosan mozog több műfajban is: nagylemezének anyagával és saját zenekarával országszerte koncertezik, a Dalköltők Társasága nevű zenekarával pedig örökzöld dalokat értelmez újra, miközben színpadon is több helyen láthatjuk
színészi játékát. Sokféle dolgot csinál párhuzamosan, számára azonban ezek nem felvett szerepek, mindegyikben önazonosnak érzi magát. A különféle szakmai kihívások egyáltalán nem hozzák zavarba, hiszen kellőképpen spontán a színpadon, és kifejezetten élvezi, hogy egy pillanat alatt megtörténhet bármi. Legújabban egy képzeletszínházi előadás (A férfi, ha elmúlt 40… de fejben 30… se) új szereplőjeként invitál utazásra a negyven feletti férfilét oly’ színes dimenzióiba. Ez a különleges, egyedi műfaj különösen testhezálló számára.
A szórakoztatás és az előadóművészet az élete, legyen szó színházról vagy zenéről: színházi és filmszerepek, koncertek, szinkronstúdiók mind az otthonai, miközben hamarosan megjelenik legújabb nagylemeze és verseskötete. Imre nemcsak csupa kedvesség és humor, de tele van energiával és lendülettel is. Annak ellenére, hogy azt mondja magáról, néha azért ő is elfárad, mégis fáradhatatlannak tűnik.
A jin-jang jel a dualista világnézet alapja, hiszen a fekete és a fehér megkülönböztethető ugyan, de egymástól soha el nem választható. Ebben a szimbólumban minden benne van, ami az univerzumot alkotja: a dolgok sosem létezhetnek ellentét nélkül. Önmagában nem lehet valami csak JÓ vagy csak ROSSZ.
Haagen Imre most a jin-jang szellemében mesél az életéről:
A legnagyobb JÓ az életemben, hogy bekerültem a Drága örökösök című tévésorozatba. Ugyanis ahhoz, hogy figyelmet kaphassak bármilyen további alkotásomhoz, alakításomhoz (legyen az lemez, verseskötet, színházi előadás, forgatás, szinkron), kell, hogy tudjon a létezésemről a nagyközönség és a szakma egyaránt. Én ennek a sorozatnak köszönhetően lettem ismert!
A legnagyobb ROSSZ az életemben, hogy bár anno behívtak a Megasztár 1-be, végül az összefoglaló adásba sem kerültem be. Konkrétan olyan, mintha ott se jártam volna! Ezt akkor elképesztően igazságtalannak éreztem – de húsz évvel fiatalabb voltam… Azóta valójában nem kudarcként élem meg mindezt, sokkal inkább úgy, hogy az ott egy hatalmas behajtani tilos tábla volt előttem: komoly jelzés, hogy nem erre kell mennem, nem erre van az én utam. Szóval ma már hálás vagyok a Sorsnak, hogy akkor ott nyomtalanul lendített tovább!
Az egy kicsit ROSSZ volt a JÓBAN, hogy iszonyú mennyiségű munkám volt a gyerekeim születésekor, és sajnos nem éreztem rá jól a munka-magánélet arányára. Ha most visszatekerhetném az időt, sokkal több időt töltenék a családommal, a gyerekeimmel. Sokkal inkább választanám az otthonmaradást, és minden este én olvasnék nekik mesét. A mai fejemmel már tudom, hogy semmi sem lehet fontosabb a világon, mint az esti mese – velük. Sajnos gyakran eszembe jut, hogy ezt nagyon elrontottam akkoriban ott, a kezdeteknél…
Az egy kicsit JÓ volt a ROSSZBAN, hogy a kudarcok mindig új irány keresésére késztettek, így olyan ismeretlen utakon is elindultam, amikre a csalódások nélkül biztosan nem léptem volna. Szerencsére némelyik út végén megtaláltam egy-egy olyan új „arcomat”, személyiségrészemet, amit addig egyáltalán nem ismertem önmagamban. Azt hiszem, az egész életem arról szól, hogy van egy bizonyos családi hátterem meg gyerekkorom, és hogy én ezekből úgymond „kijöjjek”. Ezért örülök minden egyes lépcsőfoknak, amit meg tudok csinálni. Úgy érzem, százszor több és jobb dolog történik velem, mint az emberek 99 százalékával! Ezért is jótékonykodom annyit, mert szeretnék minél többet visszaadni abból, amit én kapok. Ezért vagyok békében magammal. Nincsenek bennem rekedt mondatok.
A férfi, ha elmúlt 40… című képzeletszínházi előadáshoz azért csatlakoztam örömmel, mert fantasztikus érzés olyasvalamit adni a nézőknek, amitől szebb és vidámabb lesz az életük. A magyar kultúra elképesztő csodákat rejt, és mi egy varázslatos irodalmi szöveget, egy igazán minőségi magyar szerzőt keltünk életre a színpadon a színésztársaimmal: Janikovszky Évát! Én egyenesen lubickolok a színpadi szövegemben és szerepemben, hiszen ebben a produkcióban minden szempontból adottak a feltételek ahhoz, hogy azt a minőségi színészi munkát tudjam nyújtani, amihez értek, és amire vágyom. Engem abszolút feltölt minden fellépésünk. Biztonságban érzem magam. Szabadnak érzem magam.
színészi játékát. Sokféle dolgot csinál párhuzamosan, számára azonban ezek nem felvett szerepek, mindegyikben önazonosnak érzi magát. A különféle szakmai kihívások egyáltalán nem hozzák zavarba, hiszen kellőképpen spontán a színpadon, és kifejezetten élvezi, hogy egy pillanat alatt megtörténhet bármi. Legújabban egy képzeletszínházi előadás (A férfi, ha elmúlt 40… de fejben 30… se) új szereplőjeként invitál utazásra a negyven feletti férfilét oly’ színes dimenzióiba. Ez a különleges, egyedi műfaj különösen testhezálló számára. A szórakoztatás és az előadóművészet az élete, legyen szó színházról vagy zenéről: színházi és filmszerepek, koncertek, szinkronstúdiók mind az otthonai, miközben hamarosan megjelenik legújabb nagylemeze és verseskötete. Imre nemcsak csupa kedvesség és humor, de tele van energiával és lendülettel is. Annak ellenére, hogy azt mondja magáról, néha azért ő is elfárad, mégis fáradhatatlannak tűnik.
A jin-jang jel a dualista világnézet alapja, hiszen a fekete és a fehér megkülönböztethető ugyan, de egymástól soha el nem választható. Ebben a szimbólumban minden benne van, ami az univerzumot alkotja: a dolgok sosem létezhetnek ellentét nélkül. Önmagában nem lehet valami csak JÓ vagy csak ROSSZ.
Haagen Imre most a jin-jang szellemében mesél az életéről:
A legnagyobb JÓ az életemben, hogy bekerültem a Drága örökösök című tévésorozatba. Ugyanis ahhoz, hogy figyelmet kaphassak bármilyen további alkotásomhoz, alakításomhoz (legyen az lemez, verseskötet, színházi előadás, forgatás, szinkron), kell, hogy tudjon a létezésemről a nagyközönség és a szakma egyaránt. Én ennek a sorozatnak köszönhetően lettem ismert!
A legnagyobb ROSSZ az életemben, hogy bár anno behívtak a Megasztár 1-be, végül az összefoglaló adásba sem kerültem be. Konkrétan olyan, mintha ott se jártam volna! Ezt akkor elképesztően igazságtalannak éreztem – de húsz évvel fiatalabb voltam… Azóta valójában nem kudarcként élem meg mindezt, sokkal inkább úgy, hogy az ott egy hatalmas behajtani tilos tábla volt előttem: komoly jelzés, hogy nem erre kell mennem, nem erre van az én utam. Szóval ma már hálás vagyok a Sorsnak, hogy akkor ott nyomtalanul lendített tovább!
Az egy kicsit ROSSZ volt a JÓBAN, hogy iszonyú mennyiségű munkám volt a gyerekeim születésekor, és sajnos nem éreztem rá jól a munka-magánélet arányára. Ha most visszatekerhetném az időt, sokkal több időt töltenék a családommal, a gyerekeimmel. Sokkal inkább választanám az otthonmaradást, és minden este én olvasnék nekik mesét. A mai fejemmel már tudom, hogy semmi sem lehet fontosabb a világon, mint az esti mese – velük. Sajnos gyakran eszembe jut, hogy ezt nagyon elrontottam akkoriban ott, a kezdeteknél…
Az egy kicsit JÓ volt a ROSSZBAN, hogy a kudarcok mindig új irány keresésére késztettek, így olyan ismeretlen utakon is elindultam, amikre a csalódások nélkül biztosan nem léptem volna. Szerencsére némelyik út végén megtaláltam egy-egy olyan új „arcomat”, személyiségrészemet, amit addig egyáltalán nem ismertem önmagamban. Azt hiszem, az egész életem arról szól, hogy van egy bizonyos családi hátterem meg gyerekkorom, és hogy én ezekből úgymond „kijöjjek”. Ezért örülök minden egyes lépcsőfoknak, amit meg tudok csinálni. Úgy érzem, százszor több és jobb dolog történik velem, mint az emberek 99 százalékával! Ezért is jótékonykodom annyit, mert szeretnék minél többet visszaadni abból, amit én kapok. Ezért vagyok békében magammal. Nincsenek bennem rekedt mondatok.
A férfi, ha elmúlt 40… című képzeletszínházi előadáshoz azért csatlakoztam örömmel, mert fantasztikus érzés olyasvalamit adni a nézőknek, amitől szebb és vidámabb lesz az életük. A magyar kultúra elképesztő csodákat rejt, és mi egy varázslatos irodalmi szöveget, egy igazán minőségi magyar szerzőt keltünk életre a színpadon a színésztársaimmal: Janikovszky Évát! Én egyenesen lubickolok a színpadi szövegemben és szerepemben, hiszen ebben a produkcióban minden szempontból adottak a feltételek ahhoz, hogy azt a minőségi színészi munkát tudjam nyújtani, amihez értek, és amire vágyom. Engem abszolút feltölt minden fellépésünk. Biztonságban érzem magam. Szabadnak érzem magam.